Jöhet a következő – Malonyai Péter jegyzete

Sejteni lehetett, hogy változás következik a Hungária körúti kispadon, hiszen az átlagosnál több edző sürgött-forgott a Fradi elleni meccsen a VIP-teraszon. Az ilyesmi mindig jelzésértékű, ám ha csak véletlenről van szó, akkor ott van a csapat eredménysora. Kétségtelen, minden viszonylagos, ám tény, hogy az MTK az elmúlt öt hónapban csupán ötször nyert, ami akkor is méltatlan, ha közben volt téli szünet is.

Méltatlan – mondom –, de nem a klub hagyományaira gondolva, hanem arra, ami visszatérően elhangzott kék-fehér körökből. Mert ugyan rendre azzal kezdte mindenki, hogy újonccsapatként a bennmaradás a legfontosabb, ám néhány tőmondat után eljutott odáig, hogy nincs is olyan messze a dobogó.

Hogy a vágyak és a valóság közötti különbség mekkora, ítéljék meg a hozzáértők, én csak azt látom, láttam, hogy a csapat meglehetősen unalmasan futballozik. A ritmusa nem igazolja azt a büszkeséget, amellyel az akadémiájukról beszélnek magasabb MTK-körökben, arról nem beszélve, hogy a hivatalos honlap tanúsága szerint a 26-os keretnek mindössze hat tagja agárdi. Elképzelhető, hogy hibádzik a frissítés, ami belefér, az már kevésbé, hogy a pályán lévőknek – a nagy álmok függvényében – illendő lenne szétszaggatniuk az istrángot, de nem teszik. Hogy nem fér bele az úgynevezett MTK-stílusba? Meglehet, de akkor valami nem stimmel. Vagy a stílus vagy az elsajátítás. Főként, hogy – maradva a szombati meccsnél – a Fradi-játékosok egy-két ritmusváltással képesek voltak miszlikbe aprítani a védelmet. Különösebb megerőltetés nélkül.

Hogy ez Feczkó Tamáson múlt-e, nem tudom. Mindenesetre őt jegyezte vezetőedzőként a klub, ő volt a szakmai főnök. Valami köze csak volt például ahhoz, hogy a reménytelen első felvonások (Videoton: 0–3, Ferencváros: 0–3) után csak azzal takarózhatott, hogy a második félidő játékára lehet építkezni. Persze a vereség egyszer sem maradt el (mindkétszer 1–3), ám szépségtapasznak megtette. Edzői koncepciónak kevésbé, meg aztán minden meccsen van egy első félidő.

Közös megegyezéssel váltak el a felek, jogilag és – gondolom – anyagilag tehát minden rendben van, az MTK részéről még az is ott áll, hogy „Feczkó Tamásnak köszönjük a munkáját, további karrierjéhez sok sikert kívánunk”, tehát a jólneveltség sem szenved kárt.

Jöhet a következő.