Megvan az első hely a légiósok között

Sejtem a választ, de azért megkérdezem: böngészte a Bundesliga következő idényében szereplő külföldi futballisták németországi pályafutását?Sejtem a választ, de azért megkérdezem: böngészte a Bundesliga következő idényében szereplő külföldi futballisták németországi pályafutását?

Nem jutott eszembe. Miért, kellett volna?

Csak azért, mert ön lesz a legrégebben légióskodó játékos a német élvonalban.

Ó, csakugyan? Akkor ezt a bosnyák Sergej Barbareznek köszönhetem, aki ezek szerint tényleg visszavonul... Meg talán magamnak is. Amikor Berlinbe kerültem, azt tűztem ki magamnak célul, hogy legalább tíz évet húzzak le a Bundesligában. Sikerült, immár tizenegy éve vagyok a Hertha alkalmazásában, túl sikereken és kudarcokon egyaránt. Úgy vagyok vele, hogy innentől kezdve csemegének számítanak a csapatnál eltöltött percek, órák, mérkőzések.

Hogy látja, miben változott a labdarúgás az elmúlt évtizedben?

Szerintem az volt a jó világ, amikor egy-egy csapatban legfeljebb három légiós szerepelhetett. Meg aztán tíz éve több egyéniség tűnt fel a pályákon, ma pedig hihetetlen, mennyire telített a piac. És nem feltétlenül egyéniségekkel.

Emlékszem még azokra a mérkőzésekre, amelyeken egyik csapat sem vitte túlzásba a védekezést, a taktikázást, talán a nézők is jobban szórakoztak.

Harminckét esztendős...

...de nem vagyok öreg, komolyan mondom, huszonhét évesnek érzem magam. Ha nem fáj a jobb bokám, márpedig újabban nem fáj, akkor az égvilágon semmi panaszom sincs. A különböző teszteken még mindig az első háromban végzek a csapaton belül, erősnek, motiváltnak érzem magam, továbbá van egy fantasztikus feleségem, három csodálatos kisfiunk, szóval kerek a világ.

Akkor is ezt mondja majd, ha ne adj' isten újra csak a cserepadon kap helyet? Mert az előző évadban javarészt onnan figyelte az eseményeket.

Edzőnk, Lucien Favre egyelőre nem árulta el, milyen szerepet szán nekem, bár ezt megszoktam tőle. Sohasem magyarázkodik, vannak tények, amelyeket el kell fogadniuk a Hertha futballistáinak. Ha rám továbbra is kiegészítő emberként számít, az leszek. Nem zavar.

Komolyan?

Komolyan. Akár így lesz, akár úgy, mindenképpen gőzerővel készülök az edzéseken, hogy ha majd pályára lépek, ne okozzak csalódást. Mert pályára fogok lépni, ebben biztos vagyok.

Sőt már meg is tette, igaz, csak a Thal nevű kiscsapat ellen.

Hét nullára nyertünk az edzőtáborban, de lehetett volna közte tíz is, bár nem lényeges. Az első félidőt végigjátszottam, adtam egy gólpasszt.

A posztján is „megforduló” Mineiro Katarba szerződött, állítólag érkezik helyette a Portótól egy másik brazil, Ibson.

Ő valószínűleg kölcsönbe jön hozzánk, de különösebben nem foglalkoztat, legalábbis mint lehetséges rivális. Ugyanaz lesz a célunk, ennek megfelelően kell viselkednünk.

Egyébként a két belső védőn kívül egyelőre senkit sem szerződtettünk, és bevallom, nem is tudom, hogy a klub kikkel kívánja megerősíteni keretünket. Bele sem merek gondolni, mi lesz velünk, ha legjobb csatárunknak, Marko Pantelicsnek esetleg nem megy a góllövés.

Ennél már csak az lenne nagyobb baj, ha a válogatottunkban sem lesz góllövő...

Igen, az nekem is jobban fájna, mindenesetre maradjunk a feltételes módnál... Két hónap múlva gyors egymásutánban Dániával és Svédországgal játszunk világbajnoki selejtezőt, és ezen a két mérkőzésen négy, de legalább három pontot kell szereznünk, különben már a rajtnál óriási hátrányba kerülhetünk. Úgyhogy azt kívánom: ezen a két találkozón valamennyien fogjunk ki jó napot, állítsuk magunk mellé a közönséget, hogy idehaza is érezzék az emberek a futballlázt, amelyet több mint egy évtizedes berlini pályafutásom során oly sokszor tapasztaltam. Túlzás nélkül állítom, társadalomformáló hatása van.