Szerencsés volt a címvédő

Befértek volna többen is, de a korai kezdés meg a csípős szél valószínűleg sokakat elriasztott a meccsnézéstől. Akik mégis dacoltak a hideggel, nem csalódtak, mert végig nyílt, izgalmas mérkőzést láthattak. A Zalaegerszeg mindent elkövetett, hogy megszerezze a három pontot, melynek birtokában talán már elkönyvelhette volna, hogy a legjobb hat közé kerül, ám hiába próbálkoztak a kék-fehérek, a Ferencvárosnak volt több helyzete, és ha Tököli Attila két alkalommal jobban összpontosít, másképp alakult volna minden.
Az első félidő még "magyarosra” sikeredett, mindkét csapat fontosabbnak tartotta a biztonságot a gyakori támadásvezetéseknél, ezért aztán a küzdelem dominált. Sok volt a technikai hiba, sok a szabálytalanság, a hazai és a vendégnézők azonban élvezték a játékot. A második félidőben valamicskét változott a helyzet, a Fradi átvette az irányítást, a bajnoki címvédő ZTE jobbára csak védekezett.
"Sokáig hiába próbálkoztunk, nem tudtunk mit kezdeni a Ferencvárossal – mondta Urbán Flórián, az egerszegiek válogatottja. – A hajrában, amikor már vezetett a Ferencváros, mindent elkövettünk legalább az egyenlítésért, és ha szerencsével is, de sikerült egy pontot megmentenünk. A legjobb hat között szeretnénk zárni az alapszakaszt, ezért aztán Siófokon is győznünk kell majd. Egyelőre azonban nem tudom, ott lehetek-e a pályán, mert rúgást kaptam a térdemre, és nagyon fáj. Persze addig még a válogatottban is helyt kell állnom, remélem, a most még meglévő fájdalom nem gátol a játékban.”
Urbán Flórián döntő érdemeket szerzett a ZTE egyenlítő góljában, hiszen a találat előtt nagy vágta után küldte kapura a labdát, ami lepattant a védőkről, de aztán Gyánó Szabolcs végül csak "bepasszírozta” a kapuba.
Mindennek szemtanúja volt a lelátón helyet foglaló Dzurják József, a Videoton pályaedzője is, akit Bicskei Bertalan vezetőedző bízott meg a Ferencváros feltérképezésével (az alapszakasz utolsó fordulójában a Videoton az Üllői útra látogat). Nos, vajon mit is írhatott Dzurják a noteszébe? Azt mindenképpen, hogy a Ferencváros szervezett, tudatos futballt játszik. De az is bekerülhetett, hogy a védelem közepe bizonytalankodott, főleg az egyenlítő gól előtt. Nyilván feljegyezte azt is, hogy Lipcsei Péter, a Ferencváros egyik kulcsembere ebben a bajnokságban a huszadik mérkőzésen lépett pályára, és már nyolcadszor talált az ellenfél hálójába. Lipcsei indítja az általában egyedül elöl lévő Tököli Attilát, s a csatár hangulatától, formájától függ a Fradi eredményessége. Így volt ez szombaton is: Lipcsei előbb szenzációs labdával hozta helyzetbe Tökölit, majd – mert a többiek hiába próbálkoztak – egy jól eltalált távoli lövéssel vette be a későn eszmélő Turi Géza kapuját. Dzurják láthatta azt is, hogy ezúttal a vonalak mellett volt gyengébb a Ferencváros, mert Kriston Attila és Keller József leginkább a védekezéssel foglalkozott, Marek Penksa és Leandro pedig mélyen visszahúzódva játszott, magára hagyva az elöl lévő Tökölit. Ez persze még nem lett volna baj, sokkal inkább az volt a gond, hogy a társak nem zárkóztak fel a középcsatár mellé.
Végül is a helyzetei alapján a Ferencvárosé lehetett volna a győzelem, dehát a futball örök igazsága, hogy a játékot gólra játsszák.