Stopira: Nem bocsátottam volna meg magamnak, ha kimaradok ebből a csodából

AZ EGÉSZ ORSZÁG BOLDOG. Keddre virradóra a Zöld-foki-szigetek két nagyvárosa, Praia és Mindelo utcáit zászlót lengető helyiek, zenélő felvonulók lepték el, azon sem lepődnénk meg, ha június 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánítanák. Elvégre a vb-újonc válogatott óriási meglepetésre 0–0-t ért el az Európa-bajnok és világbajnoki aranyesélyes Spanyolország ellen.

Egy pontnál sokkal többet jelent ez az eredmény a Zöld-foki-szigetek számára, a játékosok hősként harcoltak, a 40 éves kapus, Vozinha nevét pedig sokan egy életre megjegyezték. Úgy állt a kapuban, mintha egész életében erre az estére készült volna: a spanyolok nyomást gyakoroltak rá, próbálkoztak távoli és közeli lövésekkel, beadásokkal, egyéni megmozdulásokkal, de hiába. Hihetetlen történet ez: a portugál másodosztályban (Chaves) védő, profi karrierje utolsó hónapjait töltő kapus egyetlen este alatt világhírű lett.

A hős csapat az Atlantában lejátszott mérkőzés után még aznap visszaindult tampai főhadiszállására, s még mielőtt a gép felszállt volna, telefonon értük utol a magyar állampolgársággal is rendelkező, szintén zöld-foki-szigeteki válogatott kerettag Stopirát, aki 2012 és 2023 között a Videotont erősítette, s két bajnoki címet nyert az együttessel.

„Elképesztő eredményt értünk el – mondta lapunknak a 38 éves hátvéd, aki eddig 61 meccsen szerepelt hazája nemzeti együttesében, a keret idősebb játékosait, köztük Vozinhát is gyerekkora óta ismeri. – Megmutattuk a világnak, hogy nem nézelődni érkeztünk a tornára. Hiába támadták a kapunkat a világ legveszélyesebb támadói, a védekezésünk éppen úgy működött, ahogyan arra az elmúlt hónapokban készültünk. A meccs előtti napokban sokat beszélgettünk arról, hogy önbizalomtól duzzadva kell pályára lépnünk, különben ízekre szednek bennünket. Nagyon vártuk már ezt a mérkőzést, nem túlzás, számoltuk vissza a napokat. Bíztunk magunkban, de hogy döntetlent játszunk a spanyolokkal, azt talán a legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna.”

Ha a világot meg is lepte a meccs legjobbjának megválasztott Vozinha teljesítménye, Stopirát nem. Mindig is olyan volt, aki a nagy pillanatokra felszívja magát, és most, hogy mind a ketten karrierjük végéhez közelednek, sokat beszélgettek arról: még lehet egy nagy dobásuk.

„Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, a válogatottban másfél évtizede játszunk együtt. Az alapképességei mindig is megvoltak, imádja a labdarúgást, sohasem vette félvállról a munkát, az edzéseket. Vozinhának nehéz gyerekkora volt, a nagyszülei nevelték fel, ők néhány évvel ezelőtt meghaltak. Sohasem láttam még sírni, de már a spanyolok elleni meccs szünetében könnyes volt a szeme. A lefújás után sokáig kint maradtunk a pályán, majd miután bementünk az öltözőbe, hosszasan sírt. Nagyon bántotta, hogy édesanyja sem tudott ott lenni a stadionban, vízumprobléma és a pénz is közbeszólt, rengeteget kellett volna fizetni, hogy eljusson az Egyesült Államokba, Atlantába.”

A zöld-foki-szigeteki játékosok a stadionnál másfél órán át ünnepeltek az őket elkísérő szurkolókkal, azt követően indulniuk kellett a repülőtérre, hiszen az éjszakát már Floridában, a válogatott főhadiszállásául szolgáló hotelben töltötték. A világbajnokság idején Tampában rendezkedtek be: a csapat az edzéseit a Waters Sportsplexben tartja, szálláshelyeként pedig a Grand Hyatt Tampa Bayt választották.

Ha Vozinha édesanyja nem is lehetett ott a mérkőzésen, Stopirát elkísérte a családja: felesége és kisgyermeke is ott volt a lelátón, sőt a csapatot Floridába visszarepítő gépen vele lehettek. A hátvéd a világbajnoki selejtezősorozat rajtja előtt visszavonult a válogatottságtól, végül Ryan Mendes, a válogatott csapatkapitánya győzte meg róla, hogy szükségük van rá.

„Később a szövetségi kapitány is telefonon hívott, és beadtam a derekamat. Ha kimaradtam volna ebből a csodából, életem végéig nem bocsátom meg magamnak. Keményen dolgoztunk ezekért a pillanatokért, és már azzal is egy álmunk vált valóra, hogy kijutottunk a világbajnokságra. A spanyolok elleni döntetlen minden képzeletünket felülmúlta. Tisztában voltunk vele, hogy sokan gyenge csapatnak tartanak bennünket, de mi azért érkeztünk a tornára, hogy mindent kiadjunk magunkból.”

A zöld-foki-szigeteki válogatott gerincét portugál, francia, holland, belga és svájci klubokban futballozó játékosok alkotják, s néhány futballista megfordult az olasz Serie A-ban, valamint angol alsóbb osztályokban is. Stopira az elmúlt idényben a kapus Vozinhához hasonlóan a portugál másodosztályban szerepelt, míg a spanyol támadók egytől egyig európai sztárklubokban futballoznak.

A Zöld-foki-szigetek legközelebb magyar idő szerint hétfőre virradóra Miamiban lép pályára, ellenfele a kétszeres világbajnok Uruguay lesz.