Néha Bryant nélkül is megy

A meccs java részét hátrányban töltő kaliforniai gárda ugyanis akkor fordította meg az állást Minneapolisban, amikor Bryant a cserepadon ücsörgött.
"Öröm volt nézni, milyen határozottan és jól játszottak, és ami a legfontosabb, igazi csapatot alkottak" - emlékezett vissza az utolsó játékrész elejére a hátvéd, akit a kedvenceik vesztét érző hazai szurkolók jobb híján cukkolni kezdtek, hogy lám, a Lakersnek nincs is rá szüksége. Dehogyis nincs! Csapata első 23 pontjából 16-ot Bryant szerzett, és ő volt az is, aki 1:44 perccel a zárás előtt, ötpontos vezetésnél egy távoli triplával gyakorlatilag eldöntötte a találkozó sorsát. A Lakers emberei dicséretes vállalkozó kedvvel dobták a triplákat (16/35), abban a bizonyos tartalékok kivitelezte, negyedik negyedbeli 24-7-es rohamban például ötöt küldtek a gyűrűbe, Brian Cook és Jumaine Jones fejenként kettőt. Az első félidő végén 16 ponttal, a negyedik negyed elején kilenccel vezetett a Timberwolves, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor a hazaiak kezéből kicsúszott a meccs, az ő vezérük, Kevin Garnett is a cserepadon pihegett. Amikor visszajött, már késő volt. A legutóbbi 14 meccséből 10-et elveszítő Wolvesból nagyon hiányzott a térdszalagsérüléssel kínlódó Sam Cassell.

Érdemes szót ejtenünk a Salt Lake Cityben történtekről is, ahol a házigazdák két rossz sorozatuknak is véget vetettek: immár a múlté az utóbbi 22 évük leghosszabb vereségsorozata (9), és négy év - 18 (!) mérkőzés - után végre sikerült legyűrniük a San Antoniót is. Hogy ez megtörténhetett, legfőképpen Mehmet Okur érdeme: a török csatár 95-94-nél a Jazz kezébe adta a vezetést, és utána - immár ismét vesztett állásnál - ugyan elrontott egy triplát, de védőlepattanót szedett, majd a végső dudaszó pillanatában a gyűrűbe gyötörte a McLeod rossz dobása után a kezébe hulló labdát. A török 23 ponttal és 11 lepattanóval zárta hétfő esti hőskölteményét.

---- N ---- &