Utolérték magukat
A Boston Celtics az előző alapszakasz végén a Keleti főcsoport utolsó helyén állt, az egész ligában csak a Memphis Grizzlies volt roszszabb nála. Az NBA történetének legeredményesebb gárdája nem érte el a 30 százalékos határt, hiszen a 82 mérkőzéséből mindössze 24-et nyert meg. Az új évadban azonban már méltóan szerepel múltjához, mindössze 27 meccs kellett ahhoz, hogy eljusson ahhoz a 24 győzelemhez, amelyet egy éve kínkeservesen sikerült összekaparnia.
„Ezek a számok csak arról árulkodnak, milyen rosszak voltunk az előző idényben – mondta önkritikusan a Celtics élére 2004 nyarán kinevezett Doc Rivers edző, aki mellett a kudarc ellenére is kitartottak a bostoni vezetők. – A mostani szezonban csak azt bizonyítottuk, hogy képesek vagyunk huszonhét jó meccset játszani. Ebből még nem következik, hogy mi vagyunk a legjobbak, nem is képzeljük azt.”
Rend van a fejekben, ami nagyon fontos alapeleme a sikerességnek. A játékosok könynyen összeszedik magukat a ritkán becsúszó vereségek után, amelyek azért annyira ritkák, mert ha esetleg néhányan formán kívül játszanak, a többiek tudják hozni a pluszt, amely az ellenfél legyőzéséhez szükséges.
A legutóbbi játéknapon, Seattle-ben a volt csapatához visszatérő Ray Allen gyengélkedett feltűnően (csupán 10 pontot ért el), ami megnehezítette ugyan a Celtics feladatát, de a győzelem Paul Pierce zseniális produkciójának köszönhetően nem maradt el. A csatár 26 pontot dobott a második félidőben (összesen 37-ig jutott), 14-et mindössze hét perc alatt szórt a harmadik negyed végén és a negyedik elején. Kevin Garnett 23 pontot dobott, mezőnymunkája kiemelkedő volt: 14 lepattanót kapott el, két labdát szerzett, és ugyanennyi dobásblokkolása is akadt.
Ami pedig a legszebb: a lefújás után mindketten azt mondták: felkészültek rá, hogy a következő meccsen, Salt Lake Cityben Allent tömjék labdákkal, mert lehet, hogy aznap este éppen ő lesz bombaformában.
