Sikerre kódolva – a férfi kézi BL-győztes Barca háttere
KILENCVENES ÉVEK: AZ ÉRINTHETETLENEK
A Barca az első sikerét a legrangosabb európai kézilabdakupában 1991-ben aratta, amikor a sorozat még Bajnokcsapatok Európa-kupája néven futott. A jugoszláv Proleter Zrenjanin ellen az első meccset 23–21-re elbukta, de a visszavágón 20–17-tel fordított. Az igazi dominancia már a Bajnokok Ligájában kezdődött, a spanyol csapatokkal az 1990-es években senki sem tudta felvenni a versenyt, a Santander 1994-es és a Bidasoa 1995-ös győzelme után eljött a Barca ideje! Ez pedig öt éven át tartott, 1996-ban éppen a címvédő irúniaktól vette át a hatalmat, majd a kor másik nagycsapata, a horvát Badel Zagreb sorozatban háromszor is a döntőben bukott el vele szemben. A legnehezebb dolga egyértelműen 2000-ben volt, a német THW Kiel olyan klasszisokkal felállva került háromgólos előnybe az első felvonás után, mint Stefan Lövgren, Magnus Wislander, Staffan Olsson, Nikolaj Jacobsen és Nenad Perunicsics. Ám a skandináv iskola még kevésnek bizonyult a Barcát 1983 és 2003 között 70 trófeához segítő edzőlegenda, Valero Rivera „nyerőgépével” szemben, amely a visszavágón 29–24-gyel fordított. A katalánok ebben az öt idényükben 60 BL-meccset játszottak, 45-öt megnyertek, összesen 14 oda-visszavágós párharcot tudtak sikerrel venni, ami elképesztő! A klubkézilabdázás legnagyobb dinasztiájának tagjai: David Barrufet, Tomas Svensson, Carlos Ortega, Andrei Xepkin, Mateo Garralda, Rafael Guijosa, Enric Masip, Xavier O’Callaghan, Inaki Urdangarin.
NAGY RIVALIZÁLÁS, NAGY LÁSZLÓ
A spanyol klubkézilabda aranykora a 2000-es évekre tehető, és addig tartott, amíg a gazdasági világválság el nem kezdte tépázni a klubok költségvetését. 2004 és 2012 között a Barca mellett a Talant Dujsebajev irányította „Dream Team”, a Ciudad Real, az Ivano Balic zsenialitására építő Portland San Antonio, valamint a Juan Carlos Pastor elképzeléseit pályára vivő Valladolid is az elitbe tartozott. Ebben az időszakban a Ciudad Realnak eggyel több, három BL-cím jött össze, mint a Barcának. Ez a korszak a katalánoknál egybeesett Nagy László felemelkedésének idejével, akit már 19 évesen, 2000-ben leigazoltak. A következő 12 esztendőben olyan klublegendává vált, aki amellett, hogy a gólokat is zsákszámra szórta, a védekezés egyik legfontosabb oszlopa volt. Rögtön az első, 2000–2001-es idényében döntőbe jutott a Barcával, de a Portland San Antonióval nem bírt. A következőre 2005-ig kellett várnia, amikor a Ciudad Reallal vívott finálé után győztesen hagyhatta el a pályát. Fantasztikus párharc volt, amelynek első meccsét a Ciudad Real 28–27-re megnyerte, de a rivális hat kihagyott hetesének a visszavágón meglett az ára! Nagy László lenyűgöző teljesítményt nyújtott, kilenc góllal vette ki a részét a 29–27-es „fordításból”. Amikor Nagy Lászlóék legközelebb, 2011-ben felértek a csúcsra, a BL-végjátékot már négyes döntő formátumban rendezték meg. Előtte az egyenes kieséses szakaszban a Veszprémet és a Kielt búcsúztatták, majd Kölnben a Löwen és a Ciudad Real is fejet hajtott előttük. A kapusfenomén Danijel Saric az elődöntőben két, a döntőben egy gólt szerzett.
2015: LEGENDÁK, GYÜLEKEZŐ!
Danijel Saric – Víctor Tomás, Kiril Lazarov, Raúl Entrerríos, Jesper Nöddesbo, Nikola Karabatic, Gudjón Valur Sigurdsson. Hogy is mondjuk: „ez már a himnuszoknál eldőlt…” Volna, ha lennének nemzeti himnuszok a klubmeccsek előtt… Így maradjunk annyiban, ha egy évtized távlatából visszatekintenek a 2014–2015-ös idény Barcájára, az igencsak kellemes nosztalgiával töltheti el a kézilabda-rajongókat. A felsorolt hetes tagjai mellett a védőspecialista Viran Morros, a BL történetének egyik legnagyobb gólvágója, Szjarhej Rutenka, az irányítóként gondolatban mindig az ellenfél előtt négy lépéssel járó Daniel Sarmiento és a francia őserő, Cédric Sorhaindo már legendaként vághatott neki annak az évadnak. A fiatalok közül a szárnyait bontogatta Gonzalo Pérez de Vargas, Aitor Arino és Eduardo Gurbindo is. A vezetőedző Xavier Pascual már 2011-ben ott állt a kispad előtt, és a 2021-es BL-győztes garnitúrának is ő volt az edzője, de ebben a 2015-ös együttesben annyi volt a korszakos zseni, hogy ő is erre a sikerére tekinthet vissza a legszívesebben. A csoportkörben nyújtott teljesítmény (8 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség), majd az Aalborg és a Zagreb kiütése összesítésben 47, illetve 44 gólos különbséggel is előremutató volt. A kölni final fourban is végig kézben tartotta mindkét meccsét, az elődöntőben 33–28-ra győzött a Kielce ellen, majd a Veszprémmel vívott fináléját 28–23-ra nyerte meg.
AZ ORTEGA-MÁGIA GYERMEKEI
Nehéz eldönteni, hogy Carlos Ortega játékosként vagy edzőként számít-e nagyobb legendának. Az 1971-ben született spanyol a Barca jobbszélsőjeként hat BL-címből vette ki a részét (1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2005). 2005-ös visszavonulása után azonnal edzőnek állt, az Antequerát hat éven át irányította, mielőtt megkeresték volna Veszprémből. A magyar csapat három idényen át épült-szépült a keze alatt, 2015-ben már BL-döntőt játszhatott a Barcával, de a fináléban nem volt esélye. Aztán a következő évad legelején teljesen váratlanul menesztették, a Veszprém azóta sem ért fel a csúcsra, szemben Ortegával, aki japán, dániai és németországi kitérő után 2021-ben visszatért Barcelonába. BL-címvédő gárdát vett át Xavier Pascualtól, amit sikerült is a dobogó felső fokán tartania. A 9–2–3-as mérlegnél láttak már jobbat arrafelé, de tudta, hogy a lényeg úgyis tavasszal jön. A Flensburg elleni negyeddöntőt kettős győzelemmel tudta le, majd Kölnben a Kielt 34–30-ra verte meg. Aztán következett az emlékezetes döntő a Kielce ellen, amit hetesekkel nyert meg. A nüanszok 2022 után 2024-ben is az Ortega-legénység javára döntöttek, az Aalborgban élete utolsó klubmeccsét játszó Mikkel Hansennek időn túli szabaddobásból még megvolt a lehetősége egyenlíteni, de a dán szupersztár a lécre bombázta a labdát.
A nemrég véget érő idény Ortega ars poeticájaként fog bevonulni a sportág történetébe. 2025. szeptember 18-án a címvédő Magdeburg 22–21-re legyőzte a Palau Blaugranában, a csoportkörben a többi 13 találkozóját kivétel nélkül megnyerte, majd a Nantes-ot kettős győzelemmel búcsúztatta. Kölnben az Aalborg elleni elődöntőben talán túl hamar kezdte el forgatni a csapatát, nem zárta le a meccset, a dánok fellelkesedtek és hosszabbításra mentették az elődöntőt. Emil Nielsen védéseivel a kétszer öt percből már jobban jöttek ki, így készülhettek a másnapi, Füchse Berlin elleni fináléra. Ha léteznek párhuzamos világok, ez, amiben mi élünk, nem az, amiben Nicolej Krickau képes lenne „lemeccselni” Carlos Ortegát. Ez a pályán tökéletesen megmutatkozott. Rendben, Nielsen megint zseniálisan védett, Domen Makuc MVP-szinten irányított, a beálló Luís Frade szintet lépett, de az a védekezés, amit Ortega a pályán Ludovic Fabregas vezérletével összerakott, borzasztó kellemetlen 60 percet okozott Mathias Gidseléknek. Amíg a berliniek szenvedtek támadásban, a Barca gyors gólokat szerzett, így fárasztva Gidselt és társait, akiknek így nem maradt erejük a védekezésre. Ezzel párhuzamosan Krickaunak eszébe sem jutott cserélni, nyolc-kilenc játékossal szenvedte végig a finálét. És Dika Memnek még nem is volt igazán jó hétvégéje… A Barca 37–34-re győzött, Ortega edzőként a 3., összesen a 9. BL-trófeáját nyerte meg!
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. június 20-i lapszámában jelent meg.)
