Nem lehetek elégedett
Több mint egy hónapja, amikor legutóbb beszélgettünk, hihetetlenül boldog volt: sorra gyűjtötte a pontokat, a szakmai stáb elégedett volt önnel. Gyaníthatóan most még boldogabb.Több mint egy hónapja, amikor legutóbb beszélgettünk, hihetetlenül boldog volt: sorra gyűjtötte a pontokat, a szakmai stáb elégedett volt önnel. Gyaníthatóan most még boldogabb.
Tényleg hihetetlen, ami velem történik – mondta a reggeli órákban felébresztett magyar hokis. – Október végén is remekül ment a játék, de most annál is jobban csinálok mindent, érzem, hogy folyamatosan fejlődök.
Olyannyira, hogy lassan kettesével szerzi a pontokat.
Néhány napja sikerült dupláznom, de nem tulajdonítok ennek különösebb jelentőséget, mert jászhatnék jobban is. Triplázni is lehet egy-egy összecsapáson, ezt mindenképpen el akarom érni, igaz, akkor sem leszek elégedett. Sőt igazából sohasem, mert szerintem az az élsportoló, aki egy-egy kiugró eredmény után hátradől, és azt hiszi, hogy utána minden megy majd magától, súlyos hibát követ el. Ugyanakkor tagadhatatlan, életemben nem voltam még ilyen kirobbanó formában.
Gondolom, nem csupán a Dallas Stars farmcsapatánál, az Iowánál követik nyomon a teljesítményét.
Az NHL-ben szereplő Starsnál is tudják, hogy milyenek a mutatóim, ezt többször is hangoztatta az edzőnk, Dave Allison. Sőt a klub általános menedzsere is mondta már, hogy a lehető legjobb úton járok.
Ezek szerint a szakvezető már főszerepet szán önnek?
Valahogy úgy. Sokáig a gárda legjobbjával, Toby Petersennel voltam egy sorban, ontottuk a pontokat, újabban viszont Vojtech Polakkal és Perttu Lindgrennel vagyok együtt a jégen, az edzőnk el is magyarázta, miért: hogy erőt, lendületet és önbizalmat adjak ennek a sornak. Fórban pedig szinte mindig a jégen vagyok, sőt emberhátrányban is. Hihetetlenül jó érzés, hogy ennyire bízik bennem a szakmai stáb.
Ha viszont büntetőkkel kell eldönteni a két pont sorsát, ön sohasem áll a korong mögé. Miért?
Mert megvannak a specialistáink. Különben is, amikor az Idahóban játszottam, kétszer lőhettem büntetőt, és mind a kettőt kihagytam, ráadásul az Iowával ebben az idényben még egyszer sem kaptunk ki büntetőkkel... Mindazonáltal ha felkérnek, hogy lőjek, akkor elvállalom, bár ennél sokkal jobban érdekel csapatunk szereplése. Most nagyon egyben van a gárda, ha így folytatjuk, nehéz lesz megállítani minket a rájátszásban.
No igen, éppen a playoff ideje alatt lesz a világbajnokság. Nem hiányzik a válogatott?
Dehogynem! Annyira szeretnék a válogatottban játszani, együtt lenni a srácokkal, meccseket nyerni, de sajnos lehetetlen helyzetben vagyok. Vagy a válogatott, vagy a rájátszás az AHL-ben, a kettő együtt nem megy, választanom kell. Márpedig amíg úgy érzem, hogy valóra válthatom gyermekkori álmomat, az NHL-be kerülést, mindent annak rendelek alá.
