Klubhűség felsőfokon: Kovács Dávid és Fekete Máté az állandóságot képviselik Budafokon
A CSAPATKAPITÁNY – KOVÁCS DÁVID
Kovács Dávid két klub egyesülése miatt 2015-ben került Újbudáról Budafokra, amely akkor még az NB III-ban versengett, de hamarosan stabil helyet harcolt ki magának az NB II-ben, sőt, egy idényre feljutott a magyar élvonalba is, majd Magyar Kupa-döntőt játszott. A „Kokó” becenévre hallgató csatár azóta sem hagyta el a klubot. Hűségét a szurkolók is díjazták, az idény elején, a Szentlőrinc elleni hazai meccs előtt molinóval köszöntötték a csatárt.
„Meglepődtem, amikor megláttam a molinót, ahogy jöttünk ki a játékoskijáróból, a meccs végén pedig nekem adták a szurkolók. Nemcsak a gesztus volt megható, hanem hogy elismerik és értékelik, hogy már tíz éve itt vagyok – mondta a játékos, aki beszélt arról is, miért tartott ki ennyi ideig a BMTE mellett. – Amikor fiatalabb voltam, én is szerettem volna kipróbálni magam magasabb osztályban, de idővel egyre jobban megszerettem a klubot. Mielőtt idejöttem, volt egy törés a pályafutásomban, 23 évesen elgondolkoztam azon, hogy tényleg profi labdarúgó akarok-e lenni? A Budafok viszont mentőövet dobott nekem, amiért örökre hálás leszek a klubnak. Ezt mindig mérlegeltem, amikor más csapatok hívtak.”
Az elmúlt évtizedben a támadó több mint 300 mérkőzésen öltötte magára a csapat piros-fekete mezét, és kis híján száz alkalommal vette be az ellenfelek kapuját. A 2019–2020-as idényben 15 találattal a másodosztály gólkirálya lett, ez volt az az évad, amelynek végén a klub 74 év után feljutott a magyar élvonalba. Pályafutása alatt sosem dolgozott menedzserrel, de nem is volt szüksége rá, mindig tetszett neki az a jövőkép, amit a budafoki vezetők újra és újra felvázoltak neki.
„Nyilván bennem van a »mi lett volna, ha«, de sohasem bántam meg a döntésemet. Mindig is családban gondolkodtam, és úgy voltam vele, ha itt ennyire megbecsülnek, miért kellene váltanom?! Sokan kérdezték, miért nem mentem az NB I-be, de szerintem a mai NB II igencsak súrolja az NB I alsó szintjét, több nagy múltú klub is van a mezőnyben” – fogalmazott Kovács Dávid, aki 2019 óta viseli a csapatkapitányi karszalagot Budafokon, amit az akkor visszavonuló korábbi válogatott Csizmadia Csabától vett át.
Az egyik legkedvesebb emléke, amikor 2017. május 17-én, a Ferencváros elleni Magyar Kupa-elődöntő visszavágójának végén a telt házas Promontor utcában megkérte menyasszonya kezét, miután a meccsen egyébként gólt is szerzett.
„Először volt telt ház, mióta Budafokon játszottam, csordultig telt a lelátó, és azt éreztem, hogy megérkeztem, ez az a boldogság, amit kerestem. A lefújás után a srácok felsorakoztak a félpályánál, a kivetítőn pedig megjelent a nagy kérdés, hogy hozzám jön-e, és amikor igent mondott, durrant a konfetti, és örült mindenki. Mondjuk, jó kérdés, mit csináltam volna akkor, ha a menyasszonyom háromezer ember előtt nem mond igent...” – tette hozzá mosolyogva a 34 éves játékos, aki azóta már apuka is.
VÉRÉBEN VAN A BMTE – FEKETE MÁTÉ
Ha van labdarúgó a Budafoki MTE keretében, aki ezer szállal kötődik a kerülethez és a klubhoz, az Fekete Máté, aki ötéves korában kezdett itt futballozni, nagyapja pedig a 2018-ban elhunyt legendás Dobesch Gyula, aki játékos, edző és klubvezető is volt az egyesületnél. Gyerekkorában a házuktól csak egy ugrás volt a pálya – szó szerint, ugyanis csak át kellett másznia a kerítésen, és már kergethette is a labdát a salakoson, majd a füvesen.
„Kétgenerációs házban nőttem fel, a papámék az emeleten laktak, így napi kapcsolatban voltunk, sok mindent ellestünk, emberként rengeteget tanultunk tőle – mesélte Fekete Máté, azaz „Feksa”, ahogy a klubnál mindenki hívja. – Kiskoromban még tartott is nekem edzést, elképesztő volt az a nyugalom, ami áradt belőle. Mellette nőttem fel, sokszor néztünk együtt focimeccseket, ilyenkor felmentünk hozzá, és olyan meglátásai voltak, amit semmiképpen sem neveznék átlagosnak. Jobb nagyapát nem is akarhattam volna, tiszta lelkű emberként mindenhez pozitívan állt hozzá, és minket is így terelgetett. Soha nem ártott senkinek, még azoknak sem, akik neki ártottak.”
A meccsre járás náluk családi program volt, és ha csak idejük engedte, édesapjával és bátyjával sokat fociztak. Máté végigjárta a korosztályos csapatokat, az évtizedek alatt szinte összenőtt a budafoki klubbal, amelyhez egy 2022-es, fél évig tartó pesterzsébeti kitérőt leszámítva már negyed évszázad fűzi. 2011-ben mutatkozott be a felnőttcsapatban, amelynek 2015 óta stabil tagja, így közvetlen közelről nézhette végig a klub fejlődését, ahogy a BMTE egyre feljebb lépegetett a magyar futball ranglétráján.
„Az én budafoki történetem tényleg mesébe illő. Nem gondolkodtam soha a váltáson, mindig is úgy tekintettem erre a klubra, hogy itt szeretnék kiteljesedni. Sohasem kerestem a lehetőséget, hogy eligazoljak, én még egy teljesen más időszakban nőttem fel – folytatta a játékos, aki gyakorlatilag minden poszton megfordult már, talán csak a kapuban nem állt még. – Mindig azt a posztot élveztem, ahol éppen játszottam, így sosem untam bele, mindig új feladatként, új küldetésként fogtam fel.”
A klubbal megélt megannyi rangadót, a feljutásokat, a kiesés elleni küzdelmet, az élvonalbeli tagságot, a ZTE ellen elvesztett Magyar Kupa-döntőt, és míg körülötte folyamatosan változott minden, ő maga az állandóságot képviselte a csapat életében. Ezt igazolja, hogy a régi csapattársak közül már csak kevesen erősítik a klubot.
„Kovács Dáviddal viccesen szoktuk mondogatni, hogy már csak mi maradtunk egymásnak, bár én még ide sorolom Vaszicsku Gergőt is, aki most már technikai vezető a klubnál – tette hozzá a 30 éves játékos, aki az idény során már a csapatkapitányi karszalagot is felvehette. – Az elmúlt években sok játékos megfordult a budafoki futballcsaládban, amelyben a közös sikerekhez alkalmazkodni kell. Idővel én is egyre érettebb és higgadtabb lettem, idősebb játékosként pedig a feladatunk példát és irányt mutatni mindenkinek, aki Budafokra jön.”
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. március 28-i lapszámában jelent meg.)
