Kisfaludy Péter, aki felfedezte Viktor Gyökerest és Dejan Kulusevskit

„Úgy nézzen ki, mint egy labdarúgó” – feleli halvány mosoly kíséretében Peter Kisfaludy, azaz Kisfaludy Péter arra a kérdésre, mit figyel először egy játékoson, amikor megnézi. A magyar származású szakemberrel nehéz vitatkozni, ez valóban fontos aspektusa a megfelelő scoutingmunkának, de azért kiegészíti a keresendő tulajdonságok listáját.

„Sir Alex Ferguson tanácsolta nekem húsz évvel ezelőtt, hogy ránézésre legyen egy első benyomásom, de ez még persze önmagában nem elég. Négy szegmenst figyelek különösen: legyen rendben taktikai, technikai, mentális és fizikai szempontból egyaránt, máskülönben nem tud érvényesülni. A modern futballban elengedhetetlen a megfelelő sebesség, a lassú játékosok ideje lejárt.”    

A 60. életévét idén betöltő Kisfaludy Péter szavait érdemes megfontolni, hiszen Svédország egyik legkiválóbb utánpótlás-nevelő szakembereként szoktak rá hivatkozni, aki 2020-ban könyvet írt arról, mi a receptje a tehetséggondozásnak, mi szükséges ahhoz, hogy valakiből profi futballista váljon. Tizennégy éves kora óta, évtizedeken át Skandinávia egyik legjobb utánpótlás-nevelő klubjánál, a Brommapojkarnánál dolgozott különböző pozícióban, a legtöbb időt akadémiai edzőként töltötte az egyesületnél, amelytől négy éve búcsúzott el. Azóta volt a Djurgarden sportigazgatója, jelenleg pedig a Nordic Sky játékosügynökség munkáját segíti megfigyelőként. Hosszasan lehetne sorolni a keze alatt pallérozódó, később európai topbajnokságokba szerződő kiválóságok nevét. Beszélgetésünk elején meg is oszt velünk egy történetet az egyik korábbi növendékéről, amellyel azt szemlélteti, mennyit számít az elhivatottság.

 „Lucas Bergvall tizennyolc évesen kötött szerződést a Tottenhammel. Az angoloknak is feltűnt, mennyit robotolt az Allsvenskanban: fiatal kora ellenére övé volt a második legnagyobb futómennyiség a ligában. Csakhogy amikor megérkezett a Premier League-be, ez mit sem ért, a mutatói az átlagot sem ütötték meg. Egy másik korábbi növendékem, Dejan Kulusevski hívta fel rá a figyelmem, hogy bár Lucas képzett, ügyes játékos, nem pörög kellő fordulatszámon. Nem köntörfalaztam, elbeszélgettem vele, hogy az edzések után milyen futómunkát kell végeznie, hogy felnőjön a feladathoz. Jelentem, hat hónapot követően igazi »vadállat« vált belőle, az angol liga szintjén is extra a futómennyisége. Ez a fejlődés elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a világ legerősebb bajnokságában hosszú távon megvesse a lábát.”     

A történethez kapcsolódva megjegyzi, egy labdarúgó feltérképezésénél nemcsak az a fontos, hogy adott pillanatban milyen szinten van, fel kell mérni azt is, milyen lehetőség rejlik benne, meddig lehet fokozni a teljesítményét.

„A Nordsjaelland scoutjával néztem meg a svéd korosztályos válogatottak egyik meccsét, amelyen szembetűnő volt, hogy az RB Leipzig friss szerzeménye milyen keveset fut, nincs benne sebesség – a fejünket vakartuk, vajon mit láthattak benne a lipcseiek, az ilyen labdarúgóról ugyanis nagy valószínűséggel meg lehet állapítani, hogy nemzetközi mércével nem viszi sokra.”   

A legnehezebben fejleszthető terület azonban a mentalitás – ez sok esetben vagy megvan a játékosban, vagy nincs. A szakember meglátása szerint azok viszik sokra, akik kifogáskeresés helyett a körülményektől függetlenül minden edzésen meg akarják mutatni az edzőjüknek, hogy kihagyhatatlanok a kezdő tizenegyből. Éppen ezért rengeteg SMS-t küld reggelente azoknak, akikkel kapcsolatban van, motivációs szövegekkel próbálja még keményebb munkára sarkallni őket.

Van olyan növendéke, akit sohasem kellett noszogatni.

„Viktor Gyökeres mentalitása már gyerekkorában kiemelkedő volt – részben ennek köszönheti, hogy ilyen sokra vitte. Emlékszem, amikor először láttam, rögtön azt mondtam, hogy ezt a srácot a Brommába kell vinnem, hogy kihozza magából a maximumot. Az édesapját, Istvánt győzködtem kicsit, majd végül elhozta a fiát egy finnországi tornára. Noha kihagyott egy tizenegyest, roppant ígéretesen mozgott, és nem sokkal később le tudtuk igazolni. Már tízévesen pontosan olyan játékstílusa volt, mint most: korosztályához képest nagydarab, erős csatárként emlékszem rá, aki mindig első szándékból tört a kapu irányába. Nem volt kimondottan technikás, ám a jobb lábát remekül használta, veszélyes volt a kapura. A hozzáállása volt az egyik legjobb tulajdonsága, semmit sem kellett rajta változtatni.”     

Ezzel együtt nem vezetett egyenes út a csúcsra. Tizenkilenc évesen a Brommát elhagyva lett a Brighton csatára, majd kölcsönbe került a St. Paulihoz, a Swansea-hoz és a Coventryhez. Utóbbi klubnál nagy lehetőséget láttak benne, szerződtették, és robbanásszerűen beindult a karrierje. A Sporting 24 millió eurót fizetett érte, a befektetés pedig megtérült: 102 mérkőzésen 97 gólt szerzett, majd 2025 nyarán csaknem 67 millió euró ellenében szerezte meg őt az Arsenal, amellyel a Bajnokok Ligája elődöntőjére készülhet, és a Premier League-ben versenyben van a bajnoki címért. Az elmúlt években a svéd válogatottnak is ő lett az első számú sztárja, márciusban nemzeti hőssé avanzsált: hazája a mesterhármasával ütötte ki Ukrajnát a világbajnoki pótselejtezős elődöntőben, majd a lengyelek elleni mérkőzés utolsó pillanataiban ő lőtte ki a tornára a svédeket.

 „Nekem sohasem volt kérdéses, hogy egyszer felér a csúcsra. Mindig is benne volt a potenciál, hogy a legmagasabb szinten játsszon, csak idő kérdése volt, mikor robban be. Mindenáron győzni akar, a góléhsége egészen elképesztő teljesítményt hoz ki belőle. Mindamellett nagyszerű srác, aki a pályán kívül is kiváló, önzetlen ember. Sohasem felejtem el, mit tett értem néhány éve. Egy barátommal Lisszabonban jártam, pusztító eső zúdult a városra: víz alá kerültek az utcák, napokig nem volt áram, elérhetetlenné váltak az alapvető szolgáltatások. Kritikus volt a helyzet, mivel a boltokban nem lehetett élelmiszert vásárolni, csapvizet sem lehetett inni, és mivel az ATM-ek is üzemen kívül voltak, készpénz híján meg voltunk lőve. Viktor azonban segített: áthívott magához, megvendégelt minket. Búcsúzóul kaptunk tőle néhány üveg vizet és adott száz eurót, hogy tudjak mit venni a boltban, ha esetleg nyitva találunk egyet. Sokat elárul a jelleméről, hogy így viselkedett velünk.”    

Kisfaludy Péter büszke minden játékosára, akiből labdarúgó lett. Szerinte nagy szerepe van a Brommapojkarnánál kialakított támogató közegnek abban, hogy sokan váltak közülük profivá. Elmondta, miben rejlik a modell sikere, ami meglátása szerint bármelyik futballkultúrába, így a magyarba is átültethető.

„A srácok kisiskolás korukban kerülnek be a rendszerbe, mivel nekik a nyolctól tizenhárom éves kor jelenti az aranykort: ebben az időszakban dől el, milyen technikai képzettségre tesznek szert. A klubnál a feladatok hetvenöt százalékát labdával végzik, és már egészen korán a taktika elsajátítása is előtérbe kerül. A nemzetközi versenyeztetésnek óriási jelentőséget tulajdonítok, a korosztályos csapatok rengeteg tornán vesznek részt, hogy mire tizenöt-tizenhat évesek lesznek a játékosok, hozzászokjanak az európai tempóhoz. A Brommában négyezer gyerek nevelkedik, háromezer fiú, ezer lány. Adott korosztályban több csapat működik, a legjobbak az akadémia kiemelt együttesében pallérozódnak. Az edzői kiválasztásra óriási hangsúlyt fektet a klub, hiszen aki csatlakozik, legyen bármilyen képesítésű szakember, az első két évben a legfiatalabbak mellett kell asszisztensedzőként dolgoznia, hogy elsajátítsa a filozófiát. Büszke vagyok, hogy évtizedeket tölthettem ennél a csodás klubnál, rengeteg értékes emberi kapcsolatot és feledhetetlen élményt köszönhetek a Brommának, na meg persze a futballnak.”     

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 18-i lapszámában jelent meg.)