Csollány: iskola és rádió

– Igazából nem csak az én fejemből pattant ki ez a gondolat, Molnár Imre szakosztály-igazgatóval közösen találtuk ki, hogy megalapítjuk a Csollány Szilveszter-tornásziskolát – mondta a sydneyi olimpia gyűrűbajnoka. – Persze ehhez több összetevőre van szükség, egyrészt fel kellene újítani a Dózsa György úti csarnokot, éppen ezért elegendő tőkével kell nekifutni ennek a vállalkozásnak.
– Vagyis ezt profitot termelő vállalkozásként fogja fel?
– Abból a szempontból igen, hogy szeretném, hogy ha ugyanúgy önfenntartó lenne a klub, mint az Egyesült Államokban általában.
– Amikor ön egy időre a tengerentúlra költözött, egy hasonló keretek között működő tornásziskolában edzősködött. Sikerült elegendő tapasztalatot gyűjtenie?
– Úgy érzem, igen. Szerencsére a segítségemre van a sógorom, az UTE egykori tornásza, Szabó Mikós is, aki Dél-Afrikában vezet egy tornásziskolát. Az elmúlt időszakban sokat beszélgettünk a lehetőségekről, és ő hasznos tanácsokkal tudott szolgálni. Sőt, olyan programot ismertetett meg velem, amely Dél-Afrikában országszerte nagy elismerésnek örvend.
– Ön milyen szerepet vállal majd az iskolában? Előfordulhat, hogy az ön irányítása mellett dolgoznak majd a gyerekek?
– Előfordulhat az is, ám szerintem valószínűbb, hogy az ügyintézésben, az iskola menedzselésében vállalok oroszlánrészt. Szeretnék olyan edzőkkel együtt dolgozni, akikkel könnyedén megtalálom a közös hangot, így abban például biztos vagyok, hogy az idén visszavonult Lőrik Attila is tagja lesz a tornásziskolának.
– A Honvéddal milyen viszonyban lesznek? Csak a teremhasználatot biztosítják, vagy esetleg más hosszút távú terveket szövögetnek?
– Elképzelhető, hogy ez az iskola amolyan előszobája lesz a Honvéd tornaszakosztályának, vagyis a tehetséges gyerekek az egyesületben folytatják majd pályafutásukat. Igazából szeretném, ha idővel országos szinten tudna működni a suli, hiszen minél több gyereket vonunk be a sportágba, minél nagyobb a válogatási lehetőség, annál nagyobb az esélye annak, hogy ismét világszintű legyen a magyar torna.
– Vagyis nem csak az anyagiak motiválják.
– Dehogy! Igazából az az elsődleges célom, hogy én is részese legyek a magyar torna fejlesztésének, és talán a tudásommal, a nevemmel tehetek is valamit ezért a sportágért. Remélem, mások is így gondolják.
– Ahogyan a magyar sportért is igyekszik tenni, hiszen a hírek szerint Sopronban hamarosan beindítanak egy sportos rádiót.
– Igen, ez egy régi álom, amely úgy tűnik, most végre megvalósulhat. Három rádió osztozhat meg egy frekvencián, és mi megvásároljuk a Sopron Rádió egy részét.
– Ki az a mi?
– Pánczél Miklós egykori válogatott tornász, Madaras Ádám egykori válogatott öttusázó, Csóka István, a Pilis Rádió egykori munkatársa, Molnár László, a Sopron Rádió régi tulajdonosa és én. Egyelőre a jogi ügyeket intézzük, ám hamarosan pörög majd a program.
– Ahogyan ön is pörög.
– Ez a lételemem, nem tudok egy helyben ülni. Bár a tornát befejeztem, a sporttól egyszerűen nem tudok elszakadni.