„Július végén én kifejezetten optimista voltam: jól sikerült a felkészülés, és az edzőmérkőzések azt mutatták, hogy az új játékosokkal sokat erősödtünk. Nagy reményekkel vártuk a bajnoki rajtot. Úgy vélem, a Kaposvár elleni meccsig nem is volt különösebb probléma, ott viszont valami elszakadt. Annak a vereségnek a feldolgozása nem úgy sikerült, ahogyan kellett volna, rövid időn belül kiütközött, hogy mégsem annyira egységes az együttes, mint amilyenek akkor tűnt, amikor többé-kevésbé ment a szekér. Persze örök igazság, hogy a nehézségek mutatják meg mindenkinek az igazi arcát" – nyilatkozta Végh Zoltán.
„Ez idő tájt részt vettünk egy pszichológiai és szociometriai felmérésen, és abból kiderült, hogy az egység szempontjából nem túl nagy előny a légiósok magas aránya – folytatta a kapus.– Mivel az edzőnk is külföldi volt, a csapatból pedig többen is beszélnek angolul, nem voltak rákényszerítve, hogy magyarul tanuljanak s megpróbáljanak integrálódni. Jól látszik ez szerb játékosainkon, akik közül Pavo tud csak magyarul, ő szépen lefordít mindent a többieknek, akik teljesen ráhagyatkoznak, maguktól nem mennek a dolgok után."
A rutinos futballista szerint Giovanni Dellacasa jó edző, de a módszerei nem működtek hazánkban.
„Egyértelműen kijelenthetem – mivel nagyon sok trénerrel dolgoztam már –, hogy remek elgondolásai voltak, ám az is igaz, hogy ezek nagy része – én sem tudom, miért – ebben a közegben nem működött. Nem gondolom, hogy ő lett volna az oka az összezuhanásunknak. Az tény, a bajnokság közben inkább a taktikai gyakorlásokon volt a hangsúly, emiatt előállhattak kondicionális problémák, de a nyáron kemény fizikai felkészítésben volt részünk. Két kiállítás miatt fel kellett forgatnia a csapatot, és amikor elindultunk a lejtőn lefelé, már nem tudott hatni az eseményekre."
