Így is lehet! – Thury Gábor jegyzete

Írjuk a magyar labdarúgó-válogatott javára, hogy az albánoktól elszenvedett két 1–0-s vereséget követően Londonban és Varsóban is megemberelte magát: Anglia ellen 1–1-es döntetlent játszott, hétfő este pedig 2–1-re legyőzte Lengyelországot. A tárgyilagosság kedvéért ne hallgassuk el, mindkét eredményt akkor produkálta a nemzeti csapat, amikor már eldőlt, hogy nem lehet ott a 2022-es katari világbajnokságon és a pótselejtező mezőnyében sem – nyilván a két ellenfél jobban harapott volna, ha nem tét nélküli a mérkőzés. Mégis, nem pusztán a csoportban elért 4. helyezés tudatával kell telelnünk, hanem azzal a biztató ténnyel is, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány már a Nemzetek Ligája A-divíziós mérkőzéseire készíthette fel a válogatottat – hogy aztán sikerrel vegye a következő Európa-bajnoki selejtezőt.

Ám idézzük fel a hétfői varsói estét, már csak azért is, mert annak ellenére voltak magyar szurkolók a lelátón, hogy a FIFA megtiltotta, hogy a Nemzeti Stadionban vendégszektort nyissanak – az intézkedés az angol–magyaron a Wembleyben történt, a nemzetközi szövetség szerint valós események következménye. Azzal persze a futball fura urai nem számoltak, hogy ha nem is szervezetten, de bejutnak honfitársaink a stadionba, s a lengyel szurkolók mellől biztatják válogatottunkat. Ezt, mondjuk, Bukarestben nehezen tudtam volna elképzelni, a lengyel–magyar kapcsolat – már csak a két ország időnként egybefonódó történelme miatt is – azonban teljesen más.

Mondhatni, koromnál fogva régi motoros vagyok a „lengyel-magyar két jó barát” viszonyban, kezdve az autóstoptól a varsói jazzfesztiválokig, de mindig érnek meglepetések. Kétezerhárom márciusában ott voltam Chorzówban a 0–0-ra végződő Eb-selejtezőn, amely előtt technikai okokból nem szólalt meg a magyar himnusz. Kint lévő szurkolóink teli torokból elénekelték, amit a lengyelek dübörgő tapssal ismertek el. Hétfőn már volt hivatalos zenei kíséret, a hazaiak megtapsolták a Himnuszt, talán az ereje volt gyengébb, mint tizennyolc éve, de a tisztelet megmaradt. A pályán aprították egymást a felek, Tiago Martins játékvezető négy-négy sárga lapot osztott ki a nem éppen barátságos belépők nyomán, mégsem szabadultak el az indulatok.

Nem várom el persze, hogy megdicsérjék a két válogatott szurkolóit – azt inkább el tudom képzelni, hogy a lengyeleket megbüntetik, mert voltak magyarok a stadionban... –, de acsarkodó világunkban egy ilyen történet legalább szót érdemel.

Így is lehet!

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!