Anglia jolly jokere ezúttal is Bellingham lehet, de még fontosabb, mit talál ki Messivel szemben Tuchel

MESSI, MESSI, MESSI – MI LESZ TUCHEL VÁLASZA?

Lehet, hogy van, akinek már unalmas, és persze van, aki soha nem unja meg, de nem lehet nem Lionel Messivel indítani egy ilyen felvezetőt, hiszen egyszemélyben ő az argentin válogatott vezére, motorja, karmestere, varázslója és első számú gólfelelőse. A 39 éves, nyolcszoros aranylabdás legenda hat meccsen 8 gólnál és 2 gólpassz jár ezen a világbajnokságon, s amellett, hogy előbbi már most egyéni legjobbja egy torna alatt, az örökös vb-góllövőlistát és az örökös vb-gólpasszlistát is vezeti – előbbit 21 találattal, utóbbit 10 assziszttal. Félelmetes. Főleg úgy, hogy a három és fél évvel ezelőtti, 2022-es katari világbajnokságra mindösszesen 6 vb-góllal és 4 gólpasszal érkezett meg, négy világbajnoki részvétel után, azóta gyűjtött össze összesen 21 kanadai pontot. Hagyok időt ezt ízlelgetni egy sortöréssel. Embertelen. 

Téved, aki azt mondja, Messi játékán nem látszik a kor, mert kétségtelenül lassabb, mint fénykorában és bár jóllehet, sosem volt egy presszinggép, sosem a védekezés volt a legnagyobb erénye, még magához képest is szemtelenül keveset fut ezen a tornán – meccsenként úgy hat kilométert, ami messze a legkevesebb az egész mezőnyben, de ez a szám a csoportkört követően még a négyet is alig érte el. Ezek a tények, viszont az is, hogy mindez semmit sem vesz el a játékából, mert a labdával a lábán ugyanúgy lehagyja a védőket, mint eddig, az ütemérzéke, az első érintése, rúgótechnikája és az, ahogyan lát a pályán egyáltalán nem kopott meg kora ellenére, ezzel szemben viszont fejben élesebb, mint valaha – és ez a 2022-es tornával együtt is igaz, akkor még jobb érződött rajta a vb-cím hajszolása miatti nyomás, ennek most jele sincs. 

Az kiderült már ezen a tornán, hogy akcióból kevés kivételtől eltekintve – mint például Julian Álvarez átlövése Svájc ellen a 112. percben – a társak nem tudják kisegíteni Messit a támadósorban, így jogosan merülhet fel Tuchelben, hogy mindent az ő semlegesítésére kell feltenni. Erling Haaland nyilván egy teljesen más típusú játékos, de őt remekül vette ki a játékból az angol védelem, belül mindig ketten őrizték, távol tartották a kaputól, utóbbi pedig Messivel szemben is kulcs lehet. Az angol játékosok tempó és fizikai fölényben lesznek a 39 éves klasszissal szemben, de leginkább azt kell elérniük, hogy a támadóharmadtól messze, a középpályán vegye fel a labdát, mert a társakat ugyan onnan is ki tudja szolgálni, de tőlük kevésbé kell tartani, ha pedig maga indul el a labdával, jöhetnek a cseppet sem finomkodó belépők. Ezen a ponton felmerül a kérdés, nem volna-e jobb, ha Ezri Konsa fizikalitása miatt visszakerülne középre Marc Guehi mellé a jobb oldalról, mert John Stones aligha segítene eleget ebben a felfogásban.

TÉVHIT, HOGY ARGENTÍNÁNAK EZÚTTAL TÖBB HELYE LESZ

A Messi-központúság a játék egészében jellemző az argentin válogatottra, így nincs ez másképp a támadásépítések során sem. A The Athletic elemzése jól megmutatja, egyik másik válogatott sem vezet annyiszor támadást ezen a világbajnokságon a pálya középső harmadában, mint a címvédő, amelynek oka nyilván Messi, aki nem csak felveszi a labdát középen, meg is indul vele, aztán vagy kényszerítőzik egyet, vagy kulcspasszt ad, vagy maga fejezi be egyből az akciókat. Argentína támadójátéka elképesztően kiegyensúlyozott, hiszen a bal és a jobb oldalon is 33 százalékban vezet támadást, míg középen ez a szám 34 százalék – ahogy említettük, messze a legtöbb a mezőnyben. A legtöbb válogatott inkább a szélekre helyezi a hangsúlyt, de a kulcsemberekhez mindenki igazodik, a jobb oldali támadásvezetések százalékos számában például a már döntős spanyolok vezetnek Lamine Yamal révén. 

Az viszont jókora tévhit, hogy Argentínának ezúttal több helye lesz. Többen, több helyen reagáltak úgy az argentinok könnyű, elődöntőig vezető ágát ért kritikákra, hogy a Zöld-foki-szigetek, Egyiptom és Svájc út még nehezebb is volt, mint a riválisoké, hiszen három olyan válogatott jött szembe, amelyik körmeszakadtáig védekezik, beparkolja a buszt, márpedig Anglia nem ilyen lesz. Nos, az valóban igaz, hogy az angol fegyverarzenál erősebb, mint az említett válogatottaké, de azt túlzás állítani, hogy Anglia rest beállni védekezni, még Tuchel alatt is. Jól látszott Mexikó ellen emberhátrányban, vagy épp a teljes norvégok elleni meccsen, hogy a német szakember sem szeret felesleges kockázatot vállalni, s amikor csapatának bizony védekeznie kell, akkor megteszi, ráadásul szervezett, fegyelmezett módon. Természetes, hogy Argentínának lesz egy-egy kontralehetősége (de ez az eddigi ellenfelekkel szemben is megvolt), viszont sokkal több helye arra, hogy támadásokat szervezzen, nem lesz. Olyat biztosan nem látunk majd, hogy Messi nyugodtan, lassan felhozhatja a labdát egészen az angol védőharmadig, sőt, Argentínának komoly, intenzív presszingre kell készülnie.

JUDE BELLINGHAM ISMÉT FICKÁNDOZHAT

Térjünk át a labda másik oldalára is, mert miközben Argentína szerezte a legtöbb gólt ezen a tornán (17), kapott is mellé hat meccsen hatot, de ebből az összeset a legutóbbi négy meccsén. Anglia támadójátéka egyelőre egyértelműen két személyre van felhúzva, ők nem mások, mint az egyaránt 6-6 gólos Harry Kane és Jude Bellingham. A villanást ezúttal az utóbbi két meccsén csak egyszer, akkor is büntetőből eredményes Kane-től várná az ember ezen az estén, mégis, az ellenfél miatt megint Bellinghamnek lehet jobb, de inkább látványosabb napja. 

A kulcs az argentinok két belső védője, Lisandro Martínez és Cristian Romero lehet, két rendkívül agresszív játékos. Bár a címvédő letámadása nem túl intenzív, Lionel Scaloni szövetségi kapitány rendre elvárja belső védőitől, hogy kilépjenek, kiugorjanak az ellenfélre védekezés közben, s ekkor jöhet a képbe Bellingham és Kane. Utóbbi kiváló abban, hogy nem csak lekösse a védők figyelmét, visszalépéseivel ki is csalogassa őket helyükről, az így mögöttük megnyíló területekbe pedig a Real Madrid sztárja futhat be, hogy aztán egyedül maradjon Emiliano Martínezzel szemben. 

Nyilván nem ez utóbbi lehet az angolok egyetlen fegyvere, de Anthony Gordon egyelőre inkább passzokban, játékszervezésben jeleskedik, mint befejezésekben, a túloldalon pedig még az sem biztos, hogy Noni Madueke vagy Bukayo Saka kezd, de előbbi pont a negyeddöntőben, Norvégia ellen villantott rengeteg technikai hibát, utóbbi pedig még mindig nem száz százalékos, teljesítménye elmarad a megszokottól. Könnyen lehet tehát, hogy ezen a meccsen a belső területek lesznek a kulcs, mindkét nemzet azt támadja majd, meglátjuk, ki jár több sikerrel. Érdekesség tovább Angliával kapcsolatban, hogy eddigi 13 góljából egyet sem szerzett Premier League-játékos, csak olyan légiósok találtak be, akik a múlt idényt külföldön töltötték – Real Madrid 6, Bayern München 6, Barcelona 1.

A PONTRÚGÁSOK DÖNTHETNEK, DE MEGLEPŐ IRÁNYBA 

Eddig, Gareth Southgate alatt Anglia volt a pontrúgások koronázott királya, gondolhattuk volna, a trendformáló Premier League-idény erre csak ráerősít, főleg Arsenal-játékosokkal a kezdőben, miközben ebben a tekintetben éppen Argentína nőtt a háromoroszlánosok fölé ezen a világbajnokságon.

Azt korábban Lionel Messi is hangsúlyozta, hogy nemzeténél egyre több hangsúlyt fektetnek erre a játékelemre, de ez abszolút vissza is köszön a pályán: Argentína hatszor szerzett pontrúgás után gólt ezen a tornán, ami úgy a legtöbb a teljes mezőnyben, hogy közben 2/2-szer kihagyta a számára megítélt tizenegyest. Messi fantasztikusan elvégzett szabadrúgásaira remekül robban be a két belső védő, vagy éppen a középpályások egyike. Szerzett már gólt fejjel ezen a tornán Alexis Mac Allister és Enzo Fernández is. 

Persze, az angolokat se becsüljük le ebben a műfajban, legutóbb még a nyitókörben, a horvátok ellen bizonyították, hogy még mindig mesteri fokon űzik ezt a műfajt, de az tény, hogy Rice és Saka sérülései nem segítenek abban, hogy a pontrúgásokat elvégző játékosok a lehető legnagyobb háttértámogatást adják. Jelenleg Argentína megelőzte az angolokat ebben a tekintetben, de azért azon sem lepődnénk meg, ha Anglia egy szögletből nyerné meg a meccset.