Felkészülni a csúcstámadásra – Deák Zsigmond jegyzete

Amikor valaki a Mount Everestre vagy más hasonló, nyolcezer méter feletti hegyre vágyik felkapaszkodni, elég jelentős felkészülést kell elvégeznie – még akkor is, ha a földkerekség legmagasabb pontjára vezető út néha forgalmasabb, mint a biciklisávval nehezített pesti Nagykörút hétköznap késő délután. Akklimatizálódnia kell, fokozatosan feljebb és feljebb araszolva szoktatnia magát a ritka levegőhöz, az extrém időjárási viszonyokhoz, hóhoz, szélhez és még ezer más nehezítő körülményhez. Nos, a magyar válogatott a labdarúgás Mount Everestjét próbálja megmászni június eleje és szeptember vége között, amikor a Nemzetek Ligája A-ligájában oda-vissza összecsap Olasz- és Németországgal, valamint Angliával. Avagy négy hónapon belül, szűk két hét alatt meghódítana három nyolcezrest...

Most mondhatnánk, hogy erre nagyjából úgy lehet felkészülni, mint a fénykorát élő Lionel Messi cseleire – sehogy. Ám tavalyról az Eb-n elért müncheni 2–2 vagy a vb-selejtezős londoni 1–1 azt mutatja, hogy igenis sikerülhet a csúcsra érni – már ha a két bravúros idegenbeli döntetlen annak számít. No persze a sportban eleve nincs olyan, hogy „túl erős lesz az ellenfél, teljesen felesleges készülnöm”, mert számos példa van arra, hogy nincs lehetetlen. Most a mieink még csak készülnek a csúcstámadásokra, csütörtökön Szerbia, kedden Észak-Írország ellen „akklimatizálódnak”. A szerbek egyenes ágon, a portugálokat megelőzve jutottak ki az idei világbajnokságra, szövetségi kapitányuk, Dragan Sztojkovics világklasszis focistából lett eredményes szakvezető. Talán nem véletlen, hogy a mi kapitányunk, Marco Rossi kijelentette, a három behívott újoncból (Ádám Martin, Baráth Péter, Callum Styles) egy sem kerül majd a kezdőbe, az már felesleges kockázatnak számítana. Bizony, magashegyi környezetben minden meggondolatlan, hirtelen mozdulatnak meglehet a böjtje...

Persze, aki igazán elhivatott, az minden körülmények között feljut a csúcsra. Annak idején interjút készítettem egy budapesti brókerrel, aki fejébe vette a Mount Everest megmászását. Az irodaház liftaknája melletti lépcsőkön, illetve a János-hegyi libegő alatt, kezében súlyokkal, vízzel telt kannákkal szaladgált fel és alá. S megcsinálta, amit eltervezett, körbenézhetett a világ tetejéről. Ezért mondom, a magyar futballistáktól sem szabad elvenni a lehetőséget, ha már kivívták maguknak az NL-ben, hogy helytállhassanak a legjobbak ellen. Hozzáteszem, akár az űrutazás is lehetne a tét, hiszen a mi felkészülési meccseink idején rendezik a vb-pótselejtezőket, amelyekről viszont lemaradtunk. Legutóbb 1986-ban jártunk „odafent”, no, annak még nem jött el újra az ideje.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!