Mutatjuk az 50 éves Francesco Totti 12 legszebb gólját

2000. június 29. 
Olaszország–Hollandia 0–0, tizenegyesekkel 3–1 
Eb-elődöntő
(A harmadik olasz tizenegyes) 

Noha már 1993-ban, 16 évesen bemutatkozott az AS Roma mezében a Serie A-ban, és a torna kezdetén már 54 gólnál járt klubcsapatában, 2000 júniusában az olasz futball megszállottjain kívül kevesen ismerték még fel Francesco Totti nagyságát. A világ leginkább a belga–holland közös rendezésű Európa-bajnokságon fedezte fel magának. Azon az Eb-n a 23 éves támadó középpályás minden túlzás nélkül elvarázsolta a nézőket. Gólt fejelt a második csoportmeccsen a társházigazda belgáknak (2–0), kapásból lőtt a románok kapujába a negyeddöntőben (2–0), majd a másik házigazda, a tornán addig parádézó holland csapat elleni elődöntő (0–0, Gianluca Zambrotta kiállítása miatt a 34. perctől emberhátrányban játszottak az olaszok) tizenegyespárbajában mindenkit lenyűgözött hidegvérével, pimaszságával, eleganciájával. Felidézte, sőt, divatba hozta a csehszlovák Antonín Panenka ikonikus mozdulatát az 1976-os belgrádi Eb-döntő NSZK elleni tizenegyespárbajából. A már a rendes játékidőben is két büntetőt elrontó hollandok a tizenegyespárbajban is két kör után nulla találatnál jártak, míg az első két olasz nem hibázott. Ekkor jött Totti, aki az elvetődő Edwin van der Sar helyére bepöccintette a harmadik olasz tizenegyest, mentálisan is padlóra küldve a hazaiakat. Az amszterdami stadionban mindenki tudta, hogy ebből a mélyütésből már nem tud felállni Hollandia.
Az első felnőtt-tornáján szereplő Totti az Eb legnagyobb csillaga lett volna, ha a franciák ellen a hosszabbításban aranygóllal elveszített (1–2) döntőben két mesteri kiugratása után Alessandro Del Piero legalább az egyik ziccert gólra váltja…

Az olasz szaknyelvben „cucchiaio” néven ismeretes Panenka-módszerrel Totti később is többször „alázta” a kapusokat, egyszer azonban visszanyalt a fagyi: 2004. szeptember 22-én a Lecce ellen Vincenzo Sicignano nem vetődött el, középen maradt, és könnyedén megfogta a finoman középre emelt labdát.

TOTTI GÓLJA IDE KATTINTVA NÉZHETŐ MEG!

2001. június 17.
Roma–Parma 3–1 
Serie A 
(Az első Roma-gól) 

Ha van ikonikus Totti-gól és Totti-gólöröm, ez az! A klubtörténet harmadik, mindmáig utolsó scudettójához vezető első nagy lépést tette meg vele a római csapat. Az utolsó fordulóban rendezték a találkozót a római Olimpicóban, a tabella élén álló „farkasoknak” győzniük kellett a Parma ellen, hogy biztosan bajnokok legyenek. A világtörténelem egyik legnagyobb birodalmának székhelyén olyan nagy volt a várakozás, hogy – mint önéletrajzi könyvében Totti felidézi – bár a mérkőzést vasárnap délután három órakor rendezték, reggelizés közben megállt a kezében a kanál, ahogy az élő tv-adásban látta, hogy máris zsúfolásig megtelt az Olimpico. Az emberek először készülődtek ebben a stadionban bajnoki ünneplésre, mivel 1942-ben még nem ezen a pályán játszott a csapat, 1983-ban pedig idegenben (Torino) tették biztossá Bruno Contiék a scudettót. És a 19. percben jött balról a francia Vincent Candela visszagurítása, Totti pedig futtából, 11 méterről Gianluigi Buffon kapujának jobb oldalába bombázott. Majd tépte le magáról a mezt, ugrott át a hirdetőtáblán, és rohant eszét vesztve a futópálya ívén át a Curva Sud vezérszurkolóihoz. „Ez volt életem gólja. Ami megmarad belőlem örökre, az üzenetem a Roma jövendőbeli szurkolóinak. Ez voltam én. Az első gólunk a történelmünk legfontosabb vasárnapján. A római és Roma-drukker kapitány, aki a bajnoki címig vezeti a Romát, olyasvalami, ami túlmutat a sportolói örömön. »Maximus Decimus Meridius vagyok! Az északi seregek parancsnoka…«” – fogalmazott a könyvében a Gladiátor című mozifilm híres jelenetére utalva.

2002. január 6. 
Roma–Torino 1–0 
Serie A 

Hogy bajnoki címvédőként, a kis pajzsocskával a mellkasán milyen önbizalommal futballozott Totti a 2001–2002-es idényben, remekül szimbolizálja a Torino elleni győztes gólja. A 24. percben egy kényszerítő után Candelától kapta vissza a labdát, amelyet ezután talppal elhúzott Luca Bucci kapus mellett. Már ekkor is könnyen a szinte üres kapuba lőhetett volna ballal, de még tartogatott egy kis truvájt: csinált még egy cselt, hogy a közben a gólvonal felé visszazáró védőt, Daniele Delli Carrit is „leültesse”, majd az így már tényleg üres kapuba helyezett jobbal. Ahogy az olasz tv-közvetítésben elhangzott: „Kicselezett mindenkit… a kapust, a fotósokat, a kapufát is!”  

Ebben az időszakban több ilyen szemtelen, akár nagyképűnek is nevezhető gólt szerzett, és talán csak én magyarázom bele, hogy azért: megmutassa, ő érdemelte volna ki a 2001-es Aranylabdát. Sokan esélyesnek tartották rá, a bajnoki cím után bemutatkozott a Bajnokok Ligájában, amelyben szintén remekelt, Oliver Kahn mellett a díj másik nagy esélyesének számított, ehhez képest meglepetésre Michael Owen kapta meg a futballvilág legfontosabb egyéni díját, Totti pedig csak az ötödik legtöbb szavazatot kapta, még Raúl, Kahn és David Beckham is befért elé. Bizonyos, hogy Totti csalódásként fogadta a december 18-i bejelentést Owen győzelméről, a következő hónapokban dacból is vagány gólokkal szórakoztatta a közönséget – és önmagát.

2002. március 10. 
Lazio–Roma 1–5 
Serie A 
(Az ötödik Roma-gól) 

Ha már szemtelen gól, jó két hónappal később is lőtt egyet, a gyűlölt városi rivális Lazio kapujába a Roma 4–1-es vezetésénél: húsz méterről – amilyen lágyan, olyan mértani pontossággal – emelte át a labdát Angelo Peruzzin, a nyújtózkodó kapus keze és a léc közé éppen csak befért a labda. Ám ezúttal nem a csapatkapitány volt a mérkőzés hőse, hanem az élete meccsét játszó Vincenzo Montella, aki az első négy gólt szerezte (közülük három előkészítéséből Totti is kivette a részét). Viszont Totti maga is nagyon készült a gólszerzésre, hogy megcsillanthassa romantikus oldalát is: gólöröm gyanánt felhúzta a mezét, és mutatta országnak-világnak az alatta lévő fehér trikóra írt „6 unica!” (kis olasz szójátékkal: „kivételes vagy!”) feliratot. Így vallva szerelmet a gyönyörű televíziós műsorvezetőnek, Ilary Blasinak, akivel egy ideje már találkozgatott. Három évvel később összeházasodtak, három gyerekük született – de a romantikának kicsit odaver, hogy 17 év házasság után, 2022-ben elváltak.

2002. október 30. 
Real Madrid–Roma 0–1 
BL-csoportmérkőzés 

Egyetlen barátnőjéhez sem volt hűséges, csak a Romához. Nem mi mondjuk, hanem maga Totti. Miután azonban Vincenzo Montella passza után 15 méterről a kapu jobb oldalába lőtt, győztes gólt szerezve a Santiago Bernabéu Stadionban, a legdekoratívabb hölgyeknél is nagyobb csábító jelent meg az életében: a Real Madrid. Florentino Pérez első madridi elnöki periódusában nagyon szerette volna a csapatában tudni az elegánsan játszó olaszt, és Totti is azt mondta, ha egyszer elhagyná imádott Romáját, csakis a Real Madrid kedvéért tenné meg – de ellen tudott állni a szirénhangoknak. Későbbi interjúkban megpendítette: ha elfogadja a madridi ajánlatot, minden bizonnyal lenne BL-győzelme és talán Aranylabdája is. De pályafutása végén már úgy summázott: többet ér a Romával egy bajnoki cím, mint akárhány a Real Madriddal. A királyi klubnál ezen nem sértődtek meg, és feltehetően nemcsak a pályafutása, a hűsége előtt is fejet hajtottak, amikor 2016. március 8-án egy újabb Real Madrid–Roma BL-találkozón az akkor már csaknem 40 éves, csereként beálló Roma-ikont az egész Bernabéu-stadion felállva tapsolta meg.

2005. október 26. 
Internazionale–Roma 2–3 
Serie A 
(A második Roma-gól) 

Micsoda gól a San Siróban! Megnyer két párharcot a középpályán, vezeti, tologatja a labdát, Marco Materazzi csak asszisztál hozzá, és Júlio César kapusnak is csak későn esik le, mire kell figyelnie, ha egy ösztönös zseni tart a kapuja felé. De mire észbe kapott, már ott is volt a kapujában a „hulló falevél”. Varázslat a javából!

A Roma honlapján volt egyszer egy szavazás, amelyben egyenes kieséses rendszerben voksolhattak a szurkolók minden idők legszebb Roma-góljára. Totti e találata minden ellenfelét legyőzte, a döntőt pedig 90:10 szavazati aránnyal nyerte meg. Maga Totti is pályafutása három kedvenc gólja között tartja számon.

Nagyon sokan ismerik ezt a gólt, de aki azt gondolja, hogy ez a mozdulat egyszeri alkalom volt Tottitól, az nézze csak végig a népszerű videómegosztó portálon a karrierje mind a 307 Roma-gólját időrendi sorrendben megmutató összeállítást, és látni fogja, hogy sok gólt szerzett hasonló technikával, tudnának erről mesélni az Udinese, a Brescia vagy éppen a Sampdoria szurkolói is.

2006. június 26. 
Olaszország–Ausztrália 1–0 
Vb-nyolcaddöntő 

Nyilván meglepő, ha egy ilyen gazdag futballkarrierben, mint Tottié, egyetlen világbajnoki gól szerepel. Pedig ez a helyzet, és hősünk azt az egyetlen vb-gólját is büntetőből szerezte, csereként beállva, az ausztrálok elleni nyolcaddöntő 95. percében, a Fabio Grosso elleni vélt vagy valós szabálytalanság után. Persze be kellett rúgni, és amikor sikerült, akkora kő esett le egész Olaszország szívéről, hogy annak darabjaiból újjá lehetne építeni a Colosseumot. Mégiscsak ciki lett volna, ha a későbbi világbajnok már a 16 között elhasal Ausztrália ellen, márpedig sokáig Gianluigi Buffon tartotta meccsben az azúrkékeket.

Persze 2006. február 20-án reggel Totti minden papírt aláírt volna, amelyen az áll, hogy egyetlen tizenegyesgólt szerez csak a nyári vb-n. Előző nap törte el ugyanis a bokáját az Empoli elleni bajnokin Richard Vanigli, és a műtét után az orvosok legfeljebb tízszázaléknyi esélyt láttak arra, hogy ott lehet a vb-n. Óriási lelkierőt adott neki a gyógyuláshoz, hogy Silvio Berlusconi miniszterelnök, a rivális AC Milan tulajdonosa is meglátogatta a kórházban, mondván, Olaszországnak szüksége van rá, Marcello Lippi szövetségi kapitány pedig bejelentette, hogy egy helyet mindenképpen fenntart Tottinak a vb-keretben, akár felépül, akár nem. Felépült, az olaszok minden meccsén játszott, adott négy gólpasszt, Ausztrália ellen gólt szerzett, és világbajnok lett – majd visszavonult a válogatottól 29 évesen, hogy csak a Romára koncentrálhasson. Szóval: tényleg csak egy tizenegyesgól volt ez az auszik ellen?

2006. november 26.  
Sampdoria–Roma 2–4 
Serie A 
(A negyedik Roma-gól) 

Ennek a találatnak nincs különösebb jelentősége, nem jelöl ki korszakhatárt, nem szimbolizál semmit, egyszerűen csak szemkápráztatóan gyönyörű. Egy ereje teljében lévő futballisten tökéletesen végigvitt mozdulatsorának eredménye, ami közben Tottinál a természetesség látszatát kelti. Marco Cassetti ívelt lágyan előre és oldalra egy hosszú átadást, a csapatkapitány a tizenhatos bal vonalán helyezkedett, majd jobblábas létére elvállalta ballal kapásból, rádőlt, és nemes egyszerűséggel bezúdította a labdát a hosszú, bal alsó sarokba.

A Sampdoria egyébként az egyik legkedvesebb ellenfele volt, 15 gólt szerzett ellene 24 meccsen, ennél többször csak a Parma kapujába talált be (20-szor). Egy ízben a félpályától indulva fektetett el minden Samp-védőt, a kapussal szemben állva bemutatott egy lövőcselt, majd finoman átpöckölte fölötte a labdát – no, az sem volt csúnya!

2007. május 27. 
Roma–Messina 4–3 
Serie A 
(A harmadik Roma-gól) 

Az idény utolsó bajnoki mérkőzése, a Messina az ellenfél az Olimpicóban. A Juventus a másodosztályba száműzve, a Roma már biztos második az Inter mögött. De van még cél Totti szeme előtt: először lehet olasz gólkirály. A Capitano már a 10. percben beköszön, kilövi a jobb alsó sarkot. Majd 2–2-es állásnál, a 73. percben újra betalál, Christian Wilhelmsson jobbról érkező beadását küldi a kapuba 11 méterről a kapus jobb lába mellett, laposan. Ez a 26. gólja az idényben, megvan a gólkirályi cím. De nemcsak az olasz, hanem az európai is, hiszen ezzel ő végez az európai Aranycipő-verseny első helyén is 52 pontjával, megelőzve Afonso Alvest és Ruud van Nistelrooyt.

Az európai Aranycipőt 2007. június 17-én vette át ünnepélyesen – épp a scudetto megszerzésének hatodik évfordulóján.

2013. március 17. 
Roma–Parma 2–0 
Serie A 
 (Az első Roma-gól) 

Noha pályafutása jelentős részében nem is csatárként, hanem az ékek mögötti támadó középpályásként, irányítóként (fantasista) szerepelt, olyan mennyiségben termelte a gólokat, hogy egy idő után már kőbe vésettnek tekintett rekordokkal is szemezgethetett (amihez persze hosszú pályafutása is segítséget nyújtott). Azt ugyan senki sem feltételezte, hogy a calcio hőskorában Silvio Piola által 1929 és 1954 között felállított 274 gólos rekordot a modern futballban meg lehet dönteni, de amikor 2009. május 31-én, 32 és fél évesen a 178. bajnoki gólját jegyezte, és utolérte a Juventus-legenda Giampiero Bonipertit, azt tűzte ki célul: válogatottbeli irányítóelődje, a mindeddig utolsó olasz aranylabdás Roberto Baggio 205 gólos csúcsát el lehetne érni. Meg is történt 2011. május elsején a Bari ellen, majd jöttek sorban a további legendák. Amikor 2012. szeptember 26-án betalált a Sampdoria kapujába, már befogta az addig holtversenyben dobogós Giuseppe Meazza, José Altafini párost 216. góljával, és fellépett a harmadik helyre.

2013. március 3-án a Genoa ellen érte utol az örökranglista második helyén a svéd Milan-klasszis Gunnar Nordahlt (225 gól). Két héttel később lett egyedüliként második az örökrangsorban, amikor a Parma ellen a 16. percben szabadrúgásból volt eredményes. Ahogy sejteni lehetett, Piola csúcsát nem fenyegette veszély, de Totti sem szégyenkezhet a második hellyel, kereken 250 Serie A-góllal vonult vissza.

2014. szeptember 30. 
Manchester City–Roma 1–1 
BL-csoportmeccs 

Radja Nainggolan szöktette Tottit, a veterán játékos pedig 12 méterről a kapujából kitörő Joe Hart mellett jobb külsővel a kapu bal oldalába pörgette a labdát. Ezzel a 23. percben az olaszok egyenlítettek a Manchester City ellen, amely Sergio Agüero negyedik percben szerzett góljával került előnybe. Totti találata viszont nem csupán értékes idegenbeli pontot eredményezett, hanem rekordot is döntött: megelőzve Ryan Giggset (Manchester United), 38 évesen és 3 naposan a BL-történet legidősebb gólszerzőjévé avanzsált. Majd november 25-én, a CSZKA Moszkva ellen szerzett góljával 38 év 59 napra javította saját csúcsát. A rekordot kilenc évig tartotta, mígnem 2023. november 7-én a Porto–Royal Antwerp meccsen meg nem döntötte a portugál Pepe, aki 40 évesen és 254 naposan talált be. De még mindig Totti a második legidősebb BL-gólszerző. 

2015. január 11. 
Roma–Lazio 2–2 
Serie A 
(A második Roma-gól) 

Mindkét gólt ő szerezte a Lazio ellen, ez volt a két utolsó találata az örök rivális ellen, ezen a meccsen a második pedig a római derbi történetében rekordot jelentő tizenegyedik (megelőzve Dino da Costát). Ez a második gól, amely a 0–2-ről felálló bordó-sárgák egyenlítését jelentette, különösen szép volt: a 64. percben José Cholevas balról, az alapvonal közeléből betekert átadására a hosszú oldalon érkezett, és lábával előre dobva magát, igencsak éles szögből, kapásból lőtt a „sasok” kapujába. De még ennél is ikonikusabbá vált a gólöröme, amelyre akkurátusan készült: megkapta az egyik stábtagtól az előre bekészített mobiltelefont, és azzal szelfizett a Curva Sud előtt. Totti szerette a vicces gólörömöket, gyerekei születéskor mindig ujjszopást imitált, a 2004. április 21-i derbin pedig a tizenegyesből szerzett egyenlítő gólja után átvette az egyik televíziós operatőr kameráját, és a vezérszurkolók ünneplését kezdte filmezni. A szelfizős gólöröme olyan emblematikussá vált, hogy 2017. május 28-i búcsúmeccse előtt a római stadion körül el volt helyezve sok túlméretezett Totti-szobor, mindegyik ezt a jelenetet örökítette meg.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 26-i lapszámában jelent meg.)