Oda és vissza – Deák Zsigmond jegyzete

Azért tagadhatatlanul legyezgeti az ember hiúságát, ha egy tőle független témában beválik a megérzése, és igaza lesz. Márpedig két vagy három hete a Sportrádió műsorában kijelentettem, nagy tétbe merek fogadni, hogy Dárdai Márton a magyar válogatottat választja. A pikírtek most persze nyilván rávágják, úgy könnyű, ha a németek nem keresték oly intenzíven, mi meg igen, hiszen Marco Rossi szövetségi kapitány személyesen járt nála decemberben Berlinben. Ettől még a Németországban született és szocializálódott, az ottani korosztályos nemzeti csapatokat végigjáró 21 éves ifjú labdarúgónak igenis jelentős, a pályafutása további részét meghatározó döntést kellett hoznia, hogy szülei hazáját, más szóval a gyökereit választja-e. Abba most nem mennék bele, mekkora volt ebben a szerepe édesapjának, esetleg a válogatott szinten szintén mellettünk voksoló bátyjának, hiszen nem látok bele ilyen mélyen a család életébe. Az viszont szakmai szempontból bizonyos, hogy ha állandóan és megbízhatóan játszik tavasszal a másodosztályú Herthában, s a sérülések is elkerülik, Dárdai Mártonnak ott a helye a magyar Eb-keretben, akár ballábas belső védőként, akár védekező középpályásként. S persze majd utána is. 

Érdekes egyébként, hogy a 85 éves német edzőfejedelem, Otto Rehhagel is megemlítette az esseni otthonában készült exkluzív riportunkban Dárdai Pált és gyerekeit: „Passzol a Herthához: pont odaillő edző, amit időnként megkérdőjeleznek, aztán mindig bebizonyosodik, hogy őrá van szükség, ráadásul ügyesen csinálja, mert a fiai is ott játszanak.” Rehhagel, noha legendánk, Varga Zoltán panaszkodott rá annak idején, hogy állítólag kifúrta a Dortmundból, nagy híve a magyar futballnak és futballistáknak, nem véletlenül, hiszen egy másik legendánk, Lóránt Gyula volt a mestere. S milyen a sors! Az Aranycsapat kőszegi születésű kőkemény védője már 1949-ben „disszidálni” akart, aztán becsülettel végigjátszotta itthon a fojtogató ötvenes éveket, s csak később „lépett le”, hogy nagyszerű tréneri karriert csináljon az NSZK-ban és Görögországban. Most pedig, természetesen más történelmi és sportszakmai körülmények mellett, mégiscsak megfordult a trend, Dárdaiék, legalábbis válogatott szinten, nem elmennek, hanem hazajönnek. Ennek csak örvendeni lehet. 

Mindenesetre lesz bukéja, ha június 19-én Stuttgartban a kaiserslauterni születésű, volt U21-es német válogatott Willi Orbán, valamint a berlini születésű, U16-os, U17-es, U19-es és U21-es német válogatott Dárdai Márton magyar címeres mezben állítja meg az Eb-házigazdák rohamait. Mondjuk, Orbán már sikerrel megtette ezt néhányszor, a példa tehát adva van a középső Dárdai fiú előtt.
 

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!