Megjött végül az áram és a víz is – az első 100-szorosok, 14. rész, Dino Zoff

Mint sorozatunkban már felidéztük, két világbajnok válogatottnak, a spanyolnak (Andoni Zubizarreta) és a brazilnak (Claudio Taffarel) is kapus volt az első 100-szoros válogatott labdarúgója. És így van ez a négyszeres világbajnok olaszoknál is, akik közül Dino Zoff ért el először a nagy mérföldkőhöz.

Méghozzá a harmadik olasz vb-győzelem alkalmával, 1982-ben, a spanyolországi világbajnokságon. Annak is az első csoportmeccsén, Lengyelország ellen Vigóban. 

A kapus ekkor már 40 éves volt.

De kanyarodjunk vissza az út elejére! Az Udinesén, a Mantován és a Napolin át vezetett az útja a Juventushoz, amellyel 1972 és 1983 között sikert sikerre halmozott hat bajnoki címmel, két Olasz Kupa- és egy UEFA-kupa-győzelemmel.

A válogatottnál azonnal fontos meccsen mutatkozott be, és a sikerek kovácsa lett. Az 1960-as években Enrico Albertosi, a Fiorentina csillaga számított a squadra azzurra első számú kapusának, de az 1968-as Európa-bajnokság negyeddöntőjében (ami még ugyebár nem a négycsapatos torna része volt, hanem az utolsó oda-visszavágós kieséses forduló), a Bulgáriában elszenvedett 3:2-es vereség után Ferruccio Valcareggi szövetségi kapitány váltott a kapuban, és az 1968. április 20-i, nápolyi visszavágóra már a 26 éves Zoffot tette be a csapatba. Ő pedig nem kapott gólt, Itália 2:0-ra nyert, így maradt a kapuban a hazai rendezésű Európa-bajnokságon is, amelynek végén az olaszok ünnepelhettek. A Jugoszlávia elleni 1:1-es római döntő így a harmadik, a két nappal később megismételt finálé pedig a negyedik mérkőzése volt címeres mezben – és már aranyérem lógott a nyakában. Az Eb három meccsén összesen egy gólt kapott, és őt választották meg a torna kapusának.

Ennek ellenére az 1970-es mexikói világbajnokságon döntős olasz csapatban már újra Albertosi védett, Zoff csak előtte három selejtezőn jutott szóhoz. Mexikó után viszont ő lett az első számú kapus. Az 1974-es világbajnokság előtt tizenkét egymást követő válogatott mérkőzésen nem kapott gólt, vagyis 1080 percen át maradt érintetlen a hálója, majd a második vb-csoportmeccsen találtak a kapujába, amikor a haiti Emmanuel Sanon lövésével szemben volt tehetetlen.

Az 1982-es vb-selejtezősorozat végén 96-szoros válogatott volt, s már régóta ő volt az olasz rekorder. Mivel a torna előtt még három felkészülési meccset kötött le az olasz szövetség Franciaország, az NDK és Svájc ellen, tudni lehetett, hogy a lengyelek elleni első vb-csoportmeccsen éri el Zoff első olaszként a 100 válogatottságot.      

„Ha minden igaz és semmi sem jön közbe, úgy június tizennegyedikén, a lengyelek elleni első világbajnoki mérkőzésen századszor védem majd válogatottunk kapuját – mondta Zoff a 98. mérkőzése, az NDK elleni lipcsei találkozó után. – Védek, amíg jól megy, amíg a válogatottban és a klubban számítanak rám. Az életkor nem érdekes, a teljesítmény alapján állítják az embert a csapat legfelelősebb posztjára, ahol egyébként minden hiba végzetes… Ha azután egyszer megköszönik a szereplésemet, jó szívvel, boldogan búcsúzom, hiszen a futballtól nagyon sok szép élményt kaptam.”

Ám a jubileumi meccs a lengyelek ellen váratlanul veszélybe került. A hétfői mérkőzés előtti napon ugyanis különös hír jelent meg. „Rogelio Chantada Lago, a vigói szervezőbizottsági tag elképesztő bejelentéssel lepte meg a sajtót vasárnap délelőtt: »Nem valószínű, hogy itt holnap meccs lesz…«” – számolt be róla a Népsport helyszíni tudósítása is. Kiderült ugyanis, hogy nem működik a vigói stadion elektromos és vízvezetékrendszere. Az ok: nem volt tisztázva, ki állja a pótlólagos költségeket. „Az elektromos művek már korábban jelezte, hogy a vb idején a stadion tökéletes megvilágítására, a televíziós közvetítésre, valamint a szerkesztőségek »videószerkesztő« masináinak ellátására a szokásosnál sokkal több energiára lesz szükség. Eddig senki sem vette magának a fáradságot, hogy tisztázza a helyzetet, és legalább utólag a költségvetésbe illessze a pluszkiadást. A vízhiány oka még titokzatosabb. Eddig ugyanis éppen a vízbőség okozott gondot a Balaídos Stadionban. A közelben folydogáló és a szennyeződéstől bűzlő Lagares folyó időközönként elöntötte a játékteret. Vízben tehát nem volt hiány, igaz, jelenleg sem a szennyvizet hiányolják… Lehet csűrni-csavarni, de lassan kitisztul a kép: Spanyolország nem érdemel jelest a vb előkészületi munkálataira. Rendre-másra érkeznek a kapkodásra, a fejetlenségre utaló hírek, sok helyütt még a stadionok sincsenek fogadóképes állapotban. A FIFA a spanyol szervezőbizottságot hibáztatja, a házigazda vezető szerve a helyi illetékesekre tolja át a felelősséget.”    

Ideális ahhoz, hogy első 100-szoros válogatottját ünnepelje Olaszország? Aligha. Mindenesetre nagy nehezen sikerült megrendezni a találkozót, 0–0 lett a vége, tehát kapott gól nélkül jubilált Zoff. Enzo Bearzot szövetségi kapitány együttese három döntetlennel bejutott a középdöntőbe, amelyben legyőzte Argentínát (2–1) és Brazíliát (3–2) is, az elődöntőben pedig a nyitó meccsről már jól ismert Lengyelországot (2–0), majd az NSZK elleni döntőt is megnyerte 3–1-re, így a 106. válogatott mérkőzése végén Zoff csapatkapitányként emelhette magasba a vb-trófeát.

Majd a következő évben, 1983. május 29-én, a svédek ellen Göteborgban 2–0-ra elveszített Eb-selejtező után, 112-szeres válogatottként intett búcsút a nemzeti csapatnak.

De ehhez a számhoz hozzá kell tenni két megjegyzést: a 90. meccsét, az olaszoknak az Európa-válogatott elleni találkozóját utólag a FIFA törölte a hivatalos mérkőzések sorából, ám az olasz szövetség továbbra is teljes értékűnek ismeri el. A 47. találkozóját pedig 1976-ban az Egyesült Államok bajnokságának válogatottja ellen játszották Washingtonban, a mérkőzésen idegenlégiósok is pályára léptek az amerikai csapatban, az olasz szövetség meglepő módon mégis hivatalos nemzetek közötti meccsnek tekinti, ellentétben az angol és a brazil szövetséggel, amelyek csapatai ugyanazzal az amerikai válogatottal játszottak a tornán.

 (A következő részben: Románia – Bölöni László) 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. április 18-i lapszámában jelent meg.)