Második felvonás – Malonyai Péter jegyzete

Dárdai az NB I-ben – ennek visszatérően jó csengése van nálam. Idősebb Dárdai Pállal kezdődött a sor, a Pécsben (akkor PMSC) az 1974-es tavaszi rajton négy gólt szerzett az Újpesti Dózsa ellen, a mezőny legjobbja volt, a Népsporttól 10-es osztályzatot kapott. Attól kezdve figyeltem rá, s maradjunk annyiban, nem csalódtam a futballjában.

Pál fia 1976-ban született, ő itthon csak 89 mérkőzést játszott az első osztályban, persze hogy Pécsen kezdett, aztán jött a BVSC, ahonnan a Herthába ment, hogy futballistaként és edzőként egyaránt letegye a névjegyét. Legendává váljon. Szövetségi kapitányként pedig útjára indítsa a 2016-ban Eb-nyolcaddöntős válogatottat. 

Hogy a fiai is futballisták lettek, ráadásul mindhárman (ifjabb Pál, Márton és Bence) válogatottak, magyarázható a genetikával, ám azzal is, hogy a játék a családi élet része náluk. És most nem feltétlenül arra gondolok, hogy megkerülhetetlen téma esetükben, leginkább a famíliára – a szó legnemesebb értelmében. Ahogy mondani szoktam, a család a legjobb akadémia, ők fényesen bizonyítják az állításomat.

Mindennek az ad aktualitást, hogy ifjabb Dárdai Pál a Puskás Akadémiához szerződött. Játszott ő már itthon, 2021 és 2023 között a Vidiben, négy edzője összesen 75 mérkőzésen vette igénybe szolgálatait, aztán visszatért a Her­thához, így aligha találta meg, amit keresett Székesfehérváron.

A mostani a második kísérlete, s Felcsúton rálelhet arra, amit a Vidinél keresett. Hogy szeretné, természetes, el is mondja a kötelezőt klubja honlapjának, még azelőtt, hogy munkába állt volna. Többet még nem mondhat, mert miről meséljen? Hogy milyen volt az útja hozzánk, késett-e a repülő, otthon felejtett-e valamit, közömbös a lényeghez képest. Ami az lehet, hogy bízhat Hornyák Zsoltban, az edző imponáló következetességgel dolgozik az átigazolásoknál is, így igazuk lehet a hozzáértőknek, hogy a tavaly remeklő, immár fradista Jonathan Levi helyén tűnhet ki. 

De majd meglátjuk, egyelőre Isten hozta! – tőlem sem telhet több pillanatnyilag. Legfeljebb kívánhatom, hogy produkciójával érdemelje ki újra a válogatottságot, lehet(ne) esetleg három Dárdai is címeres mezben. Mint pólóban annak idején a három Konrád, Sándor, János és Ferenc, nekik két olimpiai, egy világbajnoki és három Európa-bajnoki arany az összesített mérlegük.

Folytassák a Dárdaik!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!