Hét mérkőzés óta nem nyert a Videoton, ami kétségkívül nem túl dicséretes sorozat. Szombaton viszont mindenképpen a fehérváriaknak állt a meccs, hiszen az idegenben ritkán parádézó Békéscsabát fogadták.
Egyedül nem megy: két békéscsabai védô között így örlôdött Magasföldi József (Fotó: Danis Barna)
Egyedül nem megy: két békéscsabai védô között így örlôdött Magasföldi József (Fotó: Danis Barna)
Persze, a lilákkal is számolni kell, elvégre egy héttel korábban simán legyőzhették volna a listavezető Balaton FC-t. Így nem meglepő, amikor Csank Jánost arról kérdeztük, hogy ugye csak a győzelmet tudja elképzelni, a fehérvári mester – talán a balsikerű sorozat miatt – azt felelte: ő bizony a futball sajátosságaiból adódóan háromféle eredményt tud elképzelni… A mester óvatossága indokolt volt, hiszen a csabaiak egyáltalán nem ijedtek meg, az első negyedóra mezőnyjátékkal telt – sajnos, mindenféle izgalom nélkül. Pedig a pálya nem volt olyan rossz, hét közben a hazaiak játékosai és edzői letolták a havat a fűről – holott ez nem az ő dolguk lett volna, de a kirendelt közmunkások némelyike örömmel engedte át helyét a focistáknak, és a továbbiakban inkább a szurkolással foglalkozott… Ezt tette szombat este a közönség is, de eleinte főleg a kilenctagú csabai különítmény ünnepelhetett: csapatuk nemhogy okosan, taktikusan játszott, de a vezetést is megszerezte. Igaz, Jegija Javrujan góljához kellett Turi Géza fölösleges megindulása is … Szegény székesfehérvári kapust alaposan megzavarta a bődületes hiba, néhány perccel később egy beadás után amúgy istenesen alászaladt a labdának, ám a második gól mégsem rajta, hanem a lesre állítással rosszul próbálkozó védőkön múlt – Vincze Zoltán mindenesetre újra nagyon higgadt maradt, és gólpassza után egy góllal is feliratkozott a dicsőséglistára. A szünetre így maradt a vendégelőny (bár Valentényi Viktor butasága miatt a létszám tekintetében már hátrányba kerültek a lilák), ám a látottak alapján nem az volt a meglepetés, hogy a Békéscsaba 2–0-ra vezet, hanem az, hogy csak 2–0-ra vezet… A szünetben rögvest azt is megtudtuk, hogy az egy piros igazából két piros, mert Valentényi után a reklamáló békéscsabai edzőt, Supka Attilát is a lelátóra küldte Világi Balázs. Az edzőtől és játékosától megfosztott vendégcsapat azonban még mindig sokkal jobban futballozott, mint a fehérvári alakulat, és a nézők dühöngés helyett csak nevettek egy-egy hazai megmozduláson, például akkor, amikor az egyetlen életerős lövés, Szabó Tibor labdája éppen Marius Savut találta telibe, aki egyetlen mukk nélkül összecsuklott… A közönség azonban leginkább a felhőkarcolónak is óriási Alekszandar Panticson szórakozott, akinek mozgáskultúrája tényleg kissé egyedi – más kérdés, hogy éppen Pantics beadása után szépített a Videoton, ám ez sem helyzet volt, hanem inkább Drusko Grujics ért balszerencsésen a labdához. A fehérvári mázli azonban ezzel az öngóllal véget ért – újra kikapott a Videoton. Ilyen hosszú nyeretlenségi széria után természetesen sok helyen edzőkérdést emlegetnének, de a piros-kékek vezetősége továbbra is bízik Csank Jánosban, és abban, hogy valamilyen módon még a felsőházban folytathatja a Videoton.
