Szabályos gólt vettek el Japántól, de a győzelem a magyar válogatotté

Remekül kezdte a magyar válogatott a mérkőzést, az első percekben a japánok csak keresték a korongot a pályán. Öt perc után aztán magukhoz tértek az ázsiaiak, ráadásul a nyitóharmad második felétől elkezdett lejteni a hazai pálya. Ennek ellenére, a mieink voltak fölényben, amit a kapura lövések száma is jelez: 15–9. Hiába lőtt azonban Vas Márton kapuvasat, testvére a csapathoz 20 óra utazás után, a meccs előtt fél nappal csatlakozó János sem tudott túljárni a jó napot kifogó Haruna kapus eszén.

Hogy Szuper Levente is jó napot fogott ki, azt a második harmad elején bizonyíthatta, amikor a japánok bő öt percre tábort vertek a kapunk előtt. Hiába azonban a nagy japán nyomás, Szuper lehúzta a rolót, és a 27. percben Ladányi, egy perccel később pedig Palkovics is betalált a japán kapuba. Vagyis a világbajnokságon eddig a pillanatig gólt sem kapó hazaiak egy perc alatt kétszer is kapituláltak a magyar csatárok előtt.

A két gyors találattal a világbajnokságot rendező házigazdák nem igazán tudtak mit kezdeni, a bírók viszont tudták, mi a dolguk: sorozatban osztották ki a kétperces büntetéseket a mieinknek. Különösen Tokaji Viktor vívta ki a lengyel vezetőbíró ellenszenvét, hiszen ő ekkor már négy alkalommal ült a kispadon.

A mieinket azonban még 43 másodpercnyi kettős emberhátrány sem tudta megtörni, sőt, amikor a 34. percben ismét több japán lehetett a jégen, Ocskay elképesztően pimasz góllal demoralizálta az ellenfelet. A második húsz percből 18-ig tökéletesen jégkorongozott a magyar válogatott, nagy kár, hogy Szato szép gólja után szépített a hazai gárda a harmad végén.

Sőt, hogy az izgalmak növekedjenek a záró játékrészben az újabb japán gól már a 3–2-t jelentette, Nisivaki talált a magyar kapuba.

A mérkőzés ismét nagyon felforrósodott, mert a távol-keletiek sorra vezették a támadásaikat, a mieink pedig kisebb hullámvölgybe kerültek. Aaron Keller jelentette a legnagyobb veszélyt a kapunkra, a honosított játékos az összes veszélyes japán támadásban aktívan részt vett.

Holéczy Roger kiállítása után ráadásul emberhátrányba kerültünk, amit sikerült kivédekeznünk, majd Palkovics lövése találta el a kapuvasat, szóval voltak helyzeteink nekünk is. Aztán következett az utolsó perc...

Az 59. minutumban elképesztő dráma játszódott le a jégen. A japánok szabályos gólt ütöttek, ami a videófelvételen jól láthatóan a kapu belső részéről pattant ki. Japánban azonban csődöt mondott a technika, a gólt jelző lámpa nem világított, és a lengyel játékvezető vezetésével a bírók hosszas tanakodás után – minthogy videót nem használhattak – nem adták meg a találatot.

A japánok ezután lehozták a kapust, és ezt ki is használtuk, Palkovics Krisztián üres kapuba ütött gólja mindent eldöntött. Nyertünk 4–2-re!

Úgy tűnik, fordult a szerencse: Magyarország egy olyan találkozót nyert meg, amilyet korábban a sors nem nagyon ítélt neki.

A DICSŐ MÚLT: A két csapat már 1936-ban is találkozott egymással, akkor 5–2-re nyertünk





A játéknap további eredményei:
Horvátország–Észtország 2–1 (0–1, 1–0, 0–0, 0–0, 1–0) – büntetőkkel
Ukrajna–Litvánia 6–1 (4–0, 1–1, 1–0)

---- A ---- &