Lenny Joseph: Kit érdekel a jegyzőkönyv, ez az én gólom volt Marokkó ellen!

– Marokkó ellen ragyogó mozdulattal továbbította a labdát a kapuba, a ­gólörömén látszott, hogy ébren álmodik. Milyen érzés volt világbajnokságon gólt szerezni, még ha hivatalosan végül öngólnak is adták?
– Kit érdekel a jegyzőkönyv? – válaszolta lapunknak adott exkluzív interjújában Lenny Joseph, a Ferencváros haiti válogatott csatára. – A szurkolóink szemében én vagyok a gólszerző, és én is így gondolom. Nyilván értem, hogy a szabályok szerint miért döntöttek így, de én voltam ott, én tettem kapura a labdát, az én mozdulatom kellett hozzá. A haiti rajongók ünnepeltek, a csapattársaim rám ugrottak, a családom boldog volt. Nekem ez elég! Az emlékeimben örökre így marad meg.

– A mérkőzés lefújása után mi volt önben erősebb: a vereség miatti csalódottság, vagy az, hogy részese lehetett Haiti futballtörténetének?
– Csatár vagyok, a gólszerzés éltet. Természetes, hogy nem szeretek veszíteni, de el kell ismerni, Marokkó nagyon erős csapat, ezt testközelből tapasztaltuk, szerintem ezen a tornán még messzire juthat. De megmutattuk, hogy nem véletlenül jutottunk ki a világbajnokságra. A mérkőzés után volt bennem csalódottság, mert kétszer is vezettünk, de a vereség ellenére is életre szóló élménnyel gazdagodtam.

–  Ha valaki egy évvel ezelőtt – amikor a Ferencvárosban jobbára csupán csereként állt be – azt mondja, hogy ott lesz a világbajnokságon, és gólt is ünnepelhet, elhitte volna?
– Amikor gyerek voltam, néztem a vb-ket, figyeltem a nagy játékosokat, stadionokat, szerintem nincs az a fiatal, aki ne álmodozna arról, milyen lehet ott lenni. Ami velem történt, az tényleg álomszerű. Egyszer csak ott álltam a pályán, életemben először lehettem a haiti válogatott kezdőcsapatának tagja, szólt a himnusz, és arra gondoltam: ez tényleg velem történik? Tudtam, hogy ha most kezdő vagyok, bizonyítanom kell. Nem akartam görcsös lenni, de csatárként azért éreztem a felelősséget. Szerettem volna aktív lenni, mélységbe indulni, megtartani a labdát, veszélyt teremteni. Motoszkált a fejemben, hogy jó lenne gólt szerezni, ha már ilyen lehetőséghez jutottam.

– Marokkó ellen a tizedik percben érkezett el a pillanat: jobb oldali támadás, beadás végén sarokkal tette kapura a labdát. Ösztönös mozdulat volt?
– Gyorsan történt minden. A jobb oldali védőnk jól kísérte a támadást, remek ütemben kapta vissza a labdát, a kapu előtt próbáltam megfelelő helyre érkezni. Aztán nem úgy jött a labda, hogy csak bele kelljen érnem, inkább ösztönösen döntöttem. Nem volt egyszerű szituáció, de csatárként sokszor nincs idő gondolkodni. Megéreztem a lehetőséget, beleértem a labdába, aztán láttam, hogy a kapushoz ér, és bemegy. Onnantól nem hallottam semmit, csak az örömöt éreztem.

– Haiti ötvenkét év után tért vissza a világbajnokságra. Érződött ennek a súlya a csapaton belül?
– Számomra különösen érdekes volt ez, mert néhány hónappal ezelőtt még nem is tudtam pontosan, hogy haiti válogatott lehetek. Franciaországban születtem, Párizs külvárosában nőttem fel, de édesapám Haitiról származik. Amikor megkerestek, először meglepődtem, de egy pillanatig nem volt kérdés, hogy ha számítanak rám, megyek.

– Mit szólt az édesapja?
– Rendkívül büszke volt. Szerintem számára ez különlegesebb, mint bárki másnak a családban. Én Párizsban születtem, Franciaország adott nekem sok mindent, de neki Haiti az otthon, a gyerekkor, a család története. Amikor látta, hogy világbajnokságon játszom a hazájáért, és részese vagyok ennek a gólnak, óriási pillanat lehetett.

– Nincs önben hiányérzet, hogy legalább egy pontot szerezhettek volna a tornán?
– Egy döntetlen sokat jelentett volna mindannyiunknak, de így is emelt fővel távoztunk. Nézzük meg, kik ellen játszottunk, és milyen utat tett meg a csapatunk. Haiti nagyon régen nem volt világbajnokságon, sok játékos a világ különböző pontjairól érkezett, mégis csapattá formálódtunk. A Marokkó elleni meccsen kétszer is vezettünk, két gólt szereztünk, harcoltunk az utolsó pillanatig. Ez alap lehet a jövőre.

– Pénteken már hazaérkezett Európába, a párizsi repülőtéren landolt. A Ferencváros ezekben a napokban Ausztriában van edzőtáborban, mikor csatlakozik a csapathoz?
– Kicsit pihenek, és indulok is. A futballistaélet ilyen, amint véget ér az egyik kaland, következik az újabb kihívás. Hamarosan a Vojvodina elleni Európa-liga-selejtezőben kell bizonyítani. De számomra az elmúlt hetek élményei hosszú időre erőt adnak. Most már tudom, milyen a legnagyobb színpadon futballozni, szeretném ezt az energiát magammal vinni a Fradiba is.

Emmanuel Sanon nyomdokában

Noha Haiti a második világbajnokságán szerepelt csupán, a válogatott emlékezetes pillanatokat élt át ezen a két tornán. Az 1974-es vb-n Nyugat-Németországban Olaszországgal, Lengyelországgal és Argentínával került egy csoportba, s bár nyeretlenül esett ki, Emmanuel Sanon beírta nevét a sportág históriás könyvébe: az olaszok elleni mérkőzésen (1–3) elhúzta a labdát Dino Zoff mellett, majd a kapuba gurította, megszerezve Haiti történetének első vb-gólját. Az ő nevéhez fűződik a második is, hiszen Argentína ellen (1–4) ugyancsak eredményes volt, a harmadik pedig most Lenny Josephnek köszönhetően jött össze.