Két magyar edző emelte csúcsra a legendás Pumast
KÜLÖNLEGES ÉLMÉNY részese lehet az a látogató, aki először érkezik meg az UNAM Pumas edzőközpontjába, a pályákhoz ugyanis közel háromszázötven méter hosszú alagúton kell végighaladni, amely a Mexikóváros déli részén található vulkanikus kőbánya mélyébe vezet. A szűk folyosóból autóval kigurulva váratlan látvány tárul a látogató elé: a hatalmas sziklafalak által körülölelt zöld terület inkább emlékeztet természetvédelmi rezervátumra, semmint egy futballklub bázisára, pedig ez a hely a La Cantera, vagyis a „Kőbánya”, amely immár közel három évtizede a Club Universidad Nacional, közismertebb nevén a Pumas otthona – itt vezetett körbe végtelen türelemmel Alejandra García, Pablo Macedo és Raul Salas, az egyesület három kommunikációs szakembere.
A több mint húsz hektáron elterülő létesítményt 1997 októberében adták át. Különlegessége, hogy helyenként akár harmincöt méterrel az utcaszint alatt fekszik. Ez a nem hétköznapi földrajzi környezet egyszerre biztosít elszigeteltséget és nyugalmat, miközben a klub identitásának egyik legfontosabb szimbólumává vált.
A La Cantera nem csupán az első csapat edzőközpontja, hiszen itt készül a Pumas női együttese, valamint egyes utánpótlás-korosztályok is. A klub filozófiájának megfelelően a különböző generációk ugyanabban a környezetben dolgoznak, így a legfiatalabb játékosok nap mint nap láthatják, milyen út vezet az akadémiától az élvonalig. A komplexum központi részét két szabványméretű füves pálya és egy műfüves játéktér alkotja, amelyeket kisebb gyakorlópályák egészítenek ki. Emellett korszerű kondicionálótermek, rehabilitációs és egészségügyi részlegek, videóelemző-helyiségek, étkezők és közösségi terek szolgálják a játékosok fejlődését, kényelmét. Az itt működő modern kollégium lehetővé teszi, hogy a Mexikó különböző részeiről érkező tehetségek teljes mértékben a futballra koncentrálhassanak, miközben tanulmányaikat is folytatják.
A La Cantera mára a Pumas identitásának egyik legfontosabb jelképe lett, a klub története azonban Mexikó tekintélyes egyeteme, a Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) falai között kezdődött. Bár különböző csapatok már az 1940-es években is képviselték az intézményt, a Club Universidad Nacional hivatalosan 1954. augusztus 2-án alakult meg, majd még ugyanabban a hónapban felvételt nyert a másodosztályba.
Fekete Árpád érkezése jelentette a nagy áttörést
A Pumas név furcsamód megelőzte a klub születését: Roberto „Tapatío” Méndez, az egyetem legendás amerikaifutball-edzője már a negyvenes években a pumákhoz hasonlította tanítványait, akik erejükkel, intelligenciájukkal és bátorságukkal tűntek ki. A becenév idővel az egész egyetemi sportéletet áthatotta, így természetes volt, hogy az új futballklub is ezt örökölje meg. Bár nem számoltam, a La Canterán mindenhol megjelenik a klub címere, mint az egyesület egyik legnagyobb büszkesége.
A csapat az 1962-es feljutását követően fokozatosan vált a mexikói élvonal meghatározó szereplőjévé, az igazi áttörésre azonban több mint egy évtizedet kellett várni. A fordulópontot a magyar szakember, Fekete Árpád érkezése jelentette. A korábban a Chivasszal már bajnoki címet nyerő edző 1974-ben vette át a Pumas irányítását, és olyan szervezett, modern futballt honosított meg, amely hosszú időre meghatározta a klub arculatát. Munkájának gyümölcse már az első, 1974–1975-ös idényben beérett, ugyanis ekkor hódította el fennállása során először a Copa Méxicót (a döntőben legyőzve a későbbi nagy rivális Américát), majd a Campeón de Campeones-serleget is megszerezte – ezek voltak a klub első jelentős országos trófeái, amelyek bizonyították, hogy az egyetemi csapat immár meghatározó tényezője a mexikói futballnak. Fekete Árpád egyúttal megerősítette azt a filozófiát is, amely később a Pumas védjegyévé vált: a saját nevelésű játékosok beépítését és a fiatal tehetségek fejlesztését.
A legjobb pillanatban vette át a stafétát Marik György
A magyar szakember távozása után – és ajánlása révén – honfitársa, Marik György (a Mexikóban Jorge Marik néven ismert edző) ült le a kispadra. A stafétabotot jó pillanatban vette át, hiszen egy már kész, önbizalommal teli csapatot örökölt, amelyet új szintre emelt. Vezetésével az 1976–1977-es idényben története során először lett mexikói bajnok a Pumas, és ez mérföldkőnek számított a klub életében. A döntőben a Universidad de Guadalajara csapatát győzte le, a párharc hősévé pedig a brazil gólkirály, Cabinho vált. A klubnál büszkék arra, hogy a sikerek alapjait két magyar edző rakta le: Fekete Árpád megteremtette a győztes csapatot, Marik Györggyel pedig megszerezte azt a bajnoki címet, amellyel örökre beírta nevét a klub aranykönyvébe.
Az első bajnoki cím óta a Pumas végleg a mexikói futballelit tagjává vált. Az egyetemi klub azóta összesen hét bajnoki aranyérmet nyert, mellette három Mexikói Kupát és két CONCACAF-bajnoki címet is begyűjtött. Kék-arany mezében olyan legendák vitézkedtek, mint Hugo Sánchez, Jorge Campos vagy Luis García, miközben a saját nevelésű játékosokra építő filozófia a mai napig a klub egyik legfontosabb ismérve maradt. Bár a legutóbbi bajnoki címét 2011-ben nyerte, a Pumas továbbra is a mexikói futball egyik legnagyobb hagyományú és legnépszerűbb egyesülete.
| A csapat egyik legjobbja: Keylor Navas |
 A jelenlegi keret leghíresebb játékosa egyértelműen a háromszoros Bajnokok Ligája-győztes Costa Rica-i kapus, Keylor Navas, akinek 2025-ös érkezése az elmúlt évek egyik legnagyobb visszhangot kiváltó igazolása volt a Liga MX-ben. A Real Madriddal és a Paris Saint-Germainnel is sikert sikerre halmozó klasszis hiába 39 éves, ő a csapat egyik leghasznosabb tagja, egyben csapatkapitánya. A klub a világbajnokságra három labdarúgót delegált: Guillermo Martínez Mexikót erősíti, és a csatársorban vár bevetésre, a panamai Adalberto Carrasquilla a középpályássorban kap fontos szerepet, míg Pedro Vite támadó középpályásként igyekszik Ecuador segítségére lenni. |
A 2021-ben készült felmérés szerint a Pumasnak mintegy 12 millió szimpatizánsa van Mexikóban, amivel az ország negyedik, a főváros harmadik legnépszerűbb futballklubjának számít. Ez szorosan összefügg azzal, hogy nem egy vállalathoz vagy magánbefektetőhöz, hanem Mexikó legnagyobb és legtekintélyesebb egyeteméhez kötődik. Szurkolótábora hagyományosan az egyetemisták, oktatók, értelmiségiek és a fővárosi középosztály köréből verbuválódott, bázisát jellemzően baloldali érzelmű emberek adják, identitását pedig máig erősen meghatározza az UNAM progresszív, társadalmilag érzékeny szellemisége. A klub vonzereje azonban régen túlnőtt az egyetemi campus határain: ma már a társadalom szinte valamennyi rétegében találni Pumas-drukkereket, különösen azok körében, akik valamilyen módon kötődni szeretnének az ország egyik legfontosabb kulturális intézményéhez.
Raul Salas, a klub kommunikációs munkatársa és történetének valóságos élő lexikonja szerint éppen ez adja a Pumas egyedülálló társadalmi beágyazottságát: „A Pumas azért is rendkívül népszerű az alacsonyabb társadalmi rétegek körében, mert sokan úgy érzik, ezen keresztül kerülhetnek a legközelebb az UNAM-hoz. Számukra az egyetemi tanulmányok gyakran nem jelentenek valós lehetőséget, a klubhoz való kötődés azonban mégis megadja annak az érzését, hogy valamilyen módon ehhez a közösséghez tartoznak.”
Mindez azonban nemhogy gyengítené, inkább tovább erősíti a klub iránti kötődést. Tapasztalatom szerint Mexikóvárosban a legtöbben a Pumas mezét viselik, pedig az América és a Cruz Azul is népszerűbb a felmérések alapján. A hazai mérkőzéseknek otthont adó, mintegy 63 ezer férőhelyes Olimpiai Stadion manapság ritkán telik meg, a Pumas azonban továbbra is a Liga MX magasabb nézőszámait produkáló klubjai egyike: a rangadókon 40-45 ezren vannak, de a kisebb csapatok elleni találkozókra is összegyűlnek húszezren. A lelátók hangulatát elsősorban az 1998-ban alapított La Rebel határozza meg, amely mára a mexikói futball egyik legismertebb ultracsoportjává vált: a kék-arany zászlóerdő, a dobok lüktető ritmusa és a szünet nélküli éneklés a Pumas hazai mérkőzéseinek elmaradhatatlan eleme.
Egyetemi irányítás: a rektor leválthatja a klubelnököt is
Népes szurkolótábora ugyanakkor egyre türelmetlenebbül várja az újabb nagy sikert. A klub legutóbb 2011-ben ünnepelhetett bajnoki címet, azóta több ígéretes időszak ellenére sem sikerült visszatérnie a csúcsra. A szurkolók elégedetlenségét részben az is magyarázza, hogy miközben a mexikói futball gazdaságilag látványosan fejlődött, a Pumas anyagi lehetőségei egyre inkább elmaradnak a leggazdagabb riválisokéitól. A fővárosi América, a guadalajarai Chivas, valamint a monterreyi nagyok, a CF Monterrey és a Tigres mögött a klub költségvetése inkább a liga középmezőnyéhez tartozik, így a játékospiacon sem tud versenyezni azokkal a fizetésekkel és átigazolási összegekkel, amelyeket a tehetősebb egyesületek kínálnak.
| Az ETO FC-ről és így Efraín Juárezről tapintatosan hallgattak... |
 A magyar sportsajtóban meglepetésre többször is felbukkant a hétszeres mexikói Liga MX-győztes klub neve, hiszen az előző idényben bajnoki döntőig menetelő csapatot irányító Efraín Juárezt nevezték ki az ETO FC vezetőedzőjének. Igyekeztem tapogatózni a Pumas kommunikációs osztályán dolgozóknál, milyen szakembernek ismerték meg, illetve milyen véleménnyel vannak a 38 éves trénerről, ám mindannyian azt felelték, hogy ebben a témakörben az új klub és a munka hátterének ismerete nélkül nem nyilatkoznak. |
A Pumas működése ráadásul eltér a legtöbb mexikói klubétól. Bár az egyesület az UNAM-hoz kötődik, a mindennapi irányítást egy úgynevezett patronátus, vagyis az egyetemi és üzleti szereplőkből álló kuratórium végzi. A klub bevételei elsősorban a televíziós jogdíjakból, a szponzori szerződésekből, a jegyértékesítésből és a játékoseladásokból származnak, miközben az egyetem egyáltalán nem támogatja anyagilag a csapatot. Ennek ellenére a stratégiai döntések meghozatalában továbbra is meghatározó szerepe van az UNAM vezetőségének – így történhet meg, hogy a futball terén laikus rektor leválthatja az elnököt, ha úgy tartja jónak.
A lemaradás ledolgozásában továbbra is a klub hagyományos erősségére, az utánpótlásképzésre és a tudatos építkezésre támaszkodhat. Ennek eredményei már most is kézzelfoghatók: a Pumas a mögöttünk hagyott idényben – a helyi sajtó várakozásait felülmúlva – eljutott a bajnoki döntőig, ahol a Cruz Azul ellen küzdött a címért. Bár a fináléban alulmaradt, menetelése egyértelműen jelezte, hogy az egyetemi klub továbbra is képes felvenni a versenyt a nála jóval nagyobb költségvetésből gazdálkodó riválisokkal.
Az egyesület jövőjének kulcsa alighanem ugyanott keresendő, ahol a klub történetének legfontosabb sikerei is gyökereznek: a „Kőbányában”. A vulkanikus sziklafalak ölelésében kiépített edzőközpont annak a filozófiának a szimbóluma, amely szerint a klub legnagyobb értékét mindig a saját maga által „felszínre hozott” játékosok jelentik. Miközben a mexikói klubfutball egyre inkább a pénzügyi versenyfutás jegyében működik, a Pumasnál továbbra is abban bíznak, hogy a következő bajnokcsapat meghatározó tagjai már most ott futballoznak a La Cantera pályáin.
