Kézi: Rutenka mégsem folytatja, bejelentette visszavonulását

„Most talán nyugodtnak tűnök, de sokáig őrlődtem ezen – kezdte Rutenka a sajtótájékoztatót. – Még a feleségem sem hitt nekem, állandóan azt kérdezgette, komolyan gondolom-e. Úgy tekintek erre, hogy új fejezet kezdődik az életemben. Nem én vagyok az első játékos, aki befejezte a pályafutását, és nem is az utolsó. A lelkiismeretem tiszta, hiszen a klubcsapataimban és a válogatottakban is mindig százszázalékos erőbedobással játszottam.”

A 35 éves balátlövő legutóbb hazájában, az SZKA Minszkben kézilabdázott, és decemberben úgy tűnt, hogy féléves pihenő után a katari al-Kijadánál folytatja pályafutását. Ebből azonban nem lett semmi.

„Megérkeztem Katarba, két hétig edzettem a csapattal, teljesítettem, amit vállaltam – mesélt legutóbbi kalandjáról Rutenka. – Amikor azonban aláírtuk volna a szerződést, változtattak az anyagi részleteken, így pedig már nem fogadtam el, és hazajöttem. De nem vagyok mérges vagy frusztrált emiatt. Történt, ami történt. A katarin kívül volt még vagy tíz ajánlatom, de mindegyikkel ugyanaz volt a helyzet. A klubvezetők valamiért úgy gondolták, hogy Rutenka csak otthon ült és semmit sem csinált, biztos ugrik bármilyen ajánlatra. Szóval végül egyik csapattal sem egyeztem meg.”

Rutenka – akinek öccse, Dzjanisz a Meskov Bresztben játszik – az Arkatron Minszkben kezdte karrierjét, majd volt a Velenje, a Celje, a Ciudad Real, a Barcelona, a Lehvija és az SZKA Minszk játékosa is. A fehérorosz mellett szerepelt a szlovén válogatottban is, 2008-ban pedig megkapta a spanyol állampolgárságot is. A Celjével egyszer, a Ciudad Reallal háromszor, a Barcelonával kétszer nyert Bajnokok Ligáját.

„Sok szép eredményt elértem pályafutásom során, de nem hiszem, hogy érdekes lenne, ha mindet felsorolnám – folytatta Rutenka. – Örülök neki, hogy nem váltogattam a klubjaimat évente, és mindre jó szívvel gondolok vissza. A fehérorosz válogatottal ezüstérmesek lettünk a 2000-es ifjúsági Európa-bajnokságon, ami az egyik legszebb emlékem. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy a felnőttválogatottal semmit sem nyertünk.”

Az utóbbi két évtized egyik legjobb játékosa nem kíván a kézilabda közvetlen közelében maradni.

„Ha szükség van a tapasztalatomra, szívesen megosztom, jelenleg azonban nem a kézilabdában képzelem el a jövőm. Biztos kapcsolatban maradok a játékostársaimmal, valamint a szövetséggel, és sok sikert kívánok nekik, ám most már területen szeretném folytatni. Üzleti tevékenységről van szó, hiszen el kell tartanom a családomat.”