Presztízsmeccs – Thury Gábor jegyzete

Ha a a pályaválasztó szemszögéből nézzük, az első Ferencváros–Újpest labdarúgó-mérkőzést 1905. február 19-én játszották, összességében a 226. élvonalbeli derbi következik. Az FTC már bajnok, a lila-fehéreknek a bronz megszerzéséért égető szükségük van a három pontra.

Talán évtizede annak, hogy a World Soccer, majd a Daily Mail a futballklubok rivalizálása kapcsán összeállított ötvenes listáján a magyar labdarúgás nagy rangadóját a 31., illetve a 21. helyre tette. Ez azt jelenti, hogy az 1885-ben alapított Újpest és a szinte napra pontosan 120 évvel ezelőtt, 1899-ben létrejött FTC mérkőzései nemcsak a magyar, hanem a (futball)világörökség részét képezik. A szombati derbi kapcsán a magyar futballörökség egy szegmensének néhány nagy mérkőzését elevenítettük fel, a teljességre persze lehetetlen törekedni. Esterházy Péter a fáma szerint úgy adózott Ottlik Géza írói géniusza előtt, hogy egy papírra lemásolta az Iskola a határon című regényét. Ha mi hasonló módszerrel tisztelegnénk a két futballcsapat 1905 óta íródó közös történetének, talán a mai Népsport terjedelme sem lenne elég az eredmények, az összeállítások és a góllövők felsorolásához. A sztorikról nem is beszélve.

Pénteki lapszámunkban Vincze Ottó – talán nem kell mondanom, melyik klub képviseletében... – többek között dicsérte a döntést, hogy az FTC már a télen a nyári kupaselejtezőre gondolva erősítette meg csapatát, de hozzátette, csak a nemzetközi porondon derül ki, hogy az érkezettek közül kiből lesz vezéregyéniség. A másik oldal képviseletében Véber György reméli, a derbi megmutatja, hogy merre kellene haladnia a magyar futballnak. Talán maguk sem gondolták, milyen fontos pontra tapintottak rá: a magyar bajnoknak, de különösen a Ferencvárosnak más nem lebeghet a szeme előtt, mint hogy valamelyik európai kupasorozat csoportkörébe jusson. Márpedig ehhez honi tehetségek hiányában igazolni kell külföldről. Ugyanakkor az is igaz, hogy a két klub meghatározó a hazai futballban, abból a szempontból is, hogy merre haladhat a sportág.

A kor divatja szerint légiósok alkotják mindkét csapat nagy részét. Arra a felvetésre, hogy ezek a játékosok tisztában vannak-e a hazai derbi jelentőségével, rendre az a válasz érkezik, persze. Magam elé képzelem a szituációt, amint tolmáccsal valamelyik – többnyire szláv – nyelven magyarázzák a vendégjátékosnak, mit is jelent a magyar futballtörténelemben egy Fradi–Újpest… De rendben, így is fel lehet tüzelni őket. Azonban a magyar futballt kedvelők nevében türelmetlenül várok arra, hogy Albert Flóriánhoz, Varga Zoltánhoz vagy Zsengellér Gyulához, Szusza Ferenchez hasonló egyéniségek döntsék el egy-egy rangadó sorsát.

Annak lenne igaz presztízse!