Gyász: elhunyt Martos Győző

A budapesti születésű Martos Győző a Ferencvárosi TC saját nevelésű labdarúgója volt, aki 1970-ben a XVII. kerületi sportiskolától került a zöld-fehérekhez, ahol 1971-ben mutatkozott be az első csapatban. A kiváló jobbhátvéd 1976-ban bajnoki címet szerzett az FTC játékosaként, a Magyar Népköztársasági Kupát négy ízben nyerte el a IX. kerületiekkel, s ott volt az 1975-ös, Dinamo Kijevvel szemben elveszített KEK-döntőben is. Az 1975–76-es idény végén átvehette a Toldi-vándordíjat, 1981-ben pedig bekerült a Ferencváros örökös bajnokai közé. 

A magyar válogatott mezét 34-szer húzhatta magára, s pályára lépett az 1978-as argentínai, illetve az 1982-es spanyolországi világbajnokságon is.

Martos Győző 1981-től 1983-ig Belgiumban, a Waterschei csapatábban játszott, 1982-ben Belga Kupa-győztes lett.

Játékosként a Ferencváros után 1979-től 1981-ig, illetve 1983 őszétől a Volán SC-ben szerepelt, majd pályafutása befejeztével a rákospalotai klub ügyvezető elnöke lett – ebben a pozícióban 1984 és 1991 között szolgálta az egyesületet. Martos Győző 1990 és 1998 között a Budapesti Labdarúgó Szövetség elnöke, 1991 és 1992 között a Volán FC elnöke volt, később, egészen haláláig az MLSZ szövetségi ellenőreként tevékenykedett.

Martos Győzőt a Ferencvárosi Torna Club és az Magyar Labdarúgó-szövetség saját halottjának tekinti.