Európából elsőként jutott ki a magyar válogatott az 1986-os világbajnokságra, ami után euforikus hangulat uralkodott az országban, ám Mezey visszafogottan nyilatkozott a vb-vel kapcsolatos várakozásairól, s mint 40 évvel később elárulta, nem is alaptalanul tett így.
„Talán azért is tettem ezt, mert előre láttam a bukást. Féltem tőle, de reméltem, hogy megúszom. Nem úsztam meg. Túl hamar kijutottunk Mexikóba, gyakorlatilag egy évvel a vébé előtt. Ahogy valami tönkremehet egy futballcsapatnál, úgy ment tönkre az én válogatottam. A játékosaim elszabadultak, ünnepelték őket éjjel-nappal. Azt hittük, hogy ez a teljesítmény a csúcs, holott csak belépő volt ahhoz, hogy csúcsra léphessünk” – idézte fel Mezey, aki a 0–6-ról is beszélt.
„Ha én erről bármit mondok, azt mondják, hazudik a Mezey. Négy perc alatt 2–0-ra vezetett ellenünk a szovjet csapat. És az egy jó csapat volt, a Dinamo Kijevre épült. Hőség, idegen környezet. Meg voltunk bénulva. Ebből egyesek azt vezették le, hogy mérgeztek bennünket, meg ilyenek. Szakmai feladatom volt kapitányként és nem tudtam hogyan reagálni erre. Mit lehet csinálni? Persze most már lehiggadva... Akkor még nem volt ivószünet, hogy lehetett volna szólni a fiúkhoz. De ha akkor azt tudom nekik mondani, hogy ezt a meccset már elbuktuk, viszont a továbbiak nem bukottak, úgyhogy aki amerre áll, rúgja ki a labdát a fenébe a kapunk elől, akkor nem kapunk hatot, ha ilyen baromságot mondok nekik. De hát ez akkor eszembe sem jutott” – fogalmazott Mezey a júliusban megjelent interjúban.
AZ UTOLSÓ INTERJÚ