Álmodni is engedd – S. Tóth János jegyzete

Győrben készült a chomutovi olimpiai selejtezőre a magyar női jégkorong-válogatott. A konditerembe lépő játékosokat az olimpiai öt karika és egy felirat fogadta: „Most vagy soha!” Az alkotás a korábbi kajakos, testépítőként magyar bajnoki ezüstéremig jutó Gallyas Gabriella erőnléti edző keze munkája. Üzenete tűpontosan kifejezi, miről szólt a csütörtöktől vasárnapig tartó négy nap – benne a három meccsel – a magyar női hokinak. Mert nem szokványos egy sportoló (meg persze egy edző) karrierjében, ha sporttörténeti pillanat részese lehet. Lisa Haley és kiválasztottjai megkapták az esélyt: a csehországi négyes torna első helye utat nyitott a végső győztesnek a 2022-es pekingi olimpiára. Márpedig a téli játékokon sohasem szerepelt a magyar női válogatott (a férfi is csak háromszor, legutóbb még 1964-ben).

Túl sok alkalmuk nem is lett volna a hölgyeknek az olimpiai vitézkedésre: a nemzeti együttes 1997-ben játszotta története első meccsét, s még egy évtizede is a negyedosztálynak számító divízió III-ban szerénykedett. Azóta viszont fénysebességgel emelkedik a ranglistán. Tavalyelőtt beverekedte magát az elit-vb mezőnyébe, s a pandémia miatt 2021-re csúszó első A-csoportos szereplésekor a tízes mezőny kilencedik helyén zárt.

A női hoki mifelénk nem tartozik a fősodorhoz. Ezért is volt több szimpla szurkolói gesztusnál, hogy sportoló-, zenész- és színészhírességek, médiaszemélyiségek buzdították nyilvános videoüzenetben a csapatot a csehek elleni sorsdöntő csata előtt. A kommentátor Hajdu B. István ezt is mondta: „Egy: a hokiban minden megtörténhet. Kettő: a hokiban nem történhet meg minden.” Az előbbiben reménykedtünk, de az utóbbi következett be. A világranglistán hetedik csehek odahaza érvényesítették a papírformát három hellyel hátrább rangsorolt riválisuk ellen. Hokitörténelmet így a házigazdák írtak: ők ünnepelhetik első olimpiai kvalifikációjukat.

„Még sohasem voltunk ilyen közel az olimpiához, sokunk gyerekkori álma ez” – mondta a vasárnapi meccs felvezetőjében a csatár Dabasi Réka, aki a legelső magyar vb-gól szerzőjeként már bevéste nevét a sportág hazai aranykönyvébe. Lássuk be: az 1–5-ös végeredmény nem mutat jól, még akkor sem, ha a csehek az augusztusi kanadai vb-n is berámoltak nekünk egy négyest (Calgaryban kétszer válaszoltunk, igaz, sokkal beljebb azzal sem voltunk). A pekingi gép így jövőre a magyar női jégkorongozók nélkül száll fel – kétségünk ne legyen, az életük napjának remélt vasárnap után most senki sem csalódottabb lányainknál.

Ám ha már a chomutovi „döntőig” eljutottak, meg kellene nekik adnunk a sanszot az újabb csodára.

Engedjük őket tovább álmodni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!