Simon Pytlick, a csendes zseni

Amikor a dán férfi kézilabda-válogatott szóba került, hosszú évekig automatikusan Mikkel Hansen és Niklas Landin neve ugrott be mindenkinek. Aztán csendben, de megállíthatatlanul eljött a generációváltás ideje, és a reflektorfényben egyszer csak ott találta magát egy kevésbé mosolygós, higgadt tekintetű fiatal: Simon Pytlick. Nem ő a leghangosabb, nem keresi a rivaldafényt – mégis, ma már nehezen képzelhető el nélküle a világverő dán együttes.

A 2000. december 11-én született játékos útja előre meg volt írva. Édesapja, Jan Pytlick korábbi szövetségi kapitányként és klubedzőként több generáció pályafutását egyengette, így Simonnak a kézilabda nem egyszerű választás volt, hanem a természetes közeg, amelyben naponta mozgott. (Sőt, édesanyja, Berit Bogetoft is válogatott kézilabdázó volt, Simon két lánytestvére, Camilla és Josephine is a dán első osztályig vitte.) Az öltözői légkör, a mágnestábla előtt magyarázó édesapja látványa, a nagy meccsek feszültsége gyerekkorától az élete része volt. Ám ami sokaknak nyomasztó teher lenne, neki inkább a biztos alapot jelentette.

  „Nem kényszerítettek rá, hogy sportoljak – mondta az Euroman magazinnak nemrégiben adott interjújában, amit a daniasport.hu fordított le magyarra. – Szép csendben így alakult, mert mindig közel álltam a sportághoz, és élveztem, hogy ott lehettem. Legfeljebb négyéves voltam, amikor elkezdtem babakézilabdázni, később fociztam, úsztam és tornáztam is. Aztán volt egy nagyon rövid, hat hónapos időszakom, amikor kick-boxolni jártam. Szóval kipróbáltam néhány különböző sportágat, ám a szüleim szerint a legboldogabb mindig labdával a kezemben voltam, így ennél maradtam.”  

A GOG Handbold utánpótlás­nevelő műhelye az elmúlt évtizedben nemcsak Dániában, hanem a teljes kézilabdavilágban fogalommá vált. Gidselhez, Emil Madsenhez és Lukas Jörgensenhez hasonlóan Pytlick is itt érett élvonalbeli játékossá. Már fiatalon kitűnt azzal, hogy nem csupán „nagy lövő”, hanem olvassa a játékot. Balátlövőként kiváló ütemérzékkel támadja a védőfal réseit, ám legalább ennyire erős a döntéshozatalban. Tudja, mikor kell vállalni a lövést kilenc méterről, és mikor érdemes inkább bejátszani a beállónak vagy megjátszani a szélsőt. Nem öncélú sztár, hanem rendszerben gondolkodó kézilabdázó.

 „Bár évekig fizikai lemaradásban voltam, és küzdöttem a térdeimmel meg az ízületeimmel, elég korán rájöttem, hogy az erősségem másban rejlik. Gyorsan tanultam, és amikor az edző elmagyarázott nekem valamit, azonnal át tudtam ültetni a gyakorlatba. Egy lépéssel korábban láttam a játékot, mint mások, megéreztem, mi történik egy-két pillanattal később. Mivel nem voltam a legjobb fizikai állapotban, fejben kellett élesebbnek lennem” – emlékezett vissza arra, hogyan találta meg a saját játékát.

Az áttörést a 2023-as világbajnokság hozta meg neki. A bemutatkozó felnőttvilágversenyén 51 gólt szerzett, pedig még csak 22 éves volt. Abban a ritka pillanatban, amikor a dán gépezet akadozott a tornán, ő nem esett pánikba, fegyelmezetten, higgadtan elkérte a labdát, és korát meghazudtoló érettséggel megoldotta a szituációt. Egy-egy távoli bomba, váratlan betörés vagy éppen tökéletes ütemű passz jelezte, a dán válogatott hosszú időre megtalálta a balátlövőjét. Ugyanúgy bekerült a vb álomcsapatába, ahogyan az eddigi öt világeseményéből négyszer. Amióta Nikolaj Jacobsen szövetségi kapitány számol vele, pontosan ugyanez az aránya a megnyert címeket illetően (két vb-cím, egy-egy olimpiai és Eb-arany).

Csupán három esztendő alatt ezeken a nagy tornákon összesen 256 gólt rámolt be. A nemrég véget érő Európa-bajnokságon akár az MVP-címet is megkaphatta volna, ám azt már a döntő előtt kiosztották Gidselnek… A Németország ellen 34–27-re megnyert finálénak Pytlick volt a legeredményesebb játékosa, kulcspillanatokban dobta nyolc találata java részét. Az Eb-t 64 góllal zárta, csak néggyel maradt el a gólkirály Gidseltől.

Repertoárja egyik szembetűnő eleme a ritmussal való játék. Nem a klasszikus, 205 centis balátlövők közé tartozik, akik pusztán fizikai fölényből oldanak meg szituációkat. Pytlick inkább „sakkozik” a pályán. Lassít, majd hirtelen gyorsít. Folyamatosan figyeli a védők lábmunkáját, a kettes védő testhelyzetét, a kilépések időzítését. Ez a tudatosság teszi különlegessé – és rendkívül nehezen kiismerhetővé.

De nem egyedül kell a hátán vinnie a dán csapatot. A skandináv együttes évek óta példás rendszerben működik, amelyben mindenki tudja a feladatát. Pytlick ebbe a struktúrába illeszkedett bele szinte zökkenőmentesen. Nem akart mindenáron vezér lenni, ám a képességei alapján mégsem volt kérdéses, hogy azzá válik. A társai bíznak benne, mert érzik, nem a saját statisztikáját tartja fontosnak, hanem minden mozdulatával a csapat sikerét szolgálja.

Klubszinten 2023 nyara óta a német Bundesligában, a Flensburg-Handewitt mezében is bizonyítja, hogy a legmagasabb tempójú ütközetek sem hozzák zavarba. A német bajnokság kíméletlen daráló, amelyben hétről hétre világklasszis védőkkel kell megküzdeni. Itt mutatkozik meg igazán, mennyire komplett játékos: nemcsak támadásban, hanem védekezésben is fegyelmezett, sőt, egyre tudatosabban vállal szerepet a védőfalban is.

Az Európa-ligában eddig kettőből kettő a mérlege: 2024-ben és 2025-ben is a magasba emelhette ezt a trófeát (is). Éppen a második számú európai kupában lejátszott Toulouse elleni meccsen törte el a karját, ám tavaly februári sérülése sem tudta őt kizökkenteni.

„Nem változtatott drámaian a lövőtechnikám, de lehet, hogy veszítettem kicsit az erőmből. És amikor erősen lövök, eszembe jut, hogy a kezem már nem egészen olyan, mint régen volt, és hozzá kell szoknom, hogy fáj.”  

A balátlövők gyakran a húszas éveik közepére, végére érnek be igazán, amikor a fizikai erő taktikai érettséggel párosul. Pytlick esetében már most látszik, hogy a plafon rendkívül magasan van. Ha a fejlődése töretlen marad, hosszú évekig meghatározó alakja lehet nemcsak a dán válogatottnak, hanem az európai klubkézilabdázásnak is.

A legnagyobb erénye a természetessége. Nem akar többnek látszani annál, mint ami – rendkívül intelligens, kiváló képességű kézilabdázó, aki élvezi a játékot. A dán válogatott új arcát látjuk benne, egy olyan korszak kulcsszereplőjét, akinél a fegyelem, a taktikai érettség és a csapatmunka továbbra is elsőbbséget élvez.

2027 nyarán a Füchse Berlinben összeáll a Simon Pytlick, Mathias Gidsel, Dika Mem hármas, a kézilabdázás történetének egyik legizgalmasabb triója. Pytlick és Gidsel barátságáról és összhangjáról nemrég könyv is született, a kettejük közötti harmónia vitán felüli. Ha a francia jobbátlövő, Mem is képes lesz közös nevezőre jutni velük, ők hárman valami olyat alkothatnak a német fővárosban, ami Bajnokok Ligája-trófeákat kamatozhat.

 (A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. február 14-i lapszámában jelent meg.)