Török kávé – Somogyi Zsolt jegyzete

Érdekes, olvasmányos interjút adott lapunknak Szalai Attila. A Kasimpasa légiósa már abban a tekintetben is különleges, hogy nyilatkozik. A vonalas telefonnal, a telefax­szal és a tárcsázós internettel együtt ment ki a divatból, hogy labdarúgók újságírókkal beszélgessenek az érzéseikről. Más világ van. Sajtófőnökök, médiatanácsadók zárják el a játékost a beszélgetéstől, mintha az nekünk a szórakozás netovábbja lenne. Ezért is szimpatikus Szalai, mert mintha megértette volna, kíváncsiak rá az emberek. Bár kávézni Borsos László kollégámmal ült le, a valóságban a nekik, az érte szorítókhoz beszél. És nagyon érdekes, amit a futballista megél, szemtől szembe a támogatásról, a szeretetről, az írek elleni vereség után az együttérzésről beszéltek neki ismeretlenek is – az útszéli szidalmazást kizárólag az interneten kapja, név, arc nélküli kommentelőktől. Amire persze nem kell odafigyelni, de ezt könnyű mondani, a futballista is ember, vannak érzései, és egy-egy poszt alá böfögött gúnyos szó képes álmatlan éjszakákat okozni.

Nem ő a legtechnikásabb a válogatottban, de ezt tudja is. Az akaratereje, a mentalitása viszont példaértékű. Beszél arról a két évről, amely nagyon nem sikerült neki, és idézhetjük a kommentharcosokat: minek ment a Bundesligába, ha csak ennyit tud? Nos, az a helyzet, hogy hívták, és ha nem megy, mondván, neki komfortos a Fenerbahce, minek kockáztatni, éppen ezek a hozzászólók ütötték volna: micsoda gyáva alak, meg sem próbálkozik egy erősebb bajnoksággal?! Meg kellett próbálnia, nem jött össze, van ilyen, és ennek ára volt: 2024 júniusa és 2025 szeptembere között egyszer állt be csereként a válogatottba úgy, hogy közismerten élvezi Marco Rossi bizalmát.

Sok szempontból érdekes tehát az interjú, itthon fel sem tűnik, milyen értékes, ha új klubjában máris csapatkapitány-helyettesként számítanak rá, pályán és azon kívül is a közösség vezetőjeként, meghatározó alakjaként ismerték el már akkor, amikor még csak hetek óta, legfeljebb néhány hónapja volt új klubjánál. Nem kétséges, megdolgozik azért, hogy a Kasimpasánál erősebb klubban is játszhasson még, akár Törökországon belül – Szalai Attilának önmagát kell meggyőznie, hogy elég jó, a kommentelőknél erre esélye sincs.

A NEMZETI SPORT MUNKATÁRSAINAK TOVÁBBI VÉLEMÉNYCIKKEIT ITT OLVASHATJA!