NB I: Talán pszichológusra lenne szükség – Hornyák Zsolt

DIÓSGYŐRI VTK–ÚJPEST FC 2–1

Feczkó Tamás, a Diósgyőr vezetőedzője

– Kis túlzással mind a nyolcezer szurkolóval kezet fogott a lefújás után.
– Ha ennyien kijönnek a meccsre, úgy gondolom, az a minimum, ha megköszönjük nekik. Jól játszó Újpestet győztünk le, elismerésem, hogy ebben a nehéz helyzetben így összeszedte magát. Jó meccs volt. Az a legjobb a csapatomban, hogy amikor futballozni kell, akkor futballozik, amikor küzdeni, akkor küzd – ma mindkettőre szükség volt.

– Sorozatban negyedszer küldte pályára ugyanazt a kezdőt.
– Mint megtudtam, az elmúlt hét-nyolc évben nemigen volt erre példa a Diósgyőrnél. Játékosaim mindent megtesznek az edzéseken, egymást is ösztönzik, úgyhogy tulajdonképpen bárkit betehetnék, az eredmény ugyanaz lenne. Nagyon büszke vagyok a sikerorientált csapatomra.

– A lelátón egy molinón az állt: boldog névnapot, Feczkó-mackó! Örömmel fogadta a köszöntést, vagy inkább érzi rajta a Schobert Norbert-szerű kritikát?
– Nagyon hálás vagyok a figyelmes szurkolóknak, mert még sohasem köszöntöttek fel ennyien. A kis élc nem bánt, legalább ráébredtem, hogy ideje többet futnom a játékosaimmal.

Nebojsa Vignjevics, az Újpest vezetőedzője

– Gyanítjuk, nem ilyen meccskezdésről álmodott.
– Ezúttal is korán kaptunk gólt. Lényegében az első támadásából betalált a Diósgyőr, ráadásul szinte mi ajándékoztuk meg vele. Tekintettel arra a helyzetre, amelyben most vagyunk, nagyon nehéz lett a dolgunk. A tervünk, amelyet kidolgoztunk, és az önbizalom, amelyet próbáltunk felépíteni, hamar összeomlott. Küzdöttünk, próbáltunk egyenlíteni, de nem jártunk sikerrel.

– A gól után azért még csaknem nyolcvanöt perc állt a rendelkezésükre.
– Igyekeztünk, erőltettük a támadásokat, de nem úgy alakultak az események, ahogy szerettük volna. Kevés igazi gólhelyzetünk volt. A második góljánál sem nehezítettük meg a Diósgyőr dolgát, és azzal a találattal lényegében el is dőlt a mérkőzés.

– A legutóbbi nyolc meccséből csak egyet nyert meg az Újpest, mit gondol, meddig tarthat ez a rossz sorozat?
– Nem tudok erre mit mondani. Hetek óta visszatérő kérdés ez, de egyelőre nincs megnyugtató válasz rá. Tesszük a dolgunkat, próbálunk javulni, természetesen mi szeretnénk a legjobban, ha véget érne a válságos időszak. Nem tehetünk mást, mint hogy az előttünk álló feladatokra koncentrálunk.

PUSKÁS AKADÉMIA–MOL FEHÉRVÁR FC 1–4

Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője

– Látszik, hogy nem boldog…
– Nagyon szomorú vagyok. De röviden összefoglalható a lényeg: olyan súlyos hibákat követtünk el, amelyeknek csakis vereség lehetett a következménye. Három könnyű gólt ajándékoztunk az ellenfélnek.

– Pedig az első félidőben vezetést szereztek, és volt esélyük megduplázni az előnyt.
– Ezért vagyunk teljesen magunk alatt. Jól ismerjük az ellenfelet, sokkal jobban kellett volna sáfárkodnunk azzal a helyzettel, hogy vezetést szereztünk. Ennyi hibát azonban tilos elkövetni.

– A Mol Fehérvár szerkezeti váltása mennyire befolyásolta a mérkőzést?
– Tudtuk, hogy a spanyolországi edzőtáborban próbálkoztak ezzel a szisztémával, ezért készültünk is rá. Itt a pontatlan passzokról, a tizenhatoson belül elkövetett hibákról, eladott labdákról van szó. Hiába akarunk attraktív támadófutballt játszani, ha ilyen egyéni hibákat követünk el sorozatban. Egy még belefért volna, de három biztosan nem. A döntő kérdés, ki az, aki nyomás alatt is képes megoldani a nehezebb szituációkat. Talán pszichológus segítségére lenne szükség.

Joan Carrillo, a Mol Fehérvár vezetőedzője

– Hogyan értékeli a mérkőzést?
– Fordulatos, változatos összecsapás volt, amelyet megítélésem szerint mi kezdtünk jobban, lett volna lehetőségünk vezetést szerezni. A kapott gólt követően kiegyenlítetté vált a játék, a szünetig nem tudtunk egyenlíteni. Juhász Roland sérülése miatt váltanunk kellett, egyben kockáztatni, még inkább támadó szellemű lett a csapatunk.

– A kényszer szülte a változtatást, pedig ritkán játszottak ebben a formációban az elmúlt időszakban.
– Az edzőtáborban felkészülési mérkőzéseken gyakoroltuk a háromvédős felállást, és most úgy láttuk, ez sikerre vezethet. A második játékrész már egyértelműen a miénk volt.

– Végig nyugodt volt, ám érdekelne minket, mi dolgozott önben?
– Látom a hétköznapokban, miként edzenek a játékosok, milyen mentalitással és intenzitással készülnek, s feltűnt, hogy a harci kedvvel, a győzni akarással semmi probléma nincs, ezért tudtam nyugodt maradni és azt mondani, ez a mi meccsünk lehet. Nem volt okom kiabálni, hittem a játékosokban, és a második félidőben bizonyították, hogy erre minden okom megvolt.

DEBRECENI VSC–KISVÁRDA 1–0

Vitelki Zoltán, a DVSC vezetőedzője

– Ez a győzelem nagyon kellett…
– A legfontosabb az volt, hogy mentálisan felkészítsük a játékosokat, hiszen nagyon rosszul nézett ki a három vereség. Azt kértük, hogy mindenki érezze át a mérkőzés súlyát – és így is történt. Tudtuk, hogy ezt a meccset bármilyen játékkal, de meg kell nyernünk!

– A gól után bátrabb lett a Kisvárda, a Loki ugyanakkor magabiztosan védekezett. Erre készültek?
– Jókor szereztük a gólt, s utána nagyon stabilan védekeztünk. Nem is igen emlékszem, hogy az ellenfelünknek nagyobb helyezte lett volna.

– Kundrák Norbert beállítása bejött, hiszen gyorsan gólpasszt adott. Megérzés volt?
– Kundrák Norbert a gyorsasága révén mindig ad némi pluszt. Felpaprikázta, hogy nem volt a kezdőcsapat tagja, a szünetben azt kértem tőle, hogy játsszon dacból, bizonyítsa be, a kezdőcsapatban lett volna a helye.

Bódog Tamás, a Kisvárda vezetőedzője

– Pont nélkül maradtak. Miért?
– Az összképet nézve megérdemelten nyert a DVSC. Adtunk az ellenfelünknek egy félidőnyi előny, az első játékrészben nagyon passzívak voltunk.

– Az említett visszafogottság az első félidőben mindkét csapatot jellemezte. Ennek lehetett a nagy tét az oka?
– Nem hiszem, mert minden meccsnek van tétje. Mi kicsit mélyebben védekeztünk, és így igyekeztünk kontrázni. Nem sikerült, mert nem volt meg a játékosokban a kellő sebesség.

– A kapott gól után felpörgött a csapata, ám ígéretes helyzetig sem jutott el.
– A gól előtt többször tisztázhattunk volna, majd pedig hiába mentünk előre, rossz döntéseket hoztunk, így nem tudtunk helyzeteket kialakítani. Mindenből lehet tanulni, ebből a vereségből is tanulhatunk.

KAPOSVÁRI RÁKÓCZI–MEZŐKÖVESD ZSÓRY 0–4

Disztl László, a Kaposvár vezetőedzője

– Ekkora különbséggel még nem kaptak ki ebben a bajnokságban. Minek tulajdonítja a négygólos vereséget?
– Annak, hogy elvállaltuk a nyílt játékot, noha tudtuk, hogy remek formában lévő csapat ellen futballozunk. Választhattuk volna azt is, hogy beállunk védekezni, és bunkerfutballal megpróbálunk minél kevesebb gólt kapni, de mi nem ezt tettük.

– Mennyire lepte meg, hogy a vendégek két jó felépítésű centerrel kezdtek?
– Különösebb meglepetést nem jelentett a kétcsatáros játék, belső védőink – főleg Hegedűs Dávid – megoldották a feladatot. Ám a rutin mégiscsak Takács Tamás és Marin Jurina mellett szólt. S lám, a mi fiatalunk, Szabó Alex nem is bírt Takács Tamással.

– A súlyos vereség ellenére tapasztalt valamilyen pozitívumot a mérkőzésen?
– Azt mindenképpen, hogy a fiataljaink is egyre inkább beépülnek a csapatba, érdemes minél több lehetőséget adni nekik.

Kuttor Attila, a Mezőkövesd vezetőedzője

– A végére már-már edzőmeccs lett a bajnokiból. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Azért vitatkoznék, mert rendkívül sokat tettünk azért, hogy így alakuljon a találkozó, főleg az első félidőben.

– Miért döntött a kétcsatáros játék mellett, s miért maradt ki a házi gólfelelős, Budu Zivzivadze?
– Nálunk az járja, hogy mindig a legjobb formában, a legjobb állapotban lévő játékos futballozik. A Mezőkövesd nem tizenegy labdarúgóból áll, de valóban gyakorta próbálgatunk különböző taktikai változatokat.

– Mit szól Dino Besirovic teljesítményéhez?
– Örülök, hogy egyre jobban beilleszkedik a csapatba, és annak is, hogy a társak is egyre inkább elfogadják. S még egyszer hangsúlyozom: azt, hogy négy-nullra nyertünk egy olyan csapat ellen, amelyik az utolsó percig hajtott, küzdött, csakis a megalkuvás nélküli futballunknak köszönhetjük.

PAKSI FC–BUDAPEST HONVÉD 0–0

Osztermájer Gábor, a Paks vezetőedzője

– Négy napon belül másodszor is gól nélküli döntetlent játszottak a Honvéddal.
– Az eredmény valóban ugyanaz lett, de ezúttal jobb mérkőzést játszottunk. Az első játékrészben mindkét csapat előtt adódott helyzet, a másodikban viszont „kioltottuk” egymást.

– Mi volt az oka, hogy Kulcsár Dávid és Hahn János még a meccskeretbe sem került be?
– Kulcsár Dávid szombat reggelre belázasodott, Hahn Jánost ezúttal pihentettük. Meg kell még említenem, hogy a héten Böde Dániel több edzést kihagyott, őt is sérülés miatt kellett lecserélnem.

– Mit gondol, mekkora értéke van a hazai pályán megszerzett egy pontnak?
– Úgy tartom, mindegyik pontnak van értéke. Megbecsüljük a Honvéd elleni döntetlent is, ugyanakkor egyértelmű, hogy győzelmekre van szükség, ha feljebb akarunk lépni a tabellán.

Pisont István, a Budapest Honvéd megbízott edzője

– Úgy tartják, idegenben jó a döntetlen.
– Jobb színvonalú meccset játszottunk a szerdainál. Voltak lehetőségeink, ha kicsit pontosabbak vagyunk, még többet lehetett volna nálunk a labda. Bátrabb futballal többet is kihozhattunk volna a mérkőzésből, de tetszett, hogy végig fegyelmezettek vagyunk, különösen hátul.

– Jelentős ziccer csak a Honvéd előtt adódott. Csalódott, hogy így sem sikerült nyerni?
– Azért Szabó Jánosnak is volt egy nagy lehetősége, igaz, akkor keresztben elment a kapunk előtt a labda. A hazaiak kapusa, Rácz Gergő Ugrai Roland próbálkozásánál és Ivan Lovric lövésénél is nagyot védett, a tehetsége elvitathatatlan.

– Szerdán, a Magyar Kupa visszavágóján már Giuseppe Sannino irányít?
– Erről majd a klub vezetői adnak tájékoztatást, még nem tudom, ilyen tekintetben miként alakul a jövőm.

A ZALAEGERSZEG–FERENCVÁROS MÉRKŐZÉS EDZŐI ÉRTÉKELÉSEIT IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!