Az a fránya védekezés
Egyre ritkábban hangzik fel a szolnoki B-középből a „Mi leszünk a bajnokok” című nóta, pedig tudvalévő, a Tisza-partiak a címvédők. Ám a múlt nem jogosítja fel a jelenben a drukkereket arra, hogy becsukott szemmel menjenek el kedvenceik idénybeli, a tavalyihoz képest halovány teljesítménye mellett. A piros-feketék 14-szer győztek, kilencszer kaptak ki eddig, s ha netán elvesztik hátralévő három találkozójukat (Paks otthon, Falco, Körmend idegenben) és a Kecskemét megnyeri négy öszszecsapását, akkor még az első nyolcból is kiszorulhatnak…
Az Olaj legendásan erős hazai pályán, a tiszaligeti oroszlánbarlangban ebben a szezonban is tíz győzelmet és csak két vereséget könyveltek el Pór Péter edző tanítványai, vagyis ezzel nincs baj. Ám amikor idegenbe kell utazni… No igen, akkor jönnek a problémák, többnyire csőstül. Négy győzelem mellett hét súlyos vereséget szenvedett el a gárda vendégként. Az az együttes, amely alapjaiban alig változott – a cseh Pavel Frána helyett néhány hónapig a végül elküldött lengyel Miroslaw Lopatka szerepelt, hogy csak a legfontosabbat említsük –, gyakran egyáltalán nem emlékeztet korábbi önmagára. A Szolnok tavaly az alapszakaszban meccsenként 76.4 pontot dobott, és 68-at kapott, az idén 23 találkozón 75.3at jegyez, ám 76.6 a „bevétel”. Vagyis amíg a bajnoki cím évében 8.4-es pozitív mérleggel zárta mérkőzéseit, az idén mínusz 1.3 pontot produkál.
Ennek egyik fő oka Andrius Jurkunas hiánya, a litván erőcsatár a jelenlegi idényben mindössze 11 meccset játszott, hónapok óta sérült a talpában lévő makacs csonthártyagyulladás miatt. A 205 centis center 9.5 pontja és 5.5 lepattanója, na meg a kritikus pillanatokban 40 százalékos pontossággal beszórt hárompontosai fontos szerepet játszottak a bajnokcsapatnál, s az általa hagyott űrt egyelőre senki sem tudta betölteni. A szurkolók és a szakírók általános véleménye, hogy az aranyérem fő letéteményeseként elkönyvelt amerikai duó, Vernard Hollins és Thomas Kelley játéka látványosan visszaesett. A statisztika erre rácáfol, a bedobó csak 2.3, az irányító pedig mindössze 1.8 ponttal jegyez kevesebbet, mint az előző idényben, ennek ellenére kétségtelen, hogy a két kosarasnak az idén alig akadt emlékezetes összecsapása…
„Én nem látom tragikusnak a helyzetet, de elismerem, tavaly jobban és eredményesebben játszottunk – véli Cziczás László, a Szolnok csapatkapitánya. – Nem szabad elfelejteni, az idén mindenki a bajnokot akarja legyőzni, és emiatt többnyire kettőzött erőbedobással hajtanak ellenünk. A védekezésünk romlott, Jurkunas ebből a szempontból borzasztóan hiányzik, s az sem mellékes, hogy a csapat hozzáállása is változott, tavaly sikerre éhesen, extramotiváltan játszottunk. Ebben az idényben minden szerencsétlenül sült el, de én továbbra is optimista vagyok. Három meccsünk van hátra az alapszakaszból, ebből ha kettőt megnyerünk, ötödikek is maradhatunk. Tavaly negyven percig keményen védekeztünk, és bedaráltuk ellenfeleinket, az idén ez nem sikerül, belemegyünk a dobópárbajokba, s ezeket rendre elbukjuk. Egyébként a rájátszás más műfaj, a bajnokságban nincs verhetetlen gárda, vagyis még az alsó ágról is lehet aranyérmet nyerni.”
