Javier Aguirre harmadszor próbálja megtörni az átkot a mexikói válogatottal
Biztosan történelmet ír Mexikó: 1970 és 1986 után az Egyesült Államokkal és Kanadával közösen harmadszor lesz világbajnoki házigazda, amivel egyetlen másik ország sem büszkélkedhet. Ha az európai szurkolók a válogatottjára gondolnak, elsőként olyan ikonikus labdarúgók juthatnak eszükbe, mint Hugo Sánchez, Rafael Márquez, Cuauhtémoc Blanco, Jorge Campos vagy Javier Hernández – ők nemcsak hazájukban, hanem a nemzetközi futballban is maradandót alkottak.
A jelenlegi válogatottban azonban nincsenek olyan világsztárok, mint a korábbi generációkéban. Bár akadnak nemzetközileg is elismert futballisták, hiányzik a klasszisréteg, amely korábban önmagában is képes volt mérkőzéseket eldönteni – talán éppen ezért foglalkoztatja annyira az utóbbi évtizedekben jellemzően pesszimista mexikói közvéleményt, mire lehet képes a csapat hazai környezetben.
Mexikó világbajnoki történetének egyik legkülönösebb jelensége, hogy az 1986-os, hazai rendezésű tornán jutott legutóbb túl a nyolcaddöntőn, majd 1994 és 2018 között hét egymást követő vb-n esett ki a tizenhat között, legutóbb Katarban pedig a kieséses szakaszt sem érte meg. Akárhányszor sikerült túljutni a csoportkörön, a következő akadály leküzdhetetlennek bizonyult – sok mexikói szurkoló szinte már átokként tekint a rossz sorozatra, amelynek megszakítására a 2026-os torna különleges lehetőséget kínál.
A FIFA világranglistáján jelenleg a 15. pozíciót elfoglaló Mexikó helyét a világfutballban Juan Manuel Navarrete taktikai elemző szerint leginkább a „középmezőny élén” lehet meghatározni.
„Mindig is oda tartoztunk, ez most sincs másként – mondta a Nemzeti Sportnak az elemző. – Ha a világ elitjével akarunk versenyezni, aprólékos mérkőzéstervre, nagy koncentrációra és taktikai fegyelemre van szükségünk – mint amivel a kétezertizennyolcas, Németország elleni győzelem alkalmával kirukkoltunk. Ugyanakkor azokkal a válogatottakkal szemben is gyakran szenvedünk, amelyek ellen nekünk kellene uralnunk a mérkőzést, mert ebből a generációból hiányzik az a képesség, hogy hosszú ideig kontrollálja a játékot a rivális térfelén. A fő elvárás szerintem az, hogy a csapat továbbjusson a csoportból, majd versenyképes teljesítményt nyújtson a kieséses szakaszban. A meneteléshez a világ legjobbjai ellen stabilnak kell lennünk védekezésben, miközben ellentámadásokból és a rögzített helyzetekből kell veszélyt teremtenünk. Ehhez időnként direktebb futballra lesz szükség Raúl Jiménez szerepének felértékelődésével és a második labdák agresszív megszerzésével.”
A 40 éves Guillermo Ochoa lehet az első mexikói futballista, aki hat világbajnokságon szerepel a nemzeti csapat tagjaként. Miközben Mexikó a jövőt Gilberto Morában látja, a keretben ott van a múlt egyik legnagyobb alakja is: a 40 éves Guillermo Ochoa lehet az első mexikói futballista, aki hat világbajnokságon szerepel a nemzeti csapat tagjaként. A kapus a 2006-os tornára kapott először meghívót, később pedig a mexikói válogatott egyik szimbólumává vált. A legtöbb szurkoló elsősorban a 2014-es brazíliai világbajnokságról emlékszik rá, ahol a házigazda ellen bemutatott bravúrjai révén legendává avanzsált. Azóta három vb-n is alapember volt, és immár 153 válogatott fellépéssel büszkélkedhet. Helyzete különleges, hiszen a torna előtt lejárt a szerződése a ciprusi AEL Limassolnál, jelenleg nincs klubja – ennek ellenére Javier Aguirre szövetségi kapitány számít rá az öltözőben. Arra viszont kevés az esély, hogy pályára lép, mivel a válogatott idei nyolc felkészülési mérkőzésén mindössze egy félidőt védett.  |
A hazai rendezés kérdése különösen érdekes, mert a várakozás és a nyomás együtt jár. Szakértőnk mégis egyértelműen kiváltságként tekint arra, hogy saját közönsége előtt futballozhat a csapat.
„Szerintem ez hatalmas előny lesz a válogatottnak. Az Azteca, amelyben két csoportmeccset is játszik, elképesztő stadion, félelmetes a hangulata. Figyelembe kell venni a tengerszint feletti magasságot, a mexikóvárosi időjárást, ami szintén nem szokványos. Nehéz ilyen körülmények között futballozni, a mi játékosaink öt hete itt készülnek, sokkal jobban alkalmazkodhatnak, mint az ellenfelek.”
Szóba került, hogy Javier Aguirre szövetségi kapitány harmadszor készítheti fel Mexikót világbajnokságra, de a mostani csapat nem egyszerű másolata a korábbiakénak. Juan Manuel Navarrete szerint a 67 éves szakember együtteseire leginkább a szervezettség, az intenzitás és a versenyképesség jellemző.
„Mindig inkább azokkal az együttesekkel volt sikeres, amelyek a kiesés elkerüléséért küzdöttek, az Osasunával és a Mallorcával is nagyszerű munkát végzett. Ahhoz, hogy ilyen csapatokkal versenyképes legyen, agresszívnak kell lenni védekezésben és hatékonynak az ellentámadásokban. Más megközelítésre van szükség azokkal szemben, akik technikai képzettségben és taktikai fegyelmezettségben előrébb tartanak. Szerintem Aguirre csapatai akkor mutatják a legszebb arcukat, amikor középmély blokkban védekeznek, majd támadásba lendülnek.”
Elemzőnk felhívta a figyelmet, hogy a sokat megélt szövetségi kapitány korábbi válogatottjai jelentősen különböztek egymástól – ez szerinte bizonyítéka annak, hogy a szakember jóval rugalmasabb annál, mint amilyennek elsőre tűnhet.
„Ha megnézzük a kétezerkettes vb-n szereplő Mexikóját, az a csapat elképesztően játszott labdával, a liberóként szerepeltetett Rafa Márquez irányításával fantasztikus volt a labdakihozatala: folyamatosan passzoltak, áramlott a játékuk, létszámfölényeket és pozíciós előnyöket alakítottak ki. A kétezertízes Mexikó viszont direktebb volt: Guillermo Francóék sokkal inkább hosszú labdákkal operáltak, a második labdák felszedése volt a középpályások fő feladata. Úgy látom, Aguirre próbálja összegyúrni ezt a két stílust. Nem gondolom, hogy csapatával ne akarna hátulról építkezni, akár a kapustól indulva, de a játékosok nem mindig találják meg a megfelelő megoldásokat, a helyes útvonalakat ahhoz, hogy a labda eljusson támadóharmadba – ez szerintem nagyrészt a játékosprofilokból fakad.”
A jelenlegi válogatott legnagyobb erőssége azonban nem feltétlenül a labdás játékban keresendő. Navarrete szerint a mexikóiak intenzitása és agresszivitása veszélyes fegyver lehet a világbajnokságon.
„A csapat ragyogó a párharcokat, hatékony a magas letámadása, jól reagál a lecsorgó labdára. A Portugália vagy Belgium elleni felkészülési meccsen is lehetett látni, nem hagyták kapu felé fordulni az ellenfél játékosait, visszapasszokra kényszerítették őket. A modern futballban sok csapat három belső védővel és négy középpályással játszik különböző magasságokban. Ilyenkor a mexikói védők kilépnek az ellenfél labdarúgóira, ott lihegnek a nyakukon, nem engedik őket megfordulni – ez a harcmodor nagyon illik hozzánk. A mexikói játékfelfogást az agresszivitás, a folyamatos taktikai feszültség és az egész meccsen át tartó áldozatvállalás jellemzi, taktikailag ez az egyik legnagyobb fegyvere.”
Navarrete a középpályát tartja a legerősebb csapatrésznek, de azt sem titkolta, hol sebezhető leginkább az együttes.
„Minden csapatrész jó, de a középpálya igazán versenyképes. Álvaro Fidalgo honosításával és a szupertehetség Gilberto Mora színre lépésével sokat erősödött a gárda, ráadásul az Atlético Madridban egyre több lehetőséget kapó Obed Vargas, a Cruz Azullal bajnok Érik Lira és az AEK-ben szereplő Orbelín Pineda is tud pluszt adni. Ha egy posztot kellene említenem, amelyre jól jönne egy magasabb szintet képviselő futballista, az a jobb oldali szárnyvédőé – azzal küzdünk a legtöbbet. Emellett még egy bal oldali belső védőre lenne szükség, mert a Genoát erősítő Johan Vásquez az egyetlen ilyen profilú játékosunk – ha megsérül vagy eltiltják, bajba kerülhetünk.”
Feltűnő sajátosság a 26 tagú keretet vizsgálva, hogy tizenketten a hazai bajnokságban szerepelnek. Ennek hátterében az elemző szerint elsősorban gazdasági és strukturális okok állnak.
„Ez mélyebb gyökerű probléma. Szerintem a mexikói játékosok túl drágák. Ha van egy érdekes fiatal futballista, a klubok általában rengeteget kérnek érte egy európai csapattól. Emellett a mexikói liga kimagaslóan fizet az edzőknek és a játékosoknak is, sokaknak ezért nem feltétlenül vonzó kockáztatni külföldön, ha otthon is busásan megfizetik, erős bajnokságban játszhat, és fontos szerepe van a klubjában. Hozzá kell tennem, a mexikói liga nagyszerű »termék«, versenyképes bajnokság, amely rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedben. Évről évre több a jó képességű játékos, egyre felkészültebb edzők irányítanak, ami hosszú távon elősegíti a válogatott fejlődését.”
A világbajnokság rajtjához közeledve kikértük a véleményét arról, mit gondol az A jelű csoportról, amelybe Mexikó mellett Dél-Afrika, Dél-Korea és Csehország szerepel.
„Szerintem jó esélyünk van továbbjutni. Dél-Korea és Csehország erős, kihívást jelent a legyőzése, de úgy gondolom, ez a játékoskeret képes a feladat megoldására. Az ilyen tornákon a lendület és a ritmus a legfontosabb – ha sikerül elkapni a fonalat, az mindent megváltoztathat, és abból még egy szép menetelés is kisülhet.”
LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁG
JÚNIUS 11.,CSÜTÖRTÖK
21.00: Mexikó–Dél-Afrika
Mexikóváros, Azték Stadion
A-CSOPORT
A MEXIKÓI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: 12 Carlos Acevedo (Santos Laguna), 13 Guillermo Ochoa (AEL Limassol – Ciprus), 1 Raúl Rangel (Guadalajara)
Védők: 20 Mateo Chávez (AZ – Hollandia), 23 Jesús Gallardo (Toluca), 3 César Montes (Lokomotiv Moszkva – Oroszország), 15 Israel Reyes (América), 2 Jorge Sánchez (PAOK – Görögország), 5 Johan Vásquez (Genoa – Olaszország)
Középpályások: 25 Roberto Alvarado (Guadalajara), 4 Edson Álvarez (Fenerbahce – Törökország), 24 Luis Chávez (Dinamo Moszkva – Oroszország), 8 Álvaro Fidalgo (Real Betis – Spanyolország), 26 Brian Gutiérrez (Guadalajara), 6 Érik Lira (Cruz Azul), 19 Gilberto Mora (Tijuana), 17 Orbelín Pineda (AEK Athén – Görögország), 7 Luis Romo (Guadalajara), 18 Obed Vargas (Atlético Madrid – Spanyolország)
Támadók: 11 Santiago Giménez (AC Milan – Olaszország), 14 Armando González (Guadalajara), 21 César Huerta (RSC Anderlecht – Belgium), 9 Raúl Jiménez (Fulham – Anglia), 22 Guillermo Martínez (UNAM), 16 Julián Quinones (Al-Kvadszija – Szaúd-Arábia), 10 Alexis Vega (Toluca)
Szövetségi kapitány: Javier Aguirre
