Szappanos Péter: Szoboszlai akkor is az egyik legjobb barátom lenne, ha Mezőkövesden játszana

„Apuka autószerelő, én pedig a kocsik között nőttem fel. Nálunk a családi ház mellett ott van a műhely is, úgyhogy akarva-akaratlanul olajos volt a kezem kiskoromtól kezdve. Apu azt szokta mondani, hogy háromévesen már az IFÁ-k alatt szereltem” – kezdte az interjút Szappanos Péter, aki egy egészen másfajta sikerre is büszke: „A legnagyobb büszkeségem az, hogy egy Lada Nivát megkuplungoztam” – jegyezte meg nevetve.

A folytatásban arról beszélt, hogy a felemelkedés az alacsonyabb osztályokból nem volt egyszerű feladat, volt olyan időszaka, amikor a mindennapi megélhetésért is küzdenie kellett: „Rengeteg kétség volt, rengeteg kérdőjel volt magamban. Ennek kemény anyagi vonzata is volt, nem egyszer, nem kétszer fordult elő olyan, hogy a tizedikét úgy vártam, mint a Messiást. Az utolsó, könyöklőből kiszedett tízforintosokból vettem meg a vacsorát.”

„Amikor én voltam fiatal, meg kellett dolgozni a lehetőségért. Most úgy érzem, egy kicsit megfordult ez az egész. Nekem válogatott játékosként, ötszáz meccsel a hátam mögött kétszer olyan jónak kell lennem, mint egy fiatalnak, mert most a fiatal az érték. De a felelősségvállalás a kulcs” – tette hozzá a tapasztalt kapus a fiatalszabályra áttérve.

Elmondta, hogy a vereségek megviselik, saját magát pedig nyitott személyiségnek tartja. A következetességet és a kőkemény munkamorált otthon, a két kislányának is igyekszik példaként átadni. „A gyerekek kiskoruk óta látják a következetességet. Hogyha mérkőzés után vagyunk, akkor igenis megcsinálom a regenerációt, megiszom a fehérjémet, foglalkozok magammal. Otthon is megcsinálom a hengerezést, mobilizációt. Ők azt látják, hogy ez a velejárója, és nem csak az van, hogy meccsre kell menni és ünneplés van. E mögött kemény munka áll nap mint nap. Ez nem kívánságműsor, hogy én most megyek edzésre vagy nem megyek edzésre.”

Később beszélt a Szoboszlai Dominikkal és a Varga Barnabással ápolt régi barátságáról, részletesebben is kiemelve a liverpooli játékos jelentőségét az életében: „Én úgy tekintek rá, mint a barátomra. Nem mint a játékosra, hanem mint a barátomra. Engem annyira nem érdekel, hogy hol játszik, ha a Mezőkövesdben játszana, akkor is az egyik legjobb barátom lenne, mert a személyiségünk annyira hasonló. Éjszakába nyúlóan beszélgettünk rengeteg dologról, a gyerekkorunkról... a játékos mögött az embert is megismertük.”

A szaúdi átigazolásról úgy fogalmazott, hogy feleségével együtt hozták meg a döntést, amely nem volt könnyű. Az interjú végén pedig az újpesti benyomásairól beszélt: „Azért azt látni kell, hogy egy átalakult csapatról van szó. Nyilván én is úgy vagyok itt, hogy nem egy csettintésre fog összeállni, de azt látom, hogy szépen lassan azért alakulunk. Az nagyon sokat mutat, hogy az eddig gyűjtött pontjainkat mind hátrányból értük el, de el kellene kezdeni azon is dolgozni, hogy megtartsuk az előnyünket. Bízom benne, hogy a befektetett munka, amit elkezdtünk, kifizetődő lesz. És lekopogom, de annak is örülök, hogy úgy kezdtük a szezont, hogy ott vagyunk a tabella elején lőtávolban.”

Tekintse meg a teljes beszélgetést!