Nekünk vízilabda, Amerikának kosár – nekünk vívás, az oroszoknak torna

Egy-egy ország a váratlan sikereket hihetetlen módon tudja értékelni (gondoljunk csak az izlandi kézilabdás hősökre), ám mindig lényeges, hogy egy nemzet miként szerepel esélyesként a „hagyományos” sportágaiban, hiszen ezekre külön figyelmet fordít.

Mi, magyarok a pekingi játékokon felemás képet mutattunk ezekben a sportágakban. Az olimpiákon legeredményesebb számunkban, a vívásban szereplésünk kétségtelenül csalódás (Mincza-Nébald Ildikó révén egy bronz). Ebben a sportágban már jó ideje elkezdődött az átrendeződés, és mostanra a feltörekvő nemzetek némelyike egyre inkább állandósítja helyét az élvonalban.

A franciák (2 arany, 2 ezüst) a legjobbak között továbbra is vezető helyet foglalnak el, az olaszok is igazolták az elvárásokat (2 arany, 5 bronz), s immár megkérdőjelezhetetlen az USA nagyhatalmi státusa ebben a sportágban is, hiszen a második legtöbb érmet szerezték (1 arany, 3 ezüst, 2 bronz).

Az 1896 óta íródó olimpiák történetében a vívás mellett a magyar csapat többnyire „húzó” sportága volt a birkózás és az öttusa – ezek most egyértelműen csalódást okoztak. A kajak-kenu mezőnye hihetetlenül kiszélesedett és kiegyenlítődött, ám a németek (2 arany, 2 ezüst, 3 bronz) mögött jól tartjuk magunkat (2 arany, 1 ezüst, 1 bronz).

A nemzeti büszkeség számára oly’ fontos csapatsportokban azonban jónak mondható a magyar szereplés, igaz, ehhez kellett Kemény Dénes aranyválogatottja, amely pekingi elsőségével a mindenkori legnagyszerűbb csapatok közé emelkedett. Vízilabdában továbbra is Magyarország a király!

Nem véletlenül hasonlították az amerikai sportszakírók vízilabdás győzelmünket az ő kosárlabdájukhoz. Hiába volt a jó szereplés Athénban, a Team USA bukfencét nemzeti csapásként fogták fel, és a legfőbb cél Pekingben az volt, hogy kiköszörüljék a csorbát. Nos, Kobe Bryantéknek sikerült: feladat teljesítve.

Az amerikaiak (elsősorban Michael Phelps) kiválóak voltak úszásban (12 arany, 9 ezüst, 10 bronz), az ausztrálok is a várakozásoknak megfelelően teljesítettek ebben a sportágban, és hozták a sydneyi és athéni formát (6 arany, 6 ezüst, 8 bronz). Meg kell említenünk, hogy Zimbabwe – megszemélyesítve: Kirsty Coventry – négy érmével (1 arany, 3 ezüst) megduplázta eddigi öszes olimpiai érmei számát, és már nyolcnál jár. Coventry kisasszony ebből hetet szerzett…


Az atlétika is az USA felségterülete (7 arany, 9 ezüst, 7 bronz), az oroszok itt nem szakadtak le nagyon (6 arany, 5 ezüst, 7 bronz). Jamaica nyert a legnagyobbat az „Usain-bolt” révén (6 arany, 3 ezüst, 2 bronz). Kenya (5 arany, 5 ezüst, 4 bronz) és Etiópia (4 arany, 1 ezüst, 2 bronz) már hagyományosan jó közép- és hosszútávfutásban, ők csak ezekben a számokban nyertek érmeket az olimpián.


Vegyük sorra a kínai aranygyár sikerágazatait. Ezek között vannak régi és új területek is: asztaliteniszben mind a négy aranyérmet hazai versenyző nyakába akasztották, tollaslabdában (3 arany, 2 ezüst, 3 bronz) egyet átengedtek a másik domináns Indonéziának. Műugrásban (7 arany, 1 ezüst, 3 bronz) ennél is erőteljesebb volt a hazai fölény (talán nem véletlen, pontozásos sportágról van szó…), rajtuk kívül csak az ausztráloknak jutott egy arany. Súlyemelésben is tönkreverték a mezőnyt (8 arany, 1 ezüst), sportlövészetben pontosak voltak (5 arany, 2 ezüst, 1 bronz), és tornában is jókora volt az előnyük (9 arany, 1 ezüst, 4 bronz). Utóbbihoz még hozzájött, hogy trambulinban is ők nyerték mindkét aranyat.

Ami az egyiknek csoda, a másiknak csapás. Tornában Oroszország két bronzérmet szerzett. Óriási csalódás ez Moszkvában, és a korábban sikerágazatnak számító sportágban bizonyosan fejek hullanak majd.

Az oroszok szereplése általában is illeszkedik a volt európai szocialista országok teljesítményéhez. Oroszország egyedül birkózásban teljesített kiemelkedően (6 arany, 3 ezüst, 2 bronz), ebben a sportágban Japán meglepően jól szerepelt (2 arany, 2 ezüst, 2 bronz), Grúziában is nemzeti hősökké avanzsáltak az éremszerzők (2 arany, 2 bronz).

Nem meglepetés, hogy tékvandóban Dél-Korea nyolc aranyból négyet szerzett, hogy remekeltek íjászatban (2 arany, 2 ezüst, 1 bronz), és hogy Japán volt a legerősebb dzsúdóban (4 arany, 1 ezüst, 2 bronz).

A legnagyobb vesztes címmel Kuba illethető. A közép-amerikaiak példátlan módon nem szereztek aranyérmet ökölvívásban (4 ezüst és 4 bronz), ráadásul a baseballdöntőt is elbukták. Huszonnégy érmükből csupán kettő volt arany, s ez már-már tragédia a „Castro-szigeten”.

Az ellenoldal Nagy-Britannia. A szigetország evezése (2 arany, 2 ezüst, 2 bronz) és vitorlázása (4 arany, 1 ezüst, 1 bronz) hagyományosan vezérhajója olimpiai csapatuknak, ám a legnagyobbat most a pályakerékpár produkálta: csodálatos szereplésük (7 arany, 3 ezüst, 2 bronz) megalapozta a brit sport fellendülésének új korszakát: az atlantai mélypont és mindössze egy arany után idén tizenkilencet vittek haza sportolóik a legfényesebb éremből.

A németek szekerét a lovaglás húzta (3 arany, 1 ezüst, 1 bronz), és Berlinben nagyon örültek a férfi gyeplabdázók sikerének, míg Hollandiát (ahol ez nemzeti sport) a nők sikere örvendeztette meg.

A kajak-kenu nemcsak nekünk sikersportágunk, hanem a szlovákoknak is, ők főleg a szlalompályán remekeltek. Négyből három aranyat kasszíroztak be északi szomszédaink, ezzel legjobb olimpiai szereplésüket nyújtva. Az pedig az olimpia egyik legnagyobb csodája, hogy Togo e sportágban szerezte meg első olimpiai érmét (1 bronz).


A pekingi olimpia éremtáblázatát itt tekintheti meg.