Nagy lépés előtt – Somogyi Zsolt jegyzete

Ma már csak emlék, amikor az 1989-es korosztály 2006-ban ott volt az U17-es Európa-bajnokságon – és lett ötödik Luxemburg­ban. Aztán ugyanez a társaság két évvel később az U19-es kontinenstornán is ott volt, sőt, elődöntősként kvalifikálta magát az egyiptomi U20-as vb-re, ahonnan bronz­éremmel tért haza. A két Eb-szereplés értékét növelte, hogy akkoriban csak nyolc csapat vett részt a tornán, amelyre a világ legigazságtalanabb lebonyolítási rendszerén át lehetett csak eljutni: az ötvenkét indulóból egy kör után huszonnyolc ország maradt, azokat a csapatokat hét csoportba osztották, és a hét győztes csatlakozott a rendezőhöz. Felnőtt-vb-n, Eb-n, a BL-ben és még ezernyi helyen, ahol négy csapat van egy csoportban, legalább kettő, de sokszor akár három is továbbjut – ha a kvartettből egyetlen mehet tovább, ott nem lehet hibázni. Nos, az akkori magyar csapat kétszer is eljutott a nyolc közé, és talán nem túlzás, az a generáció irányította a figyelmet az utánpótlásfutballra.

Azok az évek is sok tapasztalatot hoztak, kevesen voltak Egyiptomban azok közül, akik már az U17-ben is kerettagok voltak. Volt, akit lehagytak a kortársai, más később érő típusként érkezett a csapathoz menet közben. Többen (mint például Gulácsi Péter, Koman Vladimir, Németh Krisztián) az A-válogatottban is éveken át szerepeltek, számosan stabil tagjai lettek az NB I-nek, de sokan bizony az első osztályt sem érték el. Az U17-es eredmény tehát semmire sem jelent garanciát, leginkább eszköz arra, hogy valaki megmutassa magát, felhívja a figyelmet magára, de még inkább arra jó, hogy tanuljon, fejlődjön, ezeken a meccseken tegyen egy lépést a felnőttfutball felé, és akarjon is nemzetközi szintű futballista lenni.

Manapság már rengeteg akadémia működik, de a képzett, nyugati bajnokságokban is helytállni képes játékosból még mindig szegényes a felhozatal. Pedig most már a körülményeken, az edzői fizetésen, az edzőpályák minőségén semmi sem múlik, az MLSZ hosszú évek óta dolgozik a fejlesztéseken, az edzők képzésén, így a következő napok nagy kérdése: hol tart a magyar utánpótlás az európai riválisokhoz képest? Itt már számít az eredmény, s még inkább az, hogy melyik csapatban látni a legtöbb valódi ígéretet, akiből tényleg Európa-szerte ismert labdarúgó lehet.