Stadler Józsefből a börtönben kertész lett

Két éve jött az a bizonyos levél, és Jóska - aki annak idején juhászként kezdte, hogy onnan mérföldes léptekkel, mint valami Gulliver Lilliputban egyre nagyobb, s nagyobb ember legyen - beköltözött a rács mögé… Ô, aki meg sem állt a milliárdos vállalkozó státusáig, a sikeres, irigyelt üzletember pózáig. Ámbár Jóska a lelke mélyén mindig ugyanaz maradt, az az egyszerű ember, aki szerettei, s a családja körében érzi jól magát, hiába járt csillogó autókkal, hiába építtetett magának saját stadiont, nem változott.
Stadler József különleges életutat járt be. Az ország egyik pillanatról a másikra ismerte meg a nevét, hogy igazi népmesei hős váljon belőle, aki a saját erejéből küzdötte fel magát az újgazdagok közé. Csakhogy ez a történet is olyan, mintha éppen Hollywoodban írták volna. A mi Jóskánk megkapta azt a bizonyos levelet, s nem dísztávirattal köszöntötték, hanem börtönbehívót küldtek neki. Viharos időszak volt ez az életében: a futballcsapata - a Stadler FC - akkorra megszűnt, s az általa épített stadion ott állt, és áll ma is mementóként a senki földjén.
Stadler Józsefet adócsalással, sikkasztással, gazdasági bűncselekményekkel vádolták, első fokon kilenc évet kapott, hogy aztán mindezt másodfokon csaknem a felére mérsékeljék. Ám ez sem mai történet, az újságok egymást túlharsogva írták, hogy az akasztói vállalkozó leghamarabb 22 hónap rács mögött eltöltött időszak után szabadulhat. S hogy mennyire sprintelnek az évek, azt mi sem bizonyítja: Stadler József január végén ismét szabad. Most úgy tűnik, letöltötte a büntetését.
Ez várható volt, hiszen Jóska nem az a lázadó típus, aki dühödten fellöki a börtönőrt, ő tökéletes magaviseletével kivívta magának, hogy kedvezménnyel szabadulhasson. De már beleszippantott a szabadság mámorító illatába, hiszen többször is kiengedték az év során, mi több, a karácsonyt is családja körében tölthette. Az ünnep alkalmával sikerült vele szót váltanunk.
No, egyelőre szűkszavú Stadler József, ami érthető, hiszen hivatalosan börtönlakó, így nem nyilatkozhat, ám azt elárulta, hogy január végén nagy valószínűséggel végleg kiengedik a börtönből, ahol végig magáncellában élt, mi több, a körülményekhez képest egész jól boldogult. Kertészként dolgozott, tisztességesen bántak vele, senki soha nem bántotta, a gyermekei látogatták, csak az idő telt csigalassúsággal a rácsok mögött. De már csak egy hónap, és Stadler József újra nekilódul, már ha megromlott egészségi állapota engedi. Annyit elárult, hogy a stadion mellé nyugdíjasotthont építtet, ahová idős, egyedülálló embereket vár. Persze a futballról sem feledkezik meg, a pályát a korábbi remek meccseknek helyszínt adó Stadler-stadiont sem bontja le, sőt alapítványt hozott létre, amellyel segítené a magyar labdarúgó-utánpólást.
A tervek tehát megvannak, és ahogy a telefonban érezni lehetett, Stadler József újrakezd mindent. Talán lesznek olyan barátai, akik nem fordulnak el tőle, s akik nem csak azért keresik a társaságát, mert egykor kakaspörkölttel, hordónyi borokkal és csinos táncoslányokkal színesített bulikat rendezett. Egy hónap múlva szabad emberként bővebben is beszélhet minderről.
Lesz mit mesélnie…