Kovács úr kalandjai a futballban

Ez volt az a pillanat, amikor a mellette ülő Novák Dezső, Dalnoki Jenő, Szűcs Lajos, Mucha József és a többi fradista félrenyelte a galuskát, cigányútra ment az omlós csirkecomb húsa. Kovács úr ebből semmit sem észlelt, mint ahogyan később arról sem akart tudomást venni, hogy nem hisz neki a fél ország. Pedig élete első futballcsapatát nem dohányillatú trafikban vásárolta, nem zöldre festett gombfocicsapat volt ez, amelyet nyűgös, rosszkedvű napjain egyszerűen a fiókba dughat. Mégis játékszerként kezelte a Ferencvárost. Megtehette, hiszen az egyre inkább kétségbeesett Furulyás János személyében partnert talált az időhúzásra. Néhány hét leforgása alatt így következett megannyi mellébeszélés, zűrzavar, és nem nyúlfarknyi írás, sokkal inkább könyv kerekedhetne e kínos sztoriból. E könyv indulhatna azzal a képpel, ahogyan Zoran Kuntics szaporázza a léptei Brüsszelben az Anderlecht kapuja felé; továbblapozva csak csodálhatnánk a képeket a félmeztelen, az ég felé kiáltó Goran Kopunovics sziluettjét, avagy a televíziós kommentátor állásban mámorosan kiabáló Knézy Jenőét.Ám e könyv egyszer csak elveszítené minden romantikáját.Pénzről, helyesebben eltűnt pénzekről szóló gazdasági történetté válna, és a pozitív hősök is szép lassan eltűnnének belőle. Következne a fehér öltönyében és a zöld selyemingében feszítő politikus, Torgyán József, aki még azzal sem tudta megszerettetni magát, hogy "támogatókat" szerezve, közpénzből gyarapíttassa milliókkal a Ferencváros számláját. És nem szerették Várszegi Gábort, hű fegyverhordozójával Szeiler Józseffel együtt. Pedig a Fotex-vezér érkeztével hirtelen tele lett az ásító kassza, viszont üresebb lett a lelátó. Hiába jöttek a jobbnál jobb marketingfogások Fradi Tv-vel, az újsággal, a sörrel, a nép csapatának titulált Ferencváros szurkolói a népnyúzó nagytőkést látták Várszegiben. Az MTK-drukker üzletember valósággal elmenekült az akkor már ostromállapotot idéző (Debrecen elleni idényzáró…) Üllői útról, maga mögött hagyva a bizonytalanságot. Egy, csak egy ember élte túl a Bajnokok Ligája-szereplés után kezdődött viharokat. Furulyás János. Ô volt az, aki most rátalált Kovács Ádámra, aki odaültette az új szponzort az igazi fradisták asztalához; és ő volt az, aki meg sem rezzent a kijelentésre, miszerint Kovács Ádámnak gyakorlatilag semmi köze a futballhoz és a Ferencvároshoz. Ha a Fradi-sztoriból könyv születik, akkor leleplezhetné, ki az igazi szélhámos. Egy rákkutató, aki Kínából várja a megváltást és a milliárdokat, avagy egy volt tsz-elnök, aki évek óta a háttérből irányít. Ám, lehet, hiába íródna száz vagy akár ezer kötet a Ferencvárosról, a magyar futball zűrzavaráról, erre már senki sem kíváncsi. Nincs igazi élvezetes játék, elfogyott a szurkolók türelme és bizalma, már nincs érdeklődés, nincs semmi, ami a futball öröméből megmaradt. Csak a szerencselovagok érkeznek rendületlenül – őket pedig nem is érdekli a futball…