Harminc, apró szépséghibával – Vincze Szabolcs jegyzete

MÉG EL SEM KEZDŐDÖTT a férfi kézilabdadöntő második találkozója, amikor a Szeged egy meccset már meg is nyert.

Ne menjünk el ugyanis amellett, hogy a hazaiak a kezdés előtt megmutatták, hogyan is kell elbúcsúztatni egy klublegendát, mert abban nincs vita, hogy Bodó Richárd abszolút megérdemelte azt, hogy bár nem egészséges, a pályán búcsúzhasson el – ráadásul a végén egy tiszteletgóllal! – attól a közönségtől, amely tíz éven át szurkolt érte, amellyel egy évtizeden át vállt vállnak vetve harcoltak, éltek át együtt sikereket és kudarcokat. A gesztus ellensúlyaként a másik oldalon a veszprémi klublegenda, Gasper Marguc ezúttal sem volt ott még a keretben sem, és ez a kettősség okkal szolgáltatott beszédtémát a szurkolók körében.

Nézhetjük viszont úgy is, hogy az Építők szakmai stábja az idény hajrájában tényleg mindent feláldozott a siker érdekében, mert a csapat és az edző számára mindig és minden körülmények között a győzelem volt az első. Ha ebből a szemszögből nézzük, más megvilágításba kerülhetnek a kérdéses döntések, de azt rögtön hozzáteszem, hogy senkit sem akarok felmenteni, hiszen Gasit én magam is nagyon sokra tartom. De azt is tudom, hogy egy edző döntéseit lehet vitatni, ám attól még ő az edző, övé a felelősség, és a győzelem, valamint a hibátlan bajnoki idény azért igazolja Xavier Pascual döntéseit.

De magáról a meccsről is: kétségkívül tanult a hibáiból a Szeged, két eladott labdával hozta le az első félidőt, kitűnően alkalmazkodott és bizonyította, méltó partnere tud lenni a nagy rivális Építőknek. Illetve azt is megmutatta, hogy a szegedi mellett a magyar kézilabda szekerét is tolja az olyan húzásaival, hogy fontos szerepet szám a fiatal és tehetséges Fazekas Máténak egy ilyen kiélezett helyzetben, aki helyt is állt.

De térjünk vissza a Veszprémhez: ha egy klub megszerzi története 30. bajnoki címét, az önmagáért beszél és tiszteletet érdemel.

És szurkolóként elégedettek lehetünk mi is, hiszen a két gárda között hatalmas harcot láttunk a magyar bajnoki címért és a Magyar Kupa-győzelemért is. Az Építők ugyan csalódott lehet a Bajnokok Ligája-kiesés miatt, de a kölni repjegy ezúttal is csak hajszálon múlt  olyan együttes ellen, amely Európában talán mindenkinél előrébb tart.

Azt hiszem, mindkét magyar csapat megtette a magáét.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!