Egyrészt, másrészt – Szöllősi György jegyzete

SZÖLLŐSI GYÖRGYSZÖLLŐSI GYÖRGY
2024.06.27. 23:10

Ha jól látom a hivatásos és az önkéntes kollégák helyzetértékelését a magyar csapat Eb-szereplésének végeztével, azok sokfelé helyezkednek el a képzeletbeli skálán a két véglet között, amelyek a következők: az elkeseredés a már-már biztosra vett továbbjutás elúszása miatt és az ebből fakadó legvadabb következtetések a magyar futball állapotával kapcsolatban, illetve a mértéktartó elégedettség a selejtezőkön és a csoportkörben mutatott, egészében vizsgált teljesítmény, a közben átélt nagy élmények okán.

Szerintem valamilyen mértékig mindannyiunkban ott van mindkét véglet, s a kezdeti tehetetlen keserűséget lassan felváltja egy józa­nabb elemzés, amelynek egyik fóruma bizonyára éppen a Nemzeti Sport lesz, és nagyon fontos is szerintem, hogy kitárgyaljunk itt mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy büszkék lehetünk rá vagy éppen amit a még jobb magyar Európa-bajnoki szereplés akadályának láttunk.

 

Szerintem lehet és kell is kritizálni sok mindent, amiről úgy gondoljuk, hogy hátráltatta a németországi Eb-n Marco Rossi csapatát, és már meg is indult az össznépi kibeszélés, a magyarok egyik hagyományosan kedvenc beszédtémája, a focink pillanatnyi helyzetéről.

Ígérem, hogy itt és a Nemzeti Sportrádióban is elmondok majd mindent, amit – természetesen a jobbítás szándékával – fontosnak tartok a témában elmondani, és erre biztatok mindenkit, aki szívesen részt vesz ebben a diskurzusban. Egyelőre néhány statisztikai tényt hadd bocsássak előre, amelyek jelzik, hogy a mi generációnk miért éli meg ezt az Eb-t is – a fájó kieséssel együtt – csodaként. A futball Eb-k 64 éves története során a 17 tornából mindössze ötször volt résztvevő a magyar válogatott. Összesen 14 mérkőzést játszottunk ez idő alatt, amelyekből csupán hármat nyertünk meg. Amikor legutóbb győzelemmel búcsúztunk egy Európa-bajnokságtól, az hatvan éve történt, akkor bronzérmesek lettünk, de ezt jószerével egy magyar szurkoló sem láthatta a helyszínen. Azóta egyetlen csoportmeccset nyertünk meg, nyolc éve az osztrákok, meg egy másikat most a minap, a skótok ellen. Utóbbi siker tehát – ha végül nem is volt elég a csoportból való továbbjutáshoz – nyugodtan nevezhető futballtörténetinek és generációs élménynek mindazok számára, akiknek hasonlót sem nagyon volt esélyük soha átélni, főként a helyszínen. Az Eb-szereplésünk ráadásul nem a három csoportmeccsből, hanem összesen 11 mérkőzésből állt a selejtezővel együtt, amire lehet legyinteni, csak hát évtizedek kínját jelentették korábban éppen a selejtezők, amelyeken 44 éven át nem jutottunk túl, egészen 2016-ig. Nos, ennek a sorozatnak a mérlege hat győzelem, három döntetlen, két vereség – ismét ott voltunk a nagy színpadon és helytálltunk, ha a mosolyunk most még nem is teljesen őszinte. De hosszú távon a csodás kijutásra, a skót meccs katarzisára, a sok tízezer helyszínre utazó és a sok millió itthon, meg világszerte szurkoló magyar közös szívdobbanására fogunk emlékezni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja! 

 

 

Legfrissebb hírek

Alapemberek kiesését kell megoldani – állítsa össze a magyar válogatott keddi kezdőcsapatát!

Magyar válogatott
1 órája

Céltalan keménykedés – Malonyai Péter jegyzete

Minden más foci
9 órája

A grúz játékosmegfigyelő szerint Szoboszlai Dominik volt az X-faktor

Magyar válogatott
14 órája

Lukács Dániel elhagyta a válogatott edzőtáborát

Magyar válogatott
14 órája

Végigvettük az opciókat: hogyan pótoljuk Willi Orbánt és Vitális Milánt az északírek ellen?

Magyar válogatott
19 órája

Az MLSZ hirdetéseit látta Tbilisziben? Mutatjuk az okát!

Magyar válogatott
20 órája

Olvasóink szerint Tóth Balázs volt a magyar válogatott legjobb játékosa a grúzok ellen

Magyar válogatott
21 órája

A románoknál bemutatkozó Corbu Máriusz: „Készen álltam Lewandowski legyőzésére”

Minden más foci
22 órája