Győzött az igazság – Deák Zsigmond jegyzete

Rögtönzött, nem teljes körű közvélemény-kutatásom szerint a legtöbben úgy vélik, az 1960 óta rendezett tizenhét labdarúgó Európa-bajnokság közül egyáltalán nem emelkedett ki az idei. Néhány kivételtől eltekintve a németországi Eb-stadionok gyepén a túlzsúfolt idényben megfáradt játékosok gyürkőztek egymással, megadással várva a hosszabbítást és a tizenegyespárbajt az egyenes kieséses szakaszban. Nyilván nem minden csata ért így véget, mint ahogy a spanyolok vagy épp a grúzok bizonyára ennél pozitívabban látták a történteket, de mondom, a mintavételem lokális volt…

Pontosabban ez nem teljesen igaz, hiszen láttam-olvastam a különböző nemzetbéli hivatalos és közösségi médiumokban megszólaló szakértők, valamint outsider okoskodók véleményét is, ennek alapján alakult ki a magamé.

Ennek két alappillére van. Az egyik (hangsúlyozottan parciális jelleggel), hogy ha a magyar válogatott nem esik ki a csoportból, hanem továbbjut, esetleg bravúrt ér el, mindjárt más a leányzó fekvése: senkit sem érdekelt volna itthon, hogyan játszanak a többiek, vagy hogy unalmasak a meccsek. A másik (ez már általános igényű), hogy a végső győztes kilétét tekintve a lehető legigazságosabb eredmény született. Az első perctől az utolsóig a spanyol csapat játszotta ugyanis a legjobb és legszebb futballt, amely ráadásul eredményességgel párosult, ez azért nem mindig jön össze a világ legesetlegesebb labdasportjában. Moratáék viszont minden szembejövőt „összecsomagoltak”, a vb-bronzérmes horvátokat, a címvédő olaszokat és az albánokat a csoportban, aztán az újonc grúzokat, majd három újabb rangadón a házigazda németeket, a legutóbbi vb-ezüstérmes franciákat és a legutóbbi Eb-ezüstérmes angolokat is. S a hétből hatszor a rendes játékidőben! Ezek után ugyan ki kérdőjelezné meg diadaluk jogosságát?!

A végeredményét tekintve kicsit olyan volt ez az Eb, mint egy közepes népmese: kevés fordulat és dráma, s a végén győzött az igazság, mindenki megnyugodhatott, a legkisebb fiú (Yamal) elnyerte jutalmát. Spanyolország megérdemelten lett az első négyszeres Európa-bajnok, már csak az a kérdés, hogy ez a gárda ugyanúgy halmozza-e az élvezeteket és a trófeákat, mint a 2008-as és a 2012-es kontinensviadalon, valamint a 2010-es vb-n aranyérmes nagy generáció. Az egy házzal odébb, Miamiban Copa Américát nyerő, vb-címvédő Argentína éppen most futtatta ki a sajátját (Di María már visszavonult, s Messi sincs messze ettől), úgyhogy minden további nélkül előfordulhat az újabb, immár világszintű spanyol hódítás.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!