Csak a nevében volt csúcsrangadó

Túl azon, hogy a bajnoki aranyérem forgott kockán szerda este a Philips-stadionban, a két csapat közelmúltbeli párharcai is jó indokot szolgáltattak az élménygazdag összecsapásra, elvégre a legutóbbi hat egymás elleni derbin mindig született gól, döntetlen viszont egyszer sem lett az eredmény. Aztán elkezdődött a mérkőzés...

Húsz perc sem telt el a találkozóból, és már vakartuk a fejünket: vajon ki szerez itt gólt? Az első félidőben Luis Suárez bepöckölt ugyan egyet az eindhoveni hálóba, csak éppen lesről, ezt leszámítva semmi sem történt a pályán vagy legalábbis semmi olyasmi, ami csúcsfutballra emlékeztetett volna. A PSV-ről eddig is tudtuk, hogy magas szinten műveli a védekezést (de jó ez a szurkolóknak?), és most az egyébként lehengerlő támadójátékra képes Ajax is a szürkeségbe veszett. A széleken vezetett, meglehetősen sematikus támadásokon kívül egyik csapat sem húzott váratlant, a gyorsan visszarendeződő védelem mindkét oldalon lőtávolon kívül tartotta a támadókat. Ami Dzsudzsák Balázst illeti: a PSV 22-ese – aki gólt szerzett az amszterdami ütközeten – robotolt becsülettel, mindkét szélen feltűnt, szögleteket harcolt ki, és a védekezésből is kivette a részét.

Leginkább persze annak örülhettünk, hogy fordulás után végre elkezdtek futballozni a pályán lévők: Luis Suárez kísérleténél Gomes mentette meg a PSV-t, Huntelaar süvítő löketénél meg az, hogy az Ajax csatára pontatlanul célzott. A túloldalon Farfán alakított ki helyzetet, átadása után Méndez egy pimasz cselt is megengedett magának, majd miután túl volt a nehezén, Bruno Silva lábába lőtt...

Kár, hogy csupán néhány percre pezsdült meg az élet a harcmezőn.

Az utolsó húsz percben erőlködött mindkét csapat, néhányan fetrengősre vették a figurát, volt egy kis dulakodás is, csak éppen igazi futball nem. A 0–0-s végeredménynek alighanem a listavezető PSV örül jobban, hiszen megmaradt négypontos előnye az első számú üldöző Ajax előtt – és már csak öt forduló van hátra.