Nem kérnek a félelemből
A következő hét nap leforgása alatt három Arsenal–Liverpool mérkőzést rendeznek (a két BLmeccs között szombaton lesz egy fontos bajnoki is), azaz utólag majd megengedhetjük magunknak az osztályozás luxusát: eldönthetjük, melyik volt a legjobb, melyik a legrosszabb. Nem akarunk ellenpropagandát csinálni a szerdai első felvonásnak, de azon várható a legkevesebb látványelem. Lesz ugyanis egy visszavágója is, és ahogyan Arsene Wenger, az Arsenal menedzsere fogalmazott, egy kupapárharc első mérkőzésén sohasem rossz eredmény a 0–0, mert pluszterhet rak a visszavágó házigazdájára. „Márpedig az Anfielden nem árt – tette hozzá az ottani félelmetes hangulatot kiválóan ismerő francia –, ha a házigazdát is nyomasztja valami…”
Ezzel meg is érkeztünk a szerdai, unalmasnak persze egyáltalán nem ígérkező londoni találkozó előtti napok fő beszédtémájához. Nevezetesen: kinek tanácsos félni és kitől? A követ Kolo Touré, az Arsenal védője vetette a vízbe, amikor kijelentette: „Kicsit be lesznek rezelve tőlünk, az biztos, már csak a tavaly történtek miatt is. Bebizonyítjuk, hogy azóta is fejlődtünk, és erősebbek vagyunk, mint egy évvel ezelőtt.” Touré arra utalt, hogy a múlt idényben az FAkupából és a Ligakupából is az Arsenal zsuppolta ki a Liverpoolt, méghozzá idegenben, és a két bajnokijukból is megnyerte az egyiket.
„Hogy félnénk az Arsenaltól?” – ismételte meg hitetlenkedve a neki feltett kérdést Rafa Benítez, az ellenoldal hadvezére. Gyorsan válaszolt is: „Nem.” A szem- és fültanúk szerint nem is a kiejtett szó volt a lényeg, hanem a hangsúly és az arckifejezés. Benítez nem az a félős fajta. Ennek demonstrálásán túl természetesen voltak érvei is, például a tavalyi 4–1-es bajnoki győzelem, az őszi 1–1, az utóbbi évek európai diadalmenete: a BL-győzelem és a BLezüst.
„Szólítson minket Európa bármely stadionjába is a kötelesség, az önbizalmunk töretlen. Márpedig mi ezt a mérkőzést, bár angol csapattal találkozunk, európai munkásságunk részének tekintjük” – tette hozzá a „vörösök” spanyol menedzsere az ellenfél figyelmébe ajánlván kiváló formában lévő támadóját, az idényben 28 gólt szerző Fernando Torrest, mondván, ha valakitől, tőle valóban érdemes félni.
Noha a meccsre kijelölt játékoskeretek összevetése alapján (különösen, ha afrikai légiósait a francia iskola neveltjeiként veszszük számításba) az Arsenal „jár kicsivel közelebb” Európához, a kontinentális serlegek száma és az európai légkörhöz való alkalmazkodási képesség inkább a Liverpoolt töltheti el nyugalommal. A két szakvezető egyaránt jól ismeri az európai kupaporondot, az ottani játékvezetői felfogást, és bár Wenger is elvitte már tanítványait a BL döntőjébe, a megfontoltabb, óvatosabb, az eszközt nagyobb hajlandósággal a cél szolgálatába állító Beníteznek ez többször sikerült – és ő ugyebár 2005-ben a trófeát is megszorongathatta. Igaz, az egymás elleni mérleg (Arsenal–Liverpool viszonylatban) Wengernek kedvez (5–1–3). A főpróba mindkét klub számára jól sikerült, a Liverpool az Everton elleni mindig fontos városi derbi megnyerésével tette boldoggá híveit, míg az Arsenal 0–2-ről fordított Boltonban – öt nyeretlen bajnoki után. „Fontos volt, hogy nyerjünk végre, mert az efféle rossz sorozatok megviselik az ember lelkét” – mondta Wenger, aki újra a kezdőbe jelölte a hétvégén csereként számításba vett Emmanuel Adebayort. Tőle is, Cesc Fabregastól is többet vár a tréner, mint amit a közelmúltban nyújtottak, és az utóbbi hetekben törékenynek bizonyuló védelemtől is maximális odafigyelést kíván, mert ha nem is fél Torrestől, természetesen nem Beníteztől hallott róla először.
A Pool, mint jeleztük, nem tart a londoni meccstől; Javier Mascherano eltiltás után visszatér, Alvaro Arbeloa, Fábio Aurélio, Xabi Alonso, Ryan Babel és Torres kisebb-nagyobb sérülése is rendbe jött. Az meg, hogy a klub amerikai tulajdonosai, az összevesző George Gillett és Tom Hicks a díszpáholy egymástól legtávolabbi két ülőhelyét kérték maguknak, nem szerda estére jelent félnivalót…
