Egynyári kaland? – Smahulya Ádám jegyzete

NAGYÁGYÚ BÚCSÚZOTT a klubvilágbajnokságtól. Bár az Atlético Madrid kiesése sokak számára meglepetés, ahogy Diego Simeone is hangsúlyozta, a BL-győztes (PSG) és a Libertadores-kupa-győztes (Botafogo) előzte meg őket a csoportban. A spanyolok persze bosszankodtak, viszont így valamivel több idejük jut a pihenésre és a nyári felkészülésre. Mert a nyári klub-vb kapcsán hosszú távon az egyik legnagyobb kérdés az lehet, mekkora előnyben lesznek azok a csapatok, amelyek nincsenek ott a tornán vagy korán búcsúznak. 

Éppen emiatt eredetileg tartottam tőle, hogy az elit klubok nem veszik nagyon komolyan a tornát, vagy legalábbis tartalékos összeállításban próbálják túlélni a csoportkört. Erre azonban szerencsére már az első napokban többen rácáfoltak. A Bayern München három-négy gólos előnyben sem vett vissza a gyengécske Auckland City ellen (a vége 10–0 lett), az előző idényben triplázó PSG sem lötyögte el az Atlético elleni rangadót (4–0), de szemlátomást a Manchester City, a Real Madrid és a Juventus is komolyan veszi a tornát, ahogy a brazil és az argentin sztárklubok is. Persze nyilván a pénz is nagy ösztönző, győzelmenként 1.73 millió euró jár, a leendő aranyérmes pedig összesen 108 millió eurót zsebelhet be. Hogy elsősorban ez motiválja-e a csapatokat vagy a presztízs, az a szurkolók szempontjából talán nem is annyira fontos, ameddig jó mérkőzéseket látnak. 

Persze tudom, sok találkozón bántóan kevés a néző, és vannak kimondottan gyenge, érdektelen összecsapások is. De mindenki tegye a szívére a kezét: a tavalyi 24 csapatos Eb-n, a válogatottak 32 csapatos vb-jén vagy akár a BL alapszakaszában nem voltak ilyen mérkőzések?

Nyilván vannak a tornának hibái és gyerekbetegségei, de korai lenne még ítéletet mondani. Én sem tenném. Az eddigi tapasztalatom szerint a drukkerek többsége úgy van vele, hogy a kezdeti kétkedés ellenére a vártnál érdekesebb a klub-vb, és „legalább van valami”. 

Persze minimum furcsa, hogy a lebonyolítás miatt az angol, a spanyol, az olasz és a portugál bajnok sincs ott a tornán, másfelől viszont láthatjuk európai élklubok ellen Lionel Messit, Sergio Ramost és ízelítőt kapunk abból is, milyen fantasztikus hangulatot tudnak teremteni az elképesztően szenvedélyes Boca-drukkerek. 

Hogy ez a torna egynyári kaland lesz vagy Gianni Infantino álmainak megfelelően hosszú távon jelentős eseménnyé növi ki magát, arra legfeljebb egy-két évtized múlva kapunk választ. Ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, de bevallom, nekem eddig kellemes meglepetés a klub-vb.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!