Férfi párbajtőr: Boczkó vigasztalhatatlan

A bronzmérkőzés előtt, amelyet Boczkó a spanyol José Luis Abajóval vívott, táncbemutató, majd az összepiszkított pást felporszívózása borzolta a kedélyeket. Az asszóban alig történt valami, 7–7-nél lejárt a vívóidő, utána együttes találat következett. A kedvezményezett Abajo volt, de nem is lett szüksége erre, mert egylámpás tussal biztosította önmaga számára a bronzérmet.Boczkó feldúltan rohant végig a vegyes zónán, akkor még nem beszélt senkivel, sőt párbajtőrével a palánkra is akkorát vágott, hogy az kilyukadt. Néhány perc múlva azonban visszatért, és már kissé megnyugodva, bár még mindig roppant zaklatottan nyilatkozott.„Képtelen vagyok megemészteni, hogy a bronzérem kicsúszott a kezemből. Nyolc éve erre készültem, vigasztalhatatlan vagyok – ha esetleg megnyernénk a csapatversenyt, már az sem tudna kárpótolni. A bronzmeccs előtti huzavona, a táncbemutató, a porszívózás kiborított, de nem akarom a körülményekre fogni a vereségemet, mert az ellenfelem is ugyanazon a páston, ugyanakkor vívott. Beszélhetnék a szörnyű klímáról, a frontról, a zivatarról, úgy megfájdult a fejem, hogy be kellett vennem egy Cataflant. Mindegy, nem ez döntött, s mindegy is, hogy mi, a lényeg, hogy teljesen odavagyok…”