Joan Carrillo: Spanyolország védekezésben a mezőny fölé nőtt

– Hogyan élte meg a vasárnapi döntőt?
– Elképesztő, őrült mérkőzés volt – mondta lapunknak hétfőn Joan Carrillo Milan, aki 2015-ben bajnokságot nyert a Videoton vezetőedzőjeként, az előző két évadban pedig a spanyol másodosztályú Almería szakmai stábjában dolgozott. – Nagyon kemény csata zajlott a pályán, de egyértelműen a spanyol válogatott tett többet a győzelemért, kockázatot vállalt, rengeteget birtokolta a labdát, ennek lett meg végül az eredménye, hogy sikerült megszerezni a győzelmet. Persze volt veszély is: tudjuk, milyen a futball, sokáig döntetlen volt az állás, benne volt a pakliban, hogy a végén az argentinok találnak egy gólt, vagy akár elmegy tizenegyesekig az összecsapás és úgy nyernek. De a legfontosabb, hogy a spanyol csapatnak volt egy konkrét elképzelése, miként nyerje meg a mérkőzést, ezért keményen megdolgozott.

– Az argentinok 115 percig lövéssel sem kísérleteztek. Tényleg el tudta képzelni, hogy így is legyőzik valahogy hazája együttesét?
– Úgy gondolom, a világbajnokság előtt a spanyol és a francia válogatott nagyjából azonos szintről indult. Mindkét csapatban hihetetlen minőség található, támadójátékban viszont rengeteg az opció és lehetőség, azonban Spanyolország védekezésben a mezőny fölé nőtt, elképesztő, hogy csak egy gólt kapott az egész tornán. A döntőben sem adott a csapat sok lehetőséget az argentinoknak. Talán nem a legerősebb, legagresszívabb játékosaink vannak, de nagyon intelligensek, nagyszerűen találják meg a helyüket, helyezkednek a labdavesztés után és nem hagynak esélyt az ellenfélnek, hogy könnyen betaláljon.

– Ez mindenképpen Luis de la Fuente szövetségi kapitány munkáját dicséri, aki szinte már mindent megnyert Spanyolországgal, amit lehet.
– Valóban, kiváló szakemberről van szó, akinek jelentős játékosmúltja is van. A spanyol szövetség nem volt könnyű helyzetben, amikor Luis Enrique távozása után rá esett a választás, de jó döntés volt, mivel nagyon jól ismerte a játékosok többségét már utánpótláskorúként is, tisztában volt milyen munka zajlik az akadémiáknál, a csapatoknál. Gyorsan önbizalommal vértezte fel a labdarúgókat és fontos döntéseket hozott. Ezúttal is volt ilyenre példa, mint Nico Williams, vagy Mikel Merino esete, akik a vb előtt sérüléssel küzdöttek, nem voltak jó fizikai állapotban, végül a szövetségi kapitány számított rájuk és fontos szerepet is játszottak a világbajnoki cím megszerzésében.

– Hol nézte a mérkőzést? Családi körben, vagy esetleg barátokkal?
– Igen, a családommal és néhány barátunkkal. Úgy gondolom, hogy így lehetett a legjobban élvezni a mérkőzést, vereség esetén meg kibeszéltük volna magunkból a történteket. Spanyolországban ez egy történelmi este volt, ne felejtsük, csak másodszor jutottunk vb-döntőbe, 2010-ben Dél-Afrikában nyertünk, szerencsére most is sikerült. Nézze meg, milyen csodálatos a futball. A spanyol keretben ott volt Marc Pubill, akivel 2025-ben még a spanyol másodosztályban dolgoztam Almeríában. Most pedig már világbajnoknak mondhatja magát. Elképesztő történet.

– Mekkora az őrület, az ünnepi hangulat most Spanyolországban?
– Hadd kezdjem azzal, hogy Spanyolország számára fontos volt a győzelem, de a filozófiánk szerint nem mindegy, hogy hogyan érjük el. Az ellenfél provokálta a játékosainkat a meccs alatt és ezt folytatta a lefújás után is. A spanyol csapat végig egységes volt, remek mentalitással küzdött. Ez pedig szimpatikus a szurkolóknak és szoros kapcsolatot eredményez a csapat és a drukkerek között. A fieszta elkezdődött és természetesen folytatódik a csapattal együtt, csodálatos napokat élünk.

– Összesen hat évet dolgozott a Videotonnál, de megfordult Debrecenben is. Követi a magyar futballt?
– Természetesen, mondhatom, hogy naprakész vagyok. Sok évet éltünk Magyarországon a családommal, csodálatos emlékeim, élményeim vannak. Sajnálom, hogy a Videoton jelenleg másodosztályú, nem csak én, de sok-sok szakember dolgozott keményen előttem és utánam is, hogy a csapat, a klub folyamatosan fejlődjön és sikereket érjen el. Tudom, hogy Nikolics Nemanja immár sportigazgatóként tevékenykedik, és a legjobbakat kívánom neki, a Vidi mindig életem egyik legkedvesebb klubja marad.

– Az elmúlt két évben az Almeríánál dolgozott. Marad ennél az együttesnél?
– Az elmúlt két idényben kétszer is nagyon kevés választott el minket a feljutástól, a szerződésem lejárt, és úgy láttuk jónak, hogy távozom, új kihívásokat keresek. Akadnak külföldi lehetőségeim is, nem titok, hogy vezetőedzőként szeretnék dolgozni.