Visszapillantótükörben a Magyar Nagydíj

A vörösök csapatvezetője úgy védekezett, hogy a többi csapat nem fejlődött elég dinamikusan, és az ő hibájuk az, hogy ennyire uralják a mezőnyt. A Scuderia dominanciájára nem is érdemes már több szót vesztegetni, az ő "szférájukban” már úgyis eldőlt minden. Figyelmünket vessük inkább azokra, akik még tündökölni tudtak ezen az amúgy igen szürkére sikeredett hétvégén.
A versenyen említésre méltó momentumai csak a két McLarennek, David Coulthardnak és Kimi Räikönnennek, valamint negatív értelemben Juan-Pablo Montoyának voltak. A finn szupertehetség ugyanis a Hungaroringen egyre ritkábban látható manőverrel előzte meg kolumbiai ellenfelét, majd utóbbi elhagyta a pályát, elvesztve minden esélyt egy komolyabb eredményre. A wokingiak szombathoz képest egyébként látványosan javulva araszoltak előre (úgy tűnik, megtalálták az autó hiányolt egyensúlyát), így az ötödik-hatodik sorból a negyedik-ötödik pozícióba küzdötték magukat.
A hétvége legnagyobb meglepetését azonban mégsem ők, hanem két másik pilóta okozta: Giancarlo Fisichella és Felipe Massa. A két pilóta szombaton hatalmas meglepetésre az ötödik, illetve hatodik rajtpozíciót szerezte meg, egy nappal később pedig egyetlen hellyel bár, de a McLaren feltámadásának köszönhetően visszaestek a rajtjukhoz képest; elmondható azonban, hogy mindvégig egyenletesen versenyeztek. Felipe Massa eredménye azért is figyelemre méltó, mivel a brazil pilótát mostanában sok támadás éri szertelensége miatt, és különösen Nick Heidfelddel való összehasonlítás tekintetében (az edzéspárbaj 10-3 a német javára).

Több forrásból is hallani, miszerint Peter Sauber erősen gondolkodik a helyettesítésén, ezért nagy nyomás nehezedik rá. Nos, úgy tűnik, ezen a nagydíjon a 21 éves Massára mindez ösztönzőleg hatott, és ezt a verseny előtt is hangoztatta: – Mindenki megláthatja, hogy megérdemlem a helyem, bizonyítani fogok – harsogta a roppant vidám brazil, és így is történt. A tapasztaltabb Heidfeldnél gyorsabban alkalmazkodott a nehéz pályához, ahhoz, ahol egyébként még sosem versenyzett. Már a pénteki szabadedzésen is igyekezett minél több tapasztalatot gyűjteni, szombaton pedig már látszott, hogy elsajátította az íveket, és élvezte a pályát. Különösen a célegyenes utáni kanyart támadta agresszíven. A versenyen pedig mindvégig tartani tudta Fisichella tempóját, és egészen addig a McLarenek támadásait is, amíg a boxban meg nem előzték.
Fisico edzésteljesítménye is szenzációs, annak tükrében, hogy csapattársa, a japán Szato Takuma csak a tizennegyedik helyet szerezte meg, egy másodperccel lemaradva az olasz mögött, igaz, ő is debütált a Hungaroringen, és bár a szabadedzéseken úgy tűnt, fel tudja venni csapattársa gyorsaságát, az időmérőn problémákkal küszködött. Tény, hogy Szato eddig a többi pályán sem remekelt, és talán kell még neki kis idő a Formula-1-hez való alkalmazkadáshoz, mindez azonban nem von le semmit Fisichella ötödik helyének értékéből. A Jordan római pilótája sokadszor bizonyítja be, hogy a technikás pályákon igenis lehet rá számítani, hiszen Monacóban akármilyen versenyautóval áll is rajthoz, sorozatosan kiugró eredményeket ér el a többi pályához képest, és aktuális csapattársánál is rendre gyorsabbnak bizonyul. (Szatóval szemben ez az arány 9-3.) Fisichella kicsit Jean Alesi pályafutását járja be, akinek tehetségét, és gyorsaságát soha senki nem vonta kétségbe, igazi nagy kiugrása azonban sosem volt. Eddig Giancarlót is elkerülték a versenyképesebb csapatok, és az a bizonyos első győzelem sem akar összejönni, pedig már a 104. nagydíján is túljutott. Mindezidáig öt második hely és négy harmadik fűzödik a nevéhez, de bármikor várhatunk tőle meglepetést. Magyarországon ismét megvillanthatta tehetségét, így a Ferrarik mellett ő is reflektorfénybe kerülhetett. Szerződése még jövőre a Jordanhez köti, és mivel a nagycsapatoknál már elkeltek a helyek, abban bízik, hogy az ír istállóval is felemelkedhet az őt megillető helyre. A brit Autosport magazin faggatta őt a Magyar Nagydíjon. Az interjút keretes írásunkban olvashatják.