Futballisták, le a buszról!

A játékosok hajnali egykor nekivágtak a Budapest felé vezető útnak Szegedtől mintegy 15 kilométerre, a Csengele nevű településről, hogy ha törik, ha szakad, de reggelre a fővárosba érjenek. Lehetne ez afféle tanulságos mese is, de sokkal több ez annál, maga az élet, ahogy Kutasi Róbert, a REAC klubigazgatója fogalmazott.

Mi is történt?
A sztori valamikor csütörtök délután kezdődött, amikor is a rákospalotaiak edzésén azt mondta Urbán Flórián vezetőedző a labdarúgóknak: "Na szóval, állapodjunk meg abban, ha győztesen jövünk haza Szegedről, jómagam Kutasi Róbert társaságában gyalog, lóháton, stoppal vagy helikopterrel érkezünk vissza Budapestre, de a buszról leszállunk, azt megígérhetem. Ha viszont nem lesz meg a három pont, akkor ugyanez érvényes a csapatra is. Tessék ezt komolyan venni!"

És a fiúk komolyan vették, olyannyira, hogy a szegedi találkozó 89. percében még a bajnokesélyes REAC vezetett Havrán József szemfüles találatával. Igen ám, csakhogy jött a találkozó utolsó pillanata, amikor is a szegediek egyenlítettek. Már nem volt idő újabb gólra, támadásra, maradt a döntetlen. A rákospalotai öltözőben csendben ültek a játékosok, ám kissé felvidult mindenki, amikor Kutasi Róbert bejelentette, baráti meghívásnak kell eleget tenniük: a REAC-ot Csengelén várják finom vacsorára. A település 15 kilométerre van Szegedtől, odabuszoztak a fővárosiak, annak rendje és módja szerint megették ez eléjük tett ételeket, majd szedelőzködni kezdtek.

A vacsora végén Kutasi Róbert apró köhintéssel szót kért, és bejelentette: "Akinek táskája, bármije a buszon van, az szépen hozza le onnan, a jármű természetesen a megbeszéltek szerint a csapat nélkül megy vissza a fővárosba. Sok sikert kívánok mindenkinek ahhoz, hogy innen, Csengeléről visszataláljon Budapestre, nem lesz könnyű az éjszakában. Reggel kilenckor edzés van, senki sem késhet a foglalkozásról…"

Néztek nagyokat a REAC futballistái, azt gondolták, hogy valóban vicc az egész, hogy a fogadást nem kell komolyan venni, hogy a vezetők szíve úgyis megesik rajtuk. Tévedtek… A busz a REAC-vezérkarral már messze járt. Nem maradt más megoldás, mint lázas telefonálásba kezdeni, hogy ugyan küldjenek értük egy rozzant teherautót, mert Budapest mégis csak 130 kilométerre van, nekik meg reggel kilenckor edzésre kell jelentkezniük.
Egy ősrégi Robur ment értük.

Akkor már több mint egy órája cammogtak az út mentén.
De reggel kilenckor valamennyi REAC futballista edzésre jelentkezett - kissé fáradtnak tűntek a játékosok, de szó nélkül dolgoztak. Annál beszédesebbek lettek a tréning után, amikor is a pálya közepén ülve kibeszélték magukból Urbán Flórián és Kutasi Róbert jelenlétében a gondokat, bajokat, sőt még ez sem volt elég, ezen a hétfőn csaknem öt órán át mondta mindenki a magáét a REAC-stadionban.

"Tudomásul kell venniük a játékosoknak, hogy az életben is csak magukra számíthatnak, nem élhetnek úgy, hogy mindig, mindent megoldanak helyettük - mondta Kutasi Róbert. - Ez a pályára is igaz. Vannak olyan futballisták, akik úgy vannak vele, majd a másik tíz megoldja. Hát nem. Nyámnyila játékosokra nincs szükség. Állítom, ilyen közel még sohasem került egymáshoz futballista és vezető Rákospalotán, ennek majd a következő ellenfél, a Szombathely issza meg a levét. Ha mi teljesítjük azt, amit ígértünk, vagyis fizetésnapokon pénztárhoz mehetnek a játékosaink, ami ma Magyarországon nem kis dolog, cserében elvárjuk, hogy ők is kövessenek el mindent a csapatért, és egymásért. Jó lecke volt, azt hiszem, tanultak belőle…"