– Tudja, ki figyelt fel önre?
– Karl Erik Böhnre gondol?
– Igen, rá.
– Hallottam, hogy kint volt a meccsünkön.
– Amelyen, ha sarkosan akarunk fogalmazni, a lesajnált Vác 28–27-re legyőzte az új igazolások kapcsán felmagasztalt Érdet.
– Több helyen is olvastam, hogy nem várnak tőlünk túl sokat az új szezonban, ami egyrészt nem esett jól, másrészt viszont legalább nyugodtan lehet készülni, nincs eredménykényszer, míg azoktól a csapatoktól, amelyeknél kijelentik, milyen jól igazoltak, máris elvárják a jó teljesítményt. Persze nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani az Érd elleni győzelmünknek sem.
– Pedig az ellenfél hat góllal is vezetett.
– Mi sem gondoltuk, hogy innen vissza lehet még jönni, de ahogy fokozatosan közelebb és közelebb zárkóztunk, annyira összhangba kerültünk egymással, hogy a végére nem is gondoltuk, hogy elveszíthetjük a meccset. Tudja, nekünk nincsenek óriási átlövőink, nem attól lehetünk jók, hogy fizikailag a mezőny fölé növünk. A fő erősségünk az, hogy rendkívüli módon tudunk küzdeni a másikért, és nagyon szeretjük egymást.
– Tápai Szabina pedig a hátára vette a csapatot, tizenegy gólt lőtt a szezon első meccsén, és az új szövetségi kapitány külön kiemelte lapunknak adott interjújában.
– Erről nem nagyon tudok mit mondani. Természetesen nagyon szeretnék válogatott lenni, de hiába jártam végig a szamárlétra összes fokát az utánpótlás-válogatottakban, a felnőttkorosztályban még egyszer sem adatott meg, hogy játsszak a nemzeti csapatban. Egy meccs alapján egyébként sem lehet bekerülni, de ha az ember hosszasan jól teljesít, lehet reménykedni – úgyhogy most korai erről beszélni.
– De arról talán nem, hogy hosszú idő után lett újra alapember.
– Mindenki pályafutásában akadnak jobb és rosszabb periódusok, természetesen az enyémben is voltak hullámvölgyek, meg persze kiemelkedő időszakok is. A játékomban mindig is meghatározó volt, mennyire bízik bennem az éppen aktuális edzőm, annak idején Fehérváron is ez volt a kulcs. Azt már a tavasszal is tudtuk, hogy ennyien maradunk a Vácban, és nekünk, idősebbeknek – az is mókás, hogy a huszonöt évemmel már az idősebbek közé tartozom – kell a nyakunkba venni a társaságot. Most Ökrös Csaba nagyon bízik bennem, és az is erőt ad, hogy a magánéletemben, a családommal és a párommal minden rendben van.
A TELJES INTERJÚT A HÉTFŐI NEMZETI SPORTBAN OLVASHATJA!
