Igaz, bizony – Thury Gábor jegyzete

HA VALAKI AZ ALBA ARÉNA átadása kapcsán kicsit kutakodik az interneten, hamar ráakad Ocskay Gábor nyilatkozatára, amelyben a maga közvetlen stílusában elmondja a csarnokavatóról, belecsípett a fenekébe, hogy igaz-e.

Nem muszáj belecsípni, igaz, bizony. Mint ahogyan az is, hogy az ünnepség alkalmából mondott rövid köszöntőjében sem a sportállamtitkár, Schmidt Ádám, sem Székesfehérvár polgármestere, Cser-Palkovics András nem felejtette el megemlíteni a 72 éves hokilegenda nevét. Igen, Ocskay megkerülhetetlen a történet szempontjából: az ő vezetésével lett először bajnok a Székesfehérvári Volán jégkorongcsapata még nyitott pályán 1981-ben, aztán agilis munkájának köszönhetően eresztett gyökeret a városban a sportág, tető is került a Raktár utcai létesítményre.

Tizenhat évvel a jégkorongozás honi történetében mérföldkőnek számító siker, az A-csoportos szereplés szapporói kiharcolása után egy magyar–norvég mérkőzéssel adták át hivatalosan az Alba Arénát, amelyet Balázs Mihály és Tarnóczky Tamás tervei alapján építettek. Az első kapavágás 2021 novemberében történt, a 46 milliárd forintból felhúzott multifunkcionális létesítmény két és fél év alatt készült el. A tervezők és a városatyák szándéka szerint kívülről is impozáns az épület, amely olyan jelképe lehet Székesfehérvárnak, mint Sydney-nek az operaház. Ha meglátja valaki az Alba Aréna sziluettjét, rögtön tudja, hol jár.

Ízlelgessük a nevet: Alba Aréna, amely jégkorongmérkőzésen hatezer néző befogadására alkalmas, az osztrák bázisú ICEHL-ben szereplő Hydro Fehérvár AV19 otthona is egyben, s méltán mondhatjuk, hogy konkrét és átvitt értelemben a sportág hazai fellegvára. A város – vagy inkább a térség – megérdemelt egy ilyen létesítményt, amely nem csupán a sport centruma lehet. Nyilván a működési és fenntartási költségeket nem lesz egyszerű kitermelni, de ebben segíthet a többfunkciós üzemeltetés. Ugyanakkor nekünk, magyaroknak az aréna a hagyományos értelemben vett sportcsarnok, amihez ezernyi élmény köt. A leégett Budapest Sportcsarnokhoz például az 1983-as C-csoportos vb, amelyen Kína 4–3-as legyőzésével egy emelettel feljebb jutottunk. Nem kívánok mást az Alba Arénának – a leégést leszámítva –, mint hasonló sikereket.

És „Csicsóval” együtt nyugodtan csíphetünk a fenekünkbe.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!